Liturgia

A megváltás szentsége (12.)

Bűncselekmények az eucharisztia ellen

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációlegújabb rendelkezésének a végén óvintézkedéseket, vagyis szankciókat találunk. Ez részben meglepő, mert elszoktunk attól, hogy az egyház joga olyannyira következetes legyen, hogy büntetésekkel, következményekkel is járjon. Mi történhet, ha valamit jogellenesen csinálok, kérdezik sokan, és teszik, amit a kényelmük, "pasztorális érzékük" vagy egyenesen a "szeretetük" diktál. Ugyanakkor bármilyen szintű állami törvény, szabály végén természetesnek vesszük, hogy ott állnak a szankciók, még ha csak a buszjegyváltásról van is szó.

A rendelkezés óvintézkedéseinek első alfejezete "A súlyosabb bűncselekmények" címet viseli. Ez a pont a dokumentum azon részeihez tartozik, amelyek nem szövegeznek meg valami újat, hanem olyat ismételnek meg, ami talán nem jutott el mindenkihez. Az egész 172. pont a 2001. május 18-án kiadott "Levél az egész katolikus egyház püspökeihez és a többi érdekelt ordináriushoz és hierarchiához a Hittani Kongregációnak fenntartott súlyosabb bűncselekményekről" /AAS 93 (2001) 785-788/ egyik részének idézete. A Hittani Kongregáció eme dokumentuma az eucharisztia, a bűnbocsánat szentsége és a közerkölcsök kapcsán röviden leszögez néhány alapelvet, néven nevez olyan bűnöket, amelyek alól senki sem adhat feloldozást a Szentszéken kívül. Az eucharisztiával kapcsolatban négy dolgot emel ki. Az első az Egyházi törvénykönyv 1367. kánonjának ismétlése, amely kiközösíti az oltáriszentséget szentségtörőn elvivőket, eldobókat, meggyalázókat. A második az 1378. kánon 2. § 1. pontját szigorítja, amely tiltja a mise színlelését pappá nem szentelt világi részéről, amely mostantól fenntartott büntetést von maga után. A 908. és 1365. kánonok tiltják a nem teljes közösségben lévő egyházakkal való közös eucharisztia végzését, amely bűnt szintén fenntartott büntetéssel sújt a kongregáció. A negyedik pont a 927. kánont ismétli és szankcionálja fenntartott büntetéssel, amennyiben tiltja az egyik színnek a másik nélküli, vagy mindkettőnek misén kívüli átváltoztatását.

Ismétléseknek tűnő kérdések ezek, mégis, amikor egy kongregáció megfogalmazza azokat, akkor azt azért teszi, mert a világegyházban gondok jelentkeztek egyikkel-másikkal. Krisztus az egyházra bízta a szentségeket, az pedig hű sáfárjuk igyekszik lenni. Segítsük benne!

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu