|
|
Fogassy Judit SDSH "Engedjétek hozzám a gyermekeket!" A nevelés nemes célja hasonlítható a szobrászatéhoz: kiemelni és megformálni az egyénben a dinamikus és személyes lehetőségeket; emellett felébreszteni a növendékben a szép, a jó és az értékes iránti éhséget. Ez a cél minden nevelésre igaz, de főleg a hitre nevelésre, amely egyben ajándék, jog és felelősség.
Ajándék tehát, mert a növendék gazdagodhat szellemi és lelki fejlődésében, elsősorban mindabból, amit a nevelés során nyújthatunk neki. Rászorul arra a bölcsességre és tehetségre, amellyel el tud igazodni abban a világban, amit örökölt. Joga van ehhez, amit mind az állami, mind az egyházi jog biztosít. Az államnak kötelessége megvédeni a vallásszabadságot a nevelői intézeteiben (vö. az Alkotmány 60. §). A nevelés nélkül azonban a szabadság nem "szabadság", hanem "sötétség". Szabadságunk nagy érték, amelyre készülni kell, és tudni, hogyan lehet emberhez méltóan, értelmesen és a legmegbízhatóbb értékek szerint kitölteni. Ezért a nevelés egyben felelősség is. A hitre nevelésben (korábban hitoktatás) nem csupán információátadásról, dogmatikáról van szó, hanem a "személyes, eleven hit megélésére való hatékony segítségről". Továbbá: "A keresztény nevelés azonban összetett folyamat, melyben az érett emberi személy kialakításán kívül az is cél, hogy az érintett az üdvösség titkát megismerje és meg tudja élni." (Erdő Péter,Egyházjog, SZIT, Bp., 2003. 660.) A hitre nevelés mindenkit érint: felnőtteket, szülőket és gyermekeket egyaránt, mert az Istentől kapott hit ajándékáért, az abban való fejlődésért minden hívő felelős. Ezt a felelősséget nem egyformán éljük meg: az elkötelezett felnőtt önkéntesen kapcsolódik be azokba a csoportokba, amelyek a hitében való fejlődést biztosíthatják. Ezt a lehetőséget minden plébánosnak biztosítania kell (vö. CIC 776.). A szülők - hivatásukból kiindulva - kötelesek "a házasság és a család révén Isten népe épülésén fáradozni" és a gyermekük keresztény neveléséről gondoskodni (vö. CIC 226., 793., 798., 1136.). Az államnak és a helyi önkormányzatnak kötelessége megvédeni és tiszteletben tartani "a szülőknek, illetve a gyámnak azt a jogát, hogy vallási ... meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik". /(Lásd a 22/1997. (IV. 25.) AB határozat, Kt. 4. § (1)/ Ez azt jelenti, hogy az állam védi a hitre nevelés lehetőségét az önkormányzati iskola kereteiben. A "helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a szülő vallási meggyőződésének megfelelően a tanuló az iskolában és a kollégiumban, továbbá az óvodai foglalkozásokhoz csatlakozóan a gyermek az óvodában az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt" /vö. Alkotmánybíróság 1990. évi IV. törvény 17. § (2) és Kt. 4. § (4)/. Az iskolákban történő hitre nevelés, órákra való beiratkozás, annak megszervezése és a követelmények szabályozása nem az állam, hanem az egyház felelőssége, mégpedig a főpásztoré. Ebben a munkájában segíti az őáltala jóváhagyott főegyházmegyei Hitoktatási Felügyelőség, valamint a kinevezett, azaz Missio Canonicával rendelkező katekéták (hitoktatók). Ezzel együtt történik a katekéták küldetése, amely csak a főpásztor áldásával történhet, mivel csak ő vonhat be másokat az ő tanítói és nevelői feladatába. Ehhez viszont hozzá kell fűzni, hogy a hitre nevelés - elsősorban - a szülők méltó feladata, amelyben minden keresztény közösség (plébániai hívőközösség) segít érdeklődésével, példájával, közös életük tanúságával, közös imádságával, amelyben felbecsülhetetlen érték az eucharisztikus liturgia (a szentmise). A gyermekek hitre nevelése kiket érint? A szülők hatalma alatt áll a "kiskorú" gyermek (vö. CIC 98. kán. 2§). A tizennyolc éves már nagykorú, azaz már önállóan cselekedhet a szülő felügyelete nélkül. Amíg a gyermek kiskorú, a szülő felügyelete, felelőssége és hatalma alatt áll. Joga van részesülni a legjobban, noha ő még nem tudja a hitre nevelést annak ítélni, mert nem elég érett hozzá. Az elkötelezett felnőtt azonban már tudja, mert már megtapasztalta, hogy milyen az az erő, remény és élet, amely Isten kegyelméből fakad, azaz a hitből. Minden szülő a legjobbat akarja adni gyermekének. Halljuk meg Jézus szavait: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Lk 18, 16.) Isten Fia azért jött, hogy megtudjuk, mit jelent valóban élni (vö. Jn 10,10). A hitre nevelés ebbe a titokba vezet be. Bátorítunk minden szülőt, hogy érdeklődjön, és biztosítsa családja számára a legjobbat! Bizalommal fordulhatnak a Hitoktatási Felügyelőséghez a 06-1-225-2590-es telefonon, ha ezzel kapcsolatban bármiben segíteni tudunk. Isten áldását kérjük minden családra, és bölcsességet a szülői feladatokhoz! (A szerző az Esztergom-budapesti Főegyházmegye hitoktatási felügyelője.)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||