Kétmillió szomorú remetéért is imádkoztunk

Kisasszony-napi búcsú Pálosszentkúton

Imádság szentmise előtt Balla Barnabás pálos atya vezetésével

Hosszan elnyúló a nyári alföldi este. A hatalmasra növő, életvörös nap lassú nyugalma mellett megérkeznek az első harmatos légáramok. Pálosszentkút körül csönd van. Fehér öltözékükben a szerzetesek jönnek-mennek, készülődnek a szentkút körüli zöld ligetben. Jó látni a sok fiatal pálosrendit. Ereje van a levegőnek, üzenete az estének. Amikor ráereszkedik a nyár végi sötét a Petőfiszállástól két-három kilométerre lévő templomra és kolostorra, kezdődik a szentmise. Pünkösd mellett Kisasszony napja (idén szeptember 4-én és 5-én ünnepelték Mária születése napját) a kegyhely másik jelentős búcsúja. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek már megérkezett, s várjuk Juliusz Janusz nunciust, hogy a pálos szerzetesekkel közösen kezdetét vegye a liturgia.

Fölfrissítik lábukat a szentkútnál

S érkeznek a hívek, Kecskeméttől Kiskunfélegyházán át a környék kisebb-nagyobb településeiről. Tapolcsányi Mihályné sokadszor zarándokolt el már Szentkútra, ahogyan a köznyelv röviden nevezi a kegyhelyet, s arról beszél a hetvenhét éves asszony, hogy most különösen is hálát adni jött el. Kinn a kertben, távol az emberektől - így mondja el - kis híján baleset érte, s törött lábbal vajon ki talált volna rá. De megúszta baj nélkül, s hiszi, hogy a Szűzanya volt segítségére.

Gyertyák fényénél az alföldi estében

A kommunizmus idején, folytatja, sokkal többen jöttek el ide. De már az ötvenévesek is a vallásüldözés idején születtek, s ők maguk, azután gyermekeik és még inkább az unokák is elhagyták a hitet. S még elmeséli, hogy régen a májusi és az októberi litánián mennyi fiatal - ő úgy mondja: Máriás-lány - vett részt, ünneplő ruhában, ami a sötét úttörőszoknyát és fehér úttörőinget jelentette - nyakkendő nem volt rajtuk.

Juliusz Janusz nuncius a körmenetben

Valóban, mintha idősebbek érkeznének, csakhogy - mondom magamnak - aligha lehet az ember lelki megnyilatkozásait a történelem időbeli - s látjuk, mennyire esetlegesen változó - eseményeinek kiszolgáltatva szemlélni. Hiszen éppen a pálos rend története mutatja, hogy az évszázadok során újból és újból éledtek Szent Özséb fiai, sokszor a történelem külsődleges logikájával nézve szinte érthetetlenül.

Azután nehezen mozgó fiatal fiúk tűnnek föl a kegyhelyhez vezető úton. Sz. Tóth Éva hitoktatótól megtudom, iskolájának, a kecskeméti piarista gimnáziumnak magasabb osztályba járó diákjai - átizzadt ruhában velük van Balogh Tamás piarista tanár, szerzetes. Kora reggel indultak gyalog, s Bugacon keresztül, földutakon érkeztek meg - hátuk mögött közel negyven kilométer. A végén - föltört lábbal, elmerevedett izmokkal - fölkéredzkedtek egy autóra, de a többiek még gyalogolnak.

Bábel Balázs érsek ott terem köztük, s kérdi őket: innivaló, élelem jutott-e elegendő napközben? S miután a fiúk bólintanak, noszogatja őket, vegyék le a cipőt, zoknit, frissítsék föl lábukat a szentkút vízében. Előbb vonakodnak, majd ráállnak, s Bábel érsek - hirtelenjében fölemlítve a maga egykori katonaélményeit - közvetlenségével máris oldja a zarándokok gyötrődését. Ugye, a szentkút vize jót tesz, néz rájuk, s a fiúk a kútkifolyó körül végigheverednek a füvön. Most talán csak a fáradtságot érzik, azután valamikor megérik bennük ennek a zarándoklatnak másfajta értelme is.

Hatvan gimnazista vágott neki reggel a messzeségnek, közülük heten mindvégig gyalog tették meg az utat, s akkor érkeznek, oldalukon zörgő kulacsokkal, hátizsákkal, amikor fél kilenckor elkezdődik a szabadtéri szentmise.

Addigra személyautókkal és autóbuszokkal egyre többen jönnek. Mondják, a Magyarországon élő lengyelek egy csoportját is várják Budapestről. A pálosok és a lengyelországi Czestochowa sorsa szorosan összefonódott. Hiszen amikor II. József idehaza bezáratta a pálos kolostorokat, a rend Czestochowában élt tovább.

Juliusz Janusz nuncius szentbeszédében utal is erre. S elmondja, hogy Kisboldogasszony ünnepét Magvető Istenanya ünnepének nevezik a lengyelek. Utal egy "személyes" szentre: a honfoglalás körüli időkben élt Szent Zoerardra, más néven Andrásra, aki a Garam menti hegyek barlangjaiban remetéskedett, majd Juliusz Janusz szülőhelye közelében, a Dunajec folyó mellett folytatta ezt az életet.

S a remetelét gondolata máris átível napjainkig. Ma Magyarországon kétmillió ember él egyedül, mint a remeték. Csakhogy - folytatta a nuncius - ezek a remeték, nem úgy mint a valódiak, akik önként választják ezt az egyedüllétet, ami nem jelent számukra magányt - a társadalom remetéi kényszerű remeték. Ők az elhagyatottságot, a magukra maradottságot élik és szenvedik meg. S a szentmisében - szólít föl a nuncius - imádkozzunk azokért az embertársainkért is - diákokért, szülőkért, hozzátartozókért -, akik Észak-Oszétiában, az iskola ellen elkövetett terrorcselekmény következtében meghaltak, megsebesültek, szenvednek.

A szentmisét követően gyertyás körmenet indul, majd a virrasztók egymást váltják a templomban, imádkozva, amíg meg nem érkezik a világosság. Az ének és az ima közben arra gondolok (már-már idilli, ahogyan az erős tücsökciripelés, a természet imája veszi át a csöndes pillanatokat), hogy miféle is az ember. Jóságra küldetett, de hátán ott a gonoszság.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu