Egy hét

Magasles

Ha jó tudom, a vadászok szokták magaslesről pásztázni a terepet, ahol a majdani zsákmány megjelenése várható.

Van azonban ennek a kifejezésnek egy másik értelme is. Magaslesről figyelik minden mozdulatunkat, minden fillér bevételünket. Ha rebben a bokor, süvítenek a golyók. Még egy kis adó... még egy kis elvonás... Jó vadászterület lehet. Európában a legjobb. Itt a legmagasabbak az adók, de még nincs vége. A golyózápor természetesen a célpont érdekét szolgálja.

Látni vélem az öreg Krúdyt. Szuszogva ül a fiákeren, s azt kérdezi a kocsistól: Isznak-e még az emberek eperpálinkát? "Eperpálinkát? Hiszen még sört se isznak eleget! Merthogy a híradóban panaszos szavak hangzottak el: nem fogy annyi sör, mint a múlt évben."

Nem is olyan régen azt panaszolták, hogy Magyarország szívósan tartja a helyét a szeszfogyasztók élmezőnyében. Most föntről úgy látszik, mégsem iszunk eleget. Hajrá! De tulajdonképpen melyik csapatot kell buzdítani?

"Amíg engedi"

Babits fohászkodott a csodálatos Jónás imájában: ír, amíg a ninivei hatalmak engedik. Mégsem tudta, hogy másféle hatalmak is beleavatkoznak az írás megjelentetésébe. Ő Istenre bízta. Manapság földi hatalmak döntik el, könyv lehet-e a leírt szavakból.

Nem hiszem, hogy Babits vagy a kiadója pályázati űrlapokat töltött volna ki a Jónás imája megjelentetéséért. Volt egy szövetség. Az író írt, a kiadó kiadta. Ez volt a szellem szövetsége.

Ma is van szövetség. Az író ír, a kiadó esdekel, és űrlapokat tölt ki. Ha a császár hüvelykujja lefelé mutat, a könyvnek annyi. "Babits? Hiszen neki már tavaly is adtunk! Fölösleges."

Csak tudnám, meddig hagyják ezt a "ninivei hatalmak".

És van itt még egy probléma. Akik a támogatásról döntenek, honnan tudják, hogy mit támogatnak és mit utasítanak el? Végigolvassák? Nem hinném. Tartalmi kivonatból? Ez már lehetséges, csak éppen megbízhatatlan. Neveket választanak ki? "Babits... Kosztolányi... Tóth Árpád... Juhász Gyula... melyiket szeressem?" A pártállás számít? Gondolni sem mernék ilyesmire. De akkor mi az értékmérő?

Hogyan nézne ki a magyar irodalom, ha mindig ez a rendszer működött volna? "Pázmánynak ne adjunk, majd az egyház... Berzsenyi? Ugyan kérem! Birtoka van, gazdálkodja ki. Petőfi? Mindig ugrál! Tanuljon illemet!" Ez van. Szerencsére nem mindig volt így.

Párbeszéd

Az úr az egyik színes napilapot tanulmányozza. A szomszédja bele-beleles. Az olvasó előzékeny, megosztja vele az újságot. Hatalmas kép egy adriai üdülőről. Értéke állítólag - százmillió.

- Magának van?

- Ne vicceljen!

- Többet kellene tennie a fővárosért!

- ...

- Egyáltalán mije van magának?

- Adósságom.

Nézik a képet. "Hej, ha én is köztetek lehetnék..."

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu