"Az égen nagy jel tűnt fel"

Szűz Mária-ábrázolások a kortárs magyar képzőművészetben

Péreli Zsuzsa: Mária (részlet)

Szűz Mária alakjának ábrázolása a kezdetektől különös hangsúllyal van jelen a keresztény művészet történetében. A Jézus tanításait őrző és megélő egyház számára a Megváltó mennybemenetele óta egyre több vonatkozásban nyilvánvalóvá vált Mária üdvtörténeti szerepe. Az ezzel kapcsolatos felismerések megjelentek a képzőművészeti ábrázolásokon is. Az egyházi év ünnepeinek sorában több is emlékeztet Mária életének eseményeire és azok üdvtörténeti jelentőségére. Az ünnepek ihlető erővel hatottak a művészettörténet kiemelkedő egyéniségeire, és hatnak kortárs alkotóinkra is. Az elmúlt években szakrális témájú kiállítások rendezőjeként és ilyen tárgyú művészeti alkotások reprodukcióit tartalmazó naptár szerkesztőjeként megismerhettem a kortárs magyar képzőművészet Mária-ábrázolásait.

A képzőművészetben Mária legelőször a gyermek Jézust ölében tartva jelenik meg. Az üdvtörténeti szerepével kapcsolatban legkorábban - Krisztus után 431-ben, az efezusi zsinaton - megfogalmazott tanítás istenanyaságára vonatkozik. A Mária-ábrázolások közül ma is ez a legkedveltebb téma. A gyermekét karjaiban tartó anya klasszikus felfogású képe jelenik meg Csorba Simon grafikáján - a szereplők arca azonban a ma emberéé, viseletük pedig időtlen.

Péreli Zsuzsa gobelinjén az anya-gyermek kettőse fölött egy angyalpár lebeg. Az alkotó ezzel a kompozícióval arra utal, hogy Mária és Jézus életének közös fordulataira sokszor hívták fel a figyelmet a szellemi teremtmények, és segítőként közreműködtek egy-egy esemény megvalósításában. Kecskés Ágnes gobelin Madonnájának - mely a czestochowai kegykép mása - érdekessége, hogy a körömi asszonyokkal együtt szőtte az alkotó. Közös munkájuk máig a falu templomát díszíti. Kun Éva kerámiaplasztikát mintázott a könnyező Máriáról és a kisdedről.

Manninger Mária textilképén is a fájdalmas Madonna jelenik meg: a keresztre feszített Krisztus alakját gyermekké kicsinyítve tartja ölében az anya.

Az istenanya-ábrázolásokhoz legközelebb a betlehemi jelenetek állnak, amelyekre szintén sok példát találunk a mai magyar képzőművészetben. Kalmár István festménye egy fa lombjává sűrűsödő motívumköteg ölelésében helyezi el a csecsemő és föléje hajoló anyja alakját, míg Kótai József viaszveszejtéses ezüst kisplasztikája a Madonna hatalmas köpenyének védelmében, annak lábaihoz fektetve ábrázolja a kisdedet.

Az angyali üdvözlet témáját kortárs képzőművészeink többsége hagyományos ikonográfiai megoldásokkal ábrázolta. Ezektől eltér Jovián György festménye. A kép jobb oldalán Mária arcának részlete látható, angyali szózatra figyelő, tágra nyílt szemekkel - a bal oldalon pedig egy olyan festői felület kapott helyet, amely a megtestesülés titkának organikus és kozmikus modelljeként egyaránt értelmezhető.

Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódó alkotások is találhatók a kortárs művészek munkái között. A Jelenések Könyve 11. 19b és 12. 1a sorainak üzenetéről Karátson Gábor festőművész az akvarell eszközeivel elmélkedett. "... villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt. Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt..." János apostol látomása festményként is víziószerűen jelenik meg: az elemi erők körvonalak nélküli színfoltokként kapcsolódnak egymáshoz. A fényáradatban érzékeny vonalakkal sejtetve jelenik meg a Napba öltözött asszony.

Somogyi Győző festményén a bibliai vízióból történelmi valósággá válva tűnik fel az égi Asszony: a mennyei ország attribútumaival és a magyar államiság jelképeivel, népviseletben. Így egyszerre a magyarok Nagyasszonyaként is láthatjuk Máriát e kompozícióban.

Bakonyvári M. Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu