Éberség

Hogy mik ki nem derülnek... Pedig én csak örömet akartam szerezni.

Ágoston barátommal évtizedes ismeretséget tudunk a hátunk mögött, s bár az utóbbi időben ritkábban találkozunk, azért a születés- és névnapját igyekszem számon tartani. Ez nem is olyan nehéz: Ágoston-nap augusztus 28-án van, ő pedig azon szegény, sanyarú sorsú emberpéldányok közé tartozik, akik számára születésnapjukhoz közeli nevet választottak szüleik annak idején: augusztus 26-án látta meg a napvilágot.

Volt is egy időszak, megboldogult gimnazista éveinkben, amikor augusztus utolsó napjaiban Ágostonék balatoni nyaralójában töltöttünk két-három napot - úgy hatvanan-hetvenen -, mintegy nyárbúcsúztató, iskolakezdést előre sirató hacacáré résztvevőiként. Én mindig meg voltam arról győződve, hogy Ágoston - a közös nyártemetés örömén túl - személyes ünnepeinek közelségéért is kárpótolja magát kissé ezzel a tömeges mulatsággal. De ez csak kósza gondolat volt: szívesen mentünk mindannyian, többen ajándékot is vittek, mások csak fülhúzogatással kedveskedtek - a nyár így is, úgy is véget ért.

Véget ért idén is. S bár a balatoni mulatságok ideje lejárt, az augusztus végi ünnephalmozódás maradt. Úgy gondoltam, SMS útján kívánok minden jót Ágostonnak, s mivel szokásos memóriazavarom folytán a születésnapját elszalasztottam, augusztus 28-án a következő üzenetet röpítettem át a térerőn: "Tudom, hogy tegnapelőtt volt a születésnapod, ma viszont boldog névnapot kívánok, Isten éltessen sokáig!"

A válasz nem késett soká. "Majd két évtizednyi ismeretségünkre tekintettel engedd meg, hogy pontosítsak. Születésnap: augusztus 24., névnap: május 28. Akkor ezt most vehetem szülinapi jókívánságnak?" Az embernek ilyesmi olvastán menten sürgős torokköszörülhetnékje és arcpirulása támad. Tehát van másik Ágoston-nap is az évben - vontam le az első következtetést. Tehát rosszul tudtam a születésnapját - fogalmaztam meg a másodikat. Tehát amit éveken át kettős ünnepnek hittem, az valójában legfeljebb születésnap volt... De hogyhogy nem derült ez ki majd két évtized alatt?

"Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát" - mondja az Írás (Mt 25,13). De vajon éberségnek vagy inkább csúfos szégyennek nevezhető az, ha két együtt töltött évtized után derül ki számomra: bár tudnom kellene, fogalmam sincs - nemhogy az óráról, de még a napról sem?

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu