|
|
A hét szentjei Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító (Szeptember 13.)
Antiochiában született 349 körül. Kitűnő nevelésben részesült, aszketikus életet élt, majd 386-ban pappá szentelték, és igen eredményesen működött igehirdetőként. 397-ben konstantinápolyi püspökké választották. Igazi pásztor volt, a papság és a hívek erkölcsi magatartását törekedett pontosan szabályozni. A császári udvar és irigyeinek gyűlölködése miatt kétszer is számkivetésbe kényszerült menni. A sok szenvedéstől megtörve a Fekete-tenger melletti Kománában (Pontuszban) halt meg 407. szeptember 14-én. A katolikus tanítás kifejtésére és a keresztény élet helyes megmutatása céljából sokat beszélt és írt, úgyhogy méltán tiszteljük őt az "Aranyszájú" névvel. *** Zúgnak a habok, és rettenetes a vihar, de mi nem félünk, hogy elmerülünk, mert sziklán állunk. Ha mégúgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem fogja szétzúzni; ha mégúgy zúdítja is hullámait: Jézus hajóját el nem süllyesztheti. Mondjátok, valóban mitől is félnénk? A haláltól? Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség! (Fil l, 21). Vagy a számkivetéstől? Az Úré a föld és mind, ami betölti (Zsolt 23, 1). Talán a vagyonelkobzástól? Semmit sem hoztunk erre a világra, és nem is vihetünk el semmit (1Tim 6, 7). Amivel ijesztget ez a világ, azt megvetem, amivel csábít, annak szemébe nevetek. Nem félek a szegénységtől, nem sóvárgok a gazdagság után, nem rettegek a haláltól, és nem csüggök az életen, hacsak nem a ti lelketek miatt. Ezért is említem a mostani zavarokat, és szeretettel kérlek benneteket: legyetek szilárdak a bizakodásban! (Aranyszájú Szent János püspök homíliáiból) Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk (Szeptember 16.) Kornélt 251-ben szentelték a római egyház püspökévé. A Novatianus-féle eretnekség ellen küzdött, és Ciprián segítségével tudta megerősíteni tekintélyét. Gallus császár száműzte őt. Civitavecchia mellett szenvedett vértanúságot 253-ban. Holttestét Rómába vitték, és a Kallixtusz-katakombában temették el. Ciprián Karthágóban született 210 körül, pogány családban. Megtérve pap lett, majd 249-ben szülővárosa püspökévé szentelték. A nehéz időkben kitűnően kormányozta egyházát tetteivel és írásaival. A Valerianus-féle üldözés idején előbb számkivetésbe kényszerült, majd 258. szeptember 14-én vértanúságot szenvedett. *** Szeretett testvér, mivel az intelmet adó Úr gondviselése tanít rá és az isteni irgalmasság üdvös tanácsai figyelmeztetnek, hogy immár elközeleg versenyünk és küzdelmünk napja, ezért amennyire csak lehetséges, tekintettel a szeretetre, amellyel egymáshoz ragaszkodunk, különösen arra buzdítunk, hogy az egész néppel együtt szüntelenül kell imádkozni, virrasztani, böjtölni. Ezek ugyanis a mi mennyei fegyvereink: segítenek, hogy megálljuk helyünket, és bátran kitartsunk. Ez a mi lelki erődítményünk, ezek isteni nyilaink, amelyek megvédenek minket. Gondoljunk sokszor egymásra, legyünk egy szív és egy lélek, mindenkor imádkozzunk egymásért, a nehéz órákat és a megpróbáltatásokat pedig enyhítse kölcsönös szeretetünk. (Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből) Bellarmin Szent Róbert püspök és egyháztanító (Szeptember 17.)
Montepulcianóban (Toscana) született 1542-ben. 1560-ban Rómában belépett a Jézus Társaságába, 1570-ben pappá szentelték. A katolikus hit védelmére kiváló hitvitákat tartott, és a Római Kollégiumban teológiát tanított. Bíborossá (1599) és Capua érsekévé nevezték ki (1602). A római kongregációkban kora sok kérdését megoldotta. Rómában halt meg 1621. szeptember 17-én. *** Azt tartsd igazán jónak, ami elvezet végső célodhoz, és igazán rossznak tartsd, ami eltérít téged e célodtól. A jó- vagy balsors, gazdagság vagy szegénység, egészség vagy betegség, tisztelet vagy gyalázat, élet vagy halál a bölcs ember szemében nem olyan dolgok, amelyeket önmagukért kívánni vagy kerülni kellene. De ha ezek elvezetnek téged az Isten dicsőségére és a te örök boldogságodra, akkor mind jók és kívánatosak; ha azonban megakadályoznak téged benne, akkor ezek mind rosszak és elkerülendők. (Bellarmin Szent Róbertnek "A lélek felemelkedése Istenhez" című értekezéséből)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||