Lélekgyógyító

Gallus Klára halálára

Bátorító, optimistán derűs arca mosolygott fotójáról a ravatalozóban.

Elment egy gyógyító katolikus, gyermekek és felnőttek pszichológusa, "a Klári". Ötvennyolc éves fiatal. Közel félezer ember búcsúztatta a temetőben. Itt látható egy életmű részlete - súgtuk egymásnak egyik barátjával -, ez a sokféle, nagyon különböző ember. Akik most a jelenlétükkel, megrendülésükkel köszönik meg, hogy Klára visszahozta őket a lelki szakadékokból, reményt, életerőt szabadított fel bennük. Ebben a hálát nem ismerő korban, lám, hihetetlenül sokan jöttek össze az ő nevére. Nevére. (A nevét mondtam, fejére tett kézzel imádkozva a halála előtti napon a rákkórházban. A gyógyszerektől kábult, hunyt szem látszólag nem észlelt már, zárt függöny... Ám a néma imára, nevére hirtelen kinyitotta szemét.)

Fájdalmakat vittek hozzá a Heim Pál Kórházba. Aztán ment maga is, ahová hívták - táborokba, tréningre, pszichodrámára, hospice-szolgálatra. Erdélyi továbbképzéseit ingyen is vállalva. Gallus Klára fogalom volt. Sosem fennkölt, mindig nyílt tekintetű, szemből szembe néző, gyakorlatias. Semmit le nem néző ember.

Azt mondják, a jó pszichológus papot helyettesít. Nos, Klára csodás "pappótlék" volt, mert jól tudott figyelni a lélekre. S ugye, Simone Weil szerint a figyelem a szeretet szinonimája. Klári, Klári, nem mi gyászolunk, nem a család, nem a barátaid. Hanem a meggyógyultak családjai, barátai, akik sejtik, miféle Erő közvetítője voltál. A Dunakanyar-beli táj gyászol, és Illyefalván a székelyek, a magukat szétosztó, szolgáló kollégák. Meg a gyerekek. Akik tudták, hogy hittél az imádságban. Köztünk vagy. Isten áldjon, Lélekgyógyító Klára!

deme

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu