Búcsú

Bevallom, sokáig azt hittem, hogy ez a szó a búcsújárás utolsó mozzanatáról, a zarándokcsapat (keresztalja) hazaindulásakor történő templomi búcsúzásról ragadt az ideig tartó büntetések elengedését eredményező bocsánatra. Bálint Sándor Búcsújáró magyarok című könyvéből azonban megtudtam, hogy búcsú szavunk még a honfoglalás előtt átvett ótörök szóból ered, és azt jelenti: felmentés. A szentségi bűnbocsánat eltörli a súlyos bűneink miatt megérdemelt örök büntetést, az ideig tartó büntetések elengedését pedig az egyház segítségével kérhetjük jó cselekedetekkel Istentől. Ilyen "elengedés" tehát a "búcsú". Nem a gyónás helyett, hanem után, szent helyek meglátogatásával, imádsággal, a felebarát segítésével, az egyház tagjaiként reméljük Istentől a felmentést bűneink következményei alól. Mindez fáradságot, egyfajta vezeklést is jelent.

Világrészek és nemzetek, sőt különféle vallások mind ismerik a zarándoklatok hagyományát. Búcsújárások évadján mi is tisztelettel emlékezhetünk a búcsújáró magyarok lelkiségére. Földműves eleink a termés betakarítása után indultak világot látni, énekszóval, litániával kiesdeni Isten irgalmát. Jó gyónásban megkönnyebbülni, erőt gyűjteni a további küzdelmes munkára. Búcsút nyerni ugyan máskor, más módon is lehet, de a zarándoklat kitüntetett helye és ideje annak.

Nagyot fordult a világ, de ha más hangsúlyokkal is, vonzó számunkra az Isten felé zarándokló életünket jelképező búcsújárás. Kegyhelyek látogatottsága, ifjúsági világtalálkozók, vagy akár Taizé tanúsítja ezt. Mert a búcsújáráskor együtt vagyunk, nagyobb közösségre találunk - "hiszek Uram, segíts hitetlenségemen" evangéliumi fohásszal Istenbe kapaszkodunk, hitünket nyilvánosan megvalljuk és ezzel is erősítjük, a búcsúban felmentést remélünk.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu