A körömi pálos vendégfogadó

Aki Muhiból Köröm felé tart, a rév közelében kavicsbányát talál. A bányatóban két helyen is cölöpsor emelkedik ki a vízből. Hajdani hidak maradványai. Az óriási tölgyfa gerendákról nyaranta két falu gyermekei ugrálnak fejest a kristálytiszta mély vízbe. Látványuk felidézi a part menti horgász képzeletében a régi időket, tájakat, embereket.

Az ártéri tölgyes susogását fejszecsapások hangja töri meg. A ledöntött sudár törzseket ácsok szekercéje faragja négyszögletessé, majd bivalyfogatokkal a folyó partjára viszik a gerendákat, és leúsztatják az épülő hídhoz. A szorgos kezek munkáját hoszszú fehér ruhás, felül kiborotvált hajkoronás férfi irányítja, egy pálos testvér, vagyis fráter, akit a sajóládi perjel, a kolostor elöljárója küldött ide, a rend körömi birtokára: építsen hidat a Sajón, mert a szeszélyes folyó a tavaszi áradáskor megint átvágott egy kanyart, és otthagyta régi medrét a híddal együtt. Fontos volt ez a híd, rajta vezetett át az út Nyékládházától Szerencs felé, hogy aztán elágazzon Tokaj, Patak és Kassa irányába. Itt csak egy folyón kellett átkelni, mert a Bársonyos patak Bőcsnél már visszatért a Hernádba, a Hernád pedig Hídvégnél beömlött a Sajóba. Ezt a fontos stratégiai helyet, a magyar síkság északkeleti kapuját védte az ónodi vár. S a környék földesura, Ónodi Czudar Jakab 1443-ban azért ajándékozta körömi birtoka felét a sajóládi kolostornak, hogy legyen, aki a hidat gondozza, és hogy halála után a barátok kriptájában nyugodjék a teste, lelkiüdvéért pedig évről évre zsolozsmákat és miséket mondjanak. Valahol a közelben őrzi a kavicsmező annak a hídnak a pilléreit is, amelyet Árpád fejedelem népe készített, hogy jégzajlás idején is biztonsággal kelhessenek át lovasai a vízen, és annak a hídnak a maradványait is, amelyet IV. Béla király vitézei védtek utolsó csepp vérükig a túlerőben lévő tatárokkal szemben.

A hídépítő fráternek sok a dolga. A kolostornak másutt is vannak birtokai. Keresztúr, Szederkény, Emőd, Lác, Berente, Gyömrő, Korhy, Bázs, Déta, Rákos, Szalonca, Kőrös, Kisbodony, Berzék - mindenütt lakóházak, mészárszékek, présházak, jégvermek, pincék, hidak, vízimalmok építése és reparálása várja. De legbüszkébb arra a vendégfogadóra, amelyet éppen itt, a körömi híd mellett épített 1747 és 1749 között, az átutazó szerzetestestvérek, nemesurak és polgárok számára. Hosszanti oldalán öt, a keskenyebbiken két ablaka van, amelyeket az emeleten a vakolatból kiképzett bájos rokokó "köténykék" díszítenek, a földszinten pedig kőkeretes vasrácsok védenek. Középen, az utca felőli ajtaja fölött a rend kőből faragott címere: pálmafa tövében két ágaskodó oroszlán, felettük csőrében cipót tartó holló. A legenda szerint a rend névadóját, Remete Szent Pált az egyiptomi sivatagban holló táplálta, épségben maradt holttestét pedig oroszlánok temették el a homokba. A boltozatos falak téglából készültek. Mindegyiken CL betűk: a Conventus Ladensis, azaz a sajóládi kolostor téglaégetőjében készültek. A nyeregtető olyan magas, mint maga az épület. Az utas már messziről láthatja. Fedélszékéből is kitelt volna egy híd, de az fenyőfából készült, amit a Tiszán úsztattak le a Kárpátokból. Legszebb az épület homlokzata, amely két végén lezárja a héjazatot. A háromszög merevségét minden irányban ívelő lágy hajlatok oldják fel. A megmozgatott falak, párkányok, a két padlásablak közötti lant alakú falfülke vakolatfüzéreikkel az emberi arc arányait idézik. Az épület négy sarkán barokk csigákon kőtobozok állnak. A keleti és déli homlokzaton hajlított vaspálcák nyúlnak ki a falból, melynek hajdani feliratát a feljegyzések megőrizték: qVam CIto feLICes erIpIt hora DIes. Magyarul: Mily hamar elragadja az óra a szép napokat! Ha a vándor összeadta a betűk római számértékét, megkapta a napóra készítésének idejét: 1760. Odabent a földszinten három, az emeleten négy tágas szoba várta az érkezőt. Az emeleten kikönyökölve a vendég rálátott a folyóra, az erdőkre és a rétekre, a faluszéli pásztorházra, mellette a kurta kocsmára, melyben a kocsisok múlatták az időt, míg a szomszédos kovácsműhelyben megpatkolták a lovaikat, és az apró zsúp- és nádfedeles házakra, ahol a rend birtokára telepített halászok, pákászok, nádvágók, udvarosok és zsellérek laktak. Micsoda ellentét! Európa és Ázsia találkozása. Az épület tervezője tisztában volt ezzel az ellentéttel, s humoros kedvvel éppen erre épített: hogy a nyári hőségben kitikkadt, a téli hidegben megdermedt utas lelki szeme előtt megjelenjen Firenze, a boltozatos szobák meszelt falain a fény és árnyék szüntelen játéka eszébe juttassa Münchent, és a kandallókban égő hasábok tüzével fűtött közfalak a beléjük rejtett ferde kémények melegét sugározva felidézzék Prágát. A Fogságom naplója tanúsága szerint többször megszállt itt Kazinczy Ferenc. 1794 decemberében, amikor a falépcsőkön felkapaszkodva megpróbálta álomra hajtani fejét, miközben a tágas előtérben strázsa vigyázta, és 1800 augusztusában, amikor Kufsteinből jövet Debrecenbe vitték.

1786-ban a császári rendelet feloszlatta a pálos rendet. De a körömi ház továbbra is vendégfogadó maradt. Az úgynevezett vallásalap adta ki árendába fogadósoknak. Egyikük igen hamar meggazdagodott. A faluban úgy beszélik, megtalálta a barátok elfalazott kincseit, ámbár valószínűbb, hogy a nyéki hegy bora fizetett olyan jól neki, amit a ház pincéjében tárolt a vendégek számára. Az első világháború után az épületből iskola és községháza lett, 1930-tól pedig plébánia. A szerzetesek távozása után ugyanis a szomszédos Girincsről járt át misézni havonta egyszer a káplán, a többi vasárnapon pedig a körömi hívek mentek át a három kilométerre lévő anyatemplomba. A tágas épület jelenleg a paplak és a téli kápolna funkcióján túl a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény muzeális értékű bútorainak és műtárgyainak is helyet ad. Lakója, aki e sorokat írja, megpróbál megfelelni annak a hagyománynak és küldetésnek, amelyet az épület déli falára helyezett márványtábla hirdet:

Remete Szent Pál követői, a magyar eredetű pálosok imádkozó és dolgozó helye volt e ház. Lakói, a fehér barátok: a magyar róna éltetői, jó és balsorsban századokon át a nemzet őrei, tanítói, támaszai és vezérei. Ma római katolikus parochia, az Isten és a haza védelmezője, az egyházi és nemzeti sors tradícióinak hűséges őrzője és ápolója.

A fehér ruhás rend e hajdani otthonát századok viharai után a nemes szívek magyar lelkük fellángolásával és áldozatkészségével új életre hívták, munkába szervezték, egyházunk és csonka hazánk megmentésére.

A. M. D. G.

Köröm, 1936

Az utolsó négy betű feloldása: Ad Majorem Dei Gloriam - Isten nagyobb dicsőségére.

Kuklay Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu