Boldogokat avatott, és a terror áldozataiért fohászkodott

A Szentatya Loretóban

II. János Pál pápa szeptember 5-én Loretóba utazott, és az Olasz Katolikus Akció zarándoklatának csúcspontjaként szentmise keretében boldoggá avatta a mozgalom három néhai tagját. Mintegy ötvenezer fiatal vett részt a zarándoklaton, továbbá huszonötezer felnőtt. A Szentatya videoüzenetével csatlakozott a fiatalok imájához, amelyet a békéért ajánlottak föl az iraki és oroszországi terrorcselekmények drámáját követően.

A Szentatya emlékeztetett: a zarándokhely fontos kapcsolódási pont, amelynek köszönhetően a földrész népei a századok során megtanulták megismerni és elfogadni egymást, hogy így járuljanak hozzá Európa kialakulásához. "Ti nem szégyenkeztek az evangélium miatt, és tudjátok, hogy a szeretet civilizációját nem lehet az Evangélium és a kultúra elválasztásával építeni, az csakis a kettő közötti mindig új szintézis folytonos keresésével lehetséges - mondta a pápa. Ennek elérésére legyetek hűek Krisztushoz és egyházához egészen a szentek hősiességéig, ahogyan az elmúlt évszázadok Európájának férfi és női szentjei tették" - biztatta a pápa a rádión és televízión keresztül őt hallgató fiatalokat, akikre a Szűzanya oltalmát kérte.

Az éjszakai imavirrasztás Angelo Comastri érsek, loretói pápai delegátus köszöntésével kezdődött. A fiatalok szolidaritásukat fejezték ki az oszétiai gyermekek iránt: egy iraki keresztény ifjú, egy darfuri fekete bőrű muzulmán fiú és egy madridi fiatal osztotta meg társaival tanúságtételét, kifejezve reményüket, hogy az esztelen öldöklés és erőszak véget ér.

Vasárnap érte el csúcspontját az Olasz Katolikus Akció zarándoklata, amikor II. János Pál pápa ünnepélyes szentmise keretében boldoggá avatta a mozgalom három tagját. A szentmisén közel 200 püspök, érsek és bíboros volt jelen és több mint 1400 pap koncelebrált. Számos olasz politikus mellett az olaszországi iszlám közösségek és szervezetek uniójának elnöke, Mohamed Nour Dachan is részt vett a szertartáson.

A pápa homíliájában a Katolikus Akció tagjait arra szólította föl, hogy kövessék Krisztust és hordozzák vele együtt a keresztet. Nem véletlenül beszél Jézus keresztről, de azt is hozzáteszi: kövessetek engem. Tehát nem egyedül kell vinnünk a keresztet, Jézus példája világít nekünk, és ő szeretete erejével megnyitja az utat előttünk. A kereszt szeretetből való elfogadása szabaddá tesz - utalt a Szentatya Pál apostol példájára. Nincs nagyobb szeretet a kereszt szereteténél; nincs nagyobb szabadság, mint a szeretet szabadsága. S végül nincs nagyobb testvériség, mint az, amely Jézus keresztjéből fakad - összegezte homíliájában a pápa.

A Szentatya sorra méltatta a három boldog életű személyt: Pedro Tarrés y Claret-et, a szegények fáradhatatlan orvosát, Alberto Marvellit, aki közéleti tevékenységében nagylelkűen szolgálta testvéreit, végül pedig Giuseppina Surianót, aki hűséggel és odaadással szerette Krisztust.

Alberto Marvelli

Alberto Marvelli egyike volt az olasz Katolikus Akció sok-sok elkötelezett tagjának és a Kereszténydemokrata Párt hitvalló politikusainak. 1918. március 21-én született Ferrarában. Apja, a hétgyermekes bankigazgató családjával 1931-ben Riminibe költözött. A rokonságban négy pap, illetve szerzetes pap, valamint két nővér volt. Alberto tizenöt éves, gimnazista diák volt, amikor meghalt az édesapja. Már tizenhét évesen a Katolikus Akció keretében működő Katolikus Ifjúsági Mozgalom aktív tagja lett. Kiváló tanuló, önfeláldozó apostol volt, és tudatos belső életet élt. 1936-tól a bolognai egyetem mérnöki karán tanult. Naplójában feljegyezte: "Életemnek szüntelen, állandó lendületnek kell lennie, mégpedig az egyetlen emberi cél felé: hogy üdvözüljek, és másokat is az üdvösségre segítsek... Új eszmék, új országok, új világ vágya mozgat, a gyorsaság, sürgősség, hatékonyság vágya."

Szakmai gyakorlata során gyorsan megtalálta a hangot az öntödei munkásokkal is. 1942-ben a legmagasabb pontszámmal szerezte meg gépészmérnöki diplomáját.

Alberto tudatosan haladt előre az életszentség útján. Tisztában volt azzal, hogy áldozatok nélkül nincs életszentség. "Tisztaságban akarok élni. Milyen értékes ez az erény, annyi szenny közt." Az állandó tevékenység közt mindig talált időt az imára, elmélkedésre. Azok is jól érezték magukat társaságában, akik egyébként nem osztoztak vallási meggyőződésében. A munka, a társadalmi problémák, a pillanat eseményei, a technika vívmányai vagy a sajtó hírei mind alkalmul szolgáltak számára, hogy érdekfeszítő beszélgetések elindítói legyenek.

1942-ben egy évre behívták katonának, de mivel elhunyt apja helyett családfenntartó volt, leszerelték. Technikumi tanárként is a Katolikus Akció aktivistája volt. Amikor a németek által elhurcolt fiatalokat igyekezett kiszabadítani, őt is lefogták, de valamennyien megszöktek. 1944 tavaszán a lebombázott Riminiben szervezte meg a menekültek ellátását.

1945-ben az önkormányzat lakásügyeit bízták a fiatal mérnökre, majd a Kereszténydemokrata Párt városi végrehajtó bizottságának tagja is lett, de vállalta a katolikus diplomások egyházmegyei elnökségét is.

1945 végétől megszervezte a szegények vasárnapi miséjét, melynek perselypénze, majd más adományok is a szociális támogatást szolgálták. Alberto tevékeny, lendületes élete drámai "időzítéssel" ért véget. A választások előestéjén, 1946. október 5-én egyik gyűlésről a másikra utazva egy nagy sebességgel haladó teherautó belerohant a kocsijába.

Végeláthatatlan tömeg kísérte utolsó útján. Boldoggáavatási ügye 1968-ban kezdődött el.

Giuseppina Suriano

1915-ben született Palermo mellett, egy Partitico nevű faluban, és mindössze harmincöt esztendősen hunyt el. Már tízévesen belép az olasz Katolikus Akcióba, ott teszi magáévá az életét alapvetően meghatározó hármas jelszót: eucharisztia, apostolkodás, hősiesség. A szüntelen imádkozás, önfeláldozás és apostoli szolgálat közepette telnek napjai. Hamarosan eldönti, hogy életét teljesen Krisztusnak akarja szentelni, ám elhatározását nem tudja megvalósítani: szülei más sorsot szánnak neki. 1932-ben szüzességi fogadalmat tesz, amelyet lelki vezetője jóváhagyásával havonta megújít. 1948-ban megalapítja a Mária Leányai Társaságát, amelynek vezetője egészen haláláig. Három társával együtt életét a papok megszentelődéséért ajánlja föl. Egy évre rá gyógyíthatatlan betegség támadja meg szervezetét, amely ágyhoz köti Giuseppinát. A halál 1950-ben éri utol.

Pedro Tarres

Az orvos és pap Tarres atya a spanyolországi Barcelona közelében született egyszerű családban. Kiváló diák, aki huszonkét évesen tisztasági fogadalmat tesz, majd találkozik a Keresztény Fiatalok Katalán Egyesületével és a Katolikus Akcióval. A fiatalok előtt az imának, a jó cselekedeteknek és az önfeláldozásnak szentelt életről tesz tanúbizonyságot. Orvosi tanulmányai befejezése után megalapítja a barcelonai Miasszonyunk szanatóriumot. Orvosi hivatása gyakorlása közben is megtartotta a szeretet és a teljes élet példáját, sosem vesztette el a másokra is átragadó jókedvét, amelynek köszönhetően betegeit mindig tiszteletteljes barátsággal kezelte. 1936-ban megtapasztalja a spanyol polgárháború gyűlöletét és üldöztetését. 1938-ban besorozzák mint a republikánus hadsereg orvosát; a katonáknak titokban csempészi be az oltáriszentséget, hogy áldozhassanak. Pedro Tarres elhatározza, hogy életét végérvényesen Istennek ajánlja. Egy évvel később belép a barcelonai szemináriumba, és 1942-ben szentelik pappá. A Katolikus Akció előbb fiatal férfi, majd női tagjainak lelkésze lesz. Jelmondata: "Mindent vagy semmit."Az egészségét aláásta a betegség, és negyvenöt évesen hunyt el.

(VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu