|
|
Magyar zarándokhelyek Velence vidékén A Magyarországról turistaként vagy zarándokként érkezők Északkelet-Olaszországban jobbára csak Velencében és Padovában állnak meg. E két történelmi város valóban temérdek látnivalóval csábítja az utazót. Érdemes azonban felkeresni kevésbé ismert helyeket is, amelyek több magyar vonatkozású emléket őriznek a történelmi Ongaresca, azaz "a magyarok útja" mentén.
Akár Ausztria, akár Szlovénia felől érkezünk, elhaladunk Aquileia mellett. Nem bánja meg, aki betér ide, hiszen a Római Birodalom hajdan egyik leghatalmasabb és leggazdagabb városából indult ki a hazánkat is átszelő Borostyánút. Bazilikája őrzi a világ egyik legnagyobb öszszefüggő ókori mozaikpadlóját a IV. századból. A főhajóban látható Bertold pátriárka sírköve, aki nem más, mint a Bánk bánból ismert Gertrúd királynénk testvére, egykor kalocsai érsek. A királynégyilkosságot követően Bertold jobbnak látta elhagyni Magyarországot. Neki köszönhető viszont, hogy később unokahúga, Szent Erzsébet a saját imádságoskönyvét Cividale templomának ajándékozta, amelyet ma is ez utóbbi kisváros múzeumában őriznek (Cividalét önmagáért is érdemes felkeresni - megéri a fáradságot).
A szlovén határ közelében folyik az I. világháborúban oly tragikus hírnévre szert tett Isonzo folyó. Illő, hogy a magyar utazók elzarándokoljanak a környék egy-egy magyar emlékhelyéhez. Az emlékezetes Doberdó faluhoz tartozó Visintini helységben áll egy kápolna, amelyet a háború vége felé magyar katonák kezdtek építeni. Emlékezetes, hogy IV. Károly király sok időt töltött katonáival az olasz fronton, és szorgalmazta a misehallgatást, illetve kápolnák emelését. Lehet, hogy a nemsokára boldoggá avatandó utolsó királyunk emlékét is őrzi e ma még romos épület, amit a helyi önkormányzat és civil szervezetek felújítani szándékoznak.
Érdemes felkeresni a Szent Mihály-hegy (Monte San Michele) fennsíkját, amely az ott egykor véres harcokat vívó olasz és osztrák-magyar katonák emlékhelye lett. Kőbe vésett felirat hirdeti: "Vitézülküzdő olaszok és magyarok itt testvérré lettek a halálban." A hegy lábánál fekvő Fogliano Redipuglia hatalmas olasz katonai temetőjéről híres, de ne mulasszunk el megállni egy imára a falu másik végén található osztrák-magyar katonai temetőben sem, ahol mintegy tizennégyezer, jórészt magyar hősi halott nyugszik. A falu templomának védőszentje egyébként Árpád-házi Szent Erzsébet, s a szentély frízén a magyar Szent Korona stilizált ábrázolása látható, a jellegzetes ferde kereszttel.
A Pordenonétól északra fekvő Aviano városáról nem annyira az ottani amerikai légibázisnak kellene eszünkbe jutnia (a boszniai és koszovói háborúk okán), hanem sokkal inkább a XVII. század legnagyobb csodatevő igehirdetőjének, akit kortársai "a második Kapisztrán Jánosként" is emlegettek. Avianói Márk kapucinus szerzetes, akit egy éve avatott boldoggá a Szentatya, nemcsak Bécs 1683-as török ostromakor szerzett történelmi érdemeket a város megmentésében, hanem XI. Ince pápa követeként hazánk felszabadításából is kivette részét. Buda visszavívásakor is jelen volt, és a hagyomány szerint ő mutatta be a Te Deumot a visszaszerzett Mátyás-templomban.
Avianóban ma is látható szülőháza, a dómban pedig megtekinthető a csodás barokk keresztelőkút, ahol Avianói Márkot keresztelték, illetve 1900-ban készített márványszobra, amely előtt 1918 tavaszán nagy tisztelője, IV. Károly király is megállt imádkozni. A Villotta városrészben álló Szent Mária Magdolna-templom (Santa Maria Maddalena) Boldog Avianói Márk tiszteletének egyik központjaként várja a magyar zarándokokat. Ünnepe augusztus 13-án van, amikor a magyar egyház Boldog XI. Ince pápára is emlékezik.
Továbbhaladva Velence irányában, Conegliano városa egy számunkra ismeretlen magyar szent emlékét őrzi. Boldog Magyar Márk (Marco Ongaro) magyar apától született a XIII. század elején, és a város ferences kolostorában élte le életét. A hagyomány megőrizte Padovai Szent Antallal való találkozása emlékét is. A coneglianóiak azonban leginkább azért tartották nagyra, mert amikor 1411-ben Luxemburgi Zsigmond királyunk hadai a várost ostromolták, Boldog Magyar Márk alakja megjelent a falakon, és az ostromlókat meghátrálásra késztette. A II. világháború idején a város ismét az ő közbenjárását kérte, hogy megmeneküljön a pusztítástól. A dómban található a város társvédőszentjének ereklyéit őrző, 1948-ban fogadalomból készített bronzurna. Helyi feljegyzések szerint Boldog Magyar Márk sírja még a XVII. században is népszerű zarándokhely volt a magyarok körében. Coneglianóban a pünkösd utáni kedden ünneplik, a ferences rend naptárában pedig május 4-én szerepel liturgikus emléknapja.
Akármilyen hihetetlenül hangzik is, Castello di Godego kegyhelyét (Castelfranco Veneto közelében) egy magyar embernek köszönheti. Évszázadokon át fontos exportcikkünk volt a marha, amelyet a kereskedők lábon hajtottak a német és olasz piacokra. 1420-ban történt, hogy az egyik magyar marhakereskedő a godegói erdőn haladt át állataival, amikor hirtelen leszállván az éj, eltévedt a rengetegben. Szorongatott helyzetében a Szűzanyához imádkozott, aki megjelent neki, és egy kis fakereszttel mutatta meg az utat. Sajnos a magyar kereskedő nevét nem őrizte meg a hagyomány (illetve olaszosított nevet adott neki).
Miután híre ment az esetnek, a jelenés helyén felépítették a Keresztes Szűzanya templomát (Santuario della Madonna della Crocetta), ahol később is számos csoda történt. A kegyoltáron őrzött fakereszthez még a XVIII. században is gyakran elzarándokoltak a magyar kereskedők, különösen a július 2-i búcsúnap alkalmával. Érdemes volna feleleveníteni a jámbor hagyományt, hiszen a helység nem esik ki nagyon a Padovába igyekvők útjából. A szomszédos Riese is megéri, hogy felkeressük: Szent X. Piusz pápa szülőháza ma múzeumként várja a látogatókat. Már nem is járunk messze Padovától, ahol természetesen Szent Antal, "Il Santo" sírját keresik fel először a zarándokok. A pompás bazilika számos látnivalója között érdemes megkeresni az apszis kápolnái sorában az osztrák-magyar nemzeti kápolnát is, amelynek falait magyar szentek freskói díszítik. Az általában zárva tartott rácson magyar címer hívja fel magára a figyelmet. A szomszédos lengyel kápolnában is találkozhatunk magyar szenttel: Árpád-házi Kingával. A Prato della Valle teret a város hírességeinek szobrai díszítik. Köztük találjuk, a külső sorban, Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király alakját, akinek lengyel alattvalói állítottak ily módon emléket. A padovai egyetemen tanult, majd maga is alapított egyetemet - a litvániai Vilniusban. Ha már itt járunk, érdemes betérni a kevésbé díszesnek tűnő Szent Jusztina-bazilikába (Santa Giustina) is: a névadó szent - Padova patrónusa - ereklyéi mellett Szent Mátyás apostol és Szent Lukács evangélista testét rejtik a kereszthajó oltárai. Padova városa egyedülálló módon tisztelgett az 1956-os magyar forradalom előtt. Nemcsak a belváros egyik utcácskáját nevezték el "a magyar mártírokról" (mint számos más észak-olasz településen), hanem az akkori püspök elhatározta, hogy a legközelebb építendő templomot Szent István király tiszteletére szentelik. Az egyik külvárosi lakónegyedben 1960-ra készült el a Szent István-templom, homlokzatán a védőszentet ábrázoló domborművel, előtte a szintén róla elnevezett térrel. A templomot végül 1990-ben Paskai László bíboros szentelte fel, és az egyházközség nagyon jó kapcsolatokat épített ki az esztergomi Szent Anna-plébániával. Az utóbbi időben az észak-olaszországi magyarok is gyakran itt tartják szentmisével összekötött találkozóikat. Velence az elmúlt ezer év olasz-magyar kapcsolatainak számos emlékét őrzi. Közülük a legfontosabbak közé tartoznak a Szent Gellérttel kapcsolatosak, akinek alakjával számos velencei templomban találkozhatunk festmény, szobor vagy éppen mozaikkép formájában, mint például a Szent Márk-bazilika boltozatán. De a turisták által kevéssé látogatott Giudecca-szigeten például az 1961-ben épült plébániatemplomot szentelték Szent Gellért tiszteletére. Mint ismeretes, a vértanú püspök a Szent György-sziget bencés monostorából (San Giorgio Maggiore) indult útnak, hogy a Gondviselés végül Magyarországra vezesse. A szigeten álló bazilika mellékoltárát az ő tiszteletére szentelték, mellette latin és magyar nyelvű felirat emlékeztet az 1900-as magyar nemzeti zarándoklatra. Szent Gellért teste ma az üvegiparáról híres Murano szigetén, a Szűz Mária- és Szent Donát-bazilika (Santi Maria e Donato) 1976-ban készült új főoltára alatt nyugszik. A csanádi püspök csontjainak nagyobbik része valószínűleg a XIV. század végén került Velencébe, a magyar pálos rend névadója, Remete Szent Pál ereklyéiért cserébe. Velence számára viszont Gellért volt nagyon fontos, hiszen ő az egyetlen itteni származású vértanú szent. A Gellért-ereklyék másik része a feltételezések szerint továbbra is Magyarországon maradt, ahol az 1514-es parasztfelkelés idején nyoma veszett. Gellért díszes csanádi ezüstkoporsójából - már az ereklyék eltűnte után - Antonio Burgio pápai nuncius veretett pénzt a török elleni védekezés finanszírozására. Végül is szerencsésnek mondható, hogy a szent testének jó része Muranóba került, így onnan kaphatott ismét ereklyét hazánk több temploma - legutóbb 2002-ben a belvárosi főplébánia-templom. Az utazásnak a találkozások adják értelmét. Ha turistaként vagy zarándokként Észak-Olaszországban járunk, ne mulasszuk el a találkozást magyar múltunk ottani emlékeivel, s a szentekkel, akiknek példája a mai keresztények számára is üzen. Ők segítenek építeni ma is az egyházat és azt az Európát, amelyben nem idegenként bolyongunk, ha nyomukban járunk. Érszegi Márk Aurél
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||