|
|
Schubert Mária-himnusza Napjában ki tudja hányszor hangzik el a világon Franz Schubert bensőséges Ave Mariája, mégis mindig új, hiszen a zeneirodalom egyik legszebb imádsága.
Schubert, a dallamok nagymestere a zene: a lélek lényegét melódiákban érezte. Így fejezte ki érzését. Az Ave Maria születési helyéről keveset beszélnek, s bizonyára többen nem tudják: eredeti szövege angol nyelvű, a zeneköltő a német fordítást vette elő. Mi adhatta az ihletet a Mária-himnusz megírására? Levelei közt tallózva azonosítható a hely és természetesen az a néhány vallomás-sor, amely Schubert lelkiállapotáról vall. Néhány hete a salzkammerguti tavaknál járva Felső-Stájerországban, víz és hegyek varázslatos találkozásánál először Traunkirchen nyaralóhelyen, a templom bejáratánál olvastam, hogy a zeneköltő itt is járt, de a leveléből kiderült, kicsit arrébb: Gmundenben énekelte el először az Ave Mariát barátja: Vogl 1825 nyarán népes társaságban, egy gazdag "sóhivatali főfelügyelő zeneestéjén". Az is világos: a Traunsee (Traun-tó) mellett íródtak a dallamok, összesen huszonkettő, ugyanebben az évben az ismert angol regényíró (költő), Walter Scott egyik eposzának darabjaira, melyek közt van a híres Ave Maria. A hallgatók bevallása szerint ez a dal ragadott magával mindenkit. Érdemes idézni a zeneköltőt: "Hallgatóim elcsodálkoztak áhítatosságomon (...), melyet a Szent Szűzhöz írt himnuszom tanúsított. A dal láthatóan mindenkit hasonló áhítatra hangolt. Azt hiszem, a dolog oka az lehet, hogy a magam részéről sosem erőltettem az áhítatot, és ha csak az akaratom ellenére hatalmába nem kerít, nem komponálok efféle himnuszokat és imákat; de ha aztán mégis, akkor az általában igazi és őszinte áhítat." Erről tanúskodik a ritkán hallható Esz-dúr miséje vagy az egészen ifjúkori f-moll Stabat Matere, hogy csak két példával éljek... Az ihlet őszinteségéhez tartozhat az akkori katolikus Ausztria zarándok-eszméje - a racionalizmus után. Erdőkben, fatörzseken szentképek, kegyeleti emlékek az utak mentén nem biedermeier-divatból eredő jelek voltak - vándoroknak. A fiatalon elhunyt Schubert vándornak érezte magát, "a természet fia", a (romantikus) magányos lélek, aki a Traunsee s az Alpok ihletében érezte át az égi Anya szeretetét. Ő maga is önzetlen szeretetéről volt híres - baráti körben. Sokat szenvedett, és mégis énekelt: ezernyi dallamot költött, hagyott ránk örökségül. Tóth Sándor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||