Mindennapi kihívások közepette...

Negyvenéves a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa

1964 pünkösdjén hozta létre VI. Pál pápa a Nem keresztények Titkárságát. Ugyanerre az évre esett a pápa Ecclesiam suam kezdetű enciklikájának amegjelenéseis a párbeszédről. A pápa indiai útja és a vallások képviselőivel való találkozása rendkívüli módon motiválta a zsinat munkáját, és elősegítette, hogy az egyház a nyugati világ határain túlra is tekintsen, és vállalja a kapcsolat felvételét a többi vallással. A titkárság 1988-ban a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa nevet vette fel. Céljai között szerepel a II. vatikáni zsinat szellemében a katolikusok és más vallások közötti párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és együttműködés előmozdítása, valamint a vallásokkal foglalkozó tanulmányok elkészítése és a párbeszédre alkalmas személyek képzése.

Mindennapi tapasztalat, hogy egyre több vallás képviselteti magát az egykor színtiszta keresztény országokban. Ez a kihívás nemcsak a vallástudomány, hanem a világban élő ember számára is kihívást jelent, hiszen a konfliktusra és a párbeszédre is alkalmat ad, amely a teológia oktatásában, egy hittancsoportban, közös baráti összejöveteleken, sőt esküvő vagy keresztelő alkalmával is felmerülhet.

A II. vatikáni zsinat (1962-1965) Nostra aetate kezdetű nyilatkozata (1965) és több tanítóhivatali megnyilatkozás, valamint a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma is foglalkozott ezzel a problémával. Ide sorolhatjuk még a Redemptoris missio (1990) és a Veritatissplendor (1993) enciklikákat, melyek szintén eligazító jellegűek. 2000. augusztus 6-án pedig a Dominus Iesus nyilatkozat erősítette meg az egyház álláspontját a más vallásokkal kapcsolatban.

A minket körülvevő világban a spiritualitás iránt oly nagy a "kereslet", hogy ezt a jelenséget az egyház sem hagyhatja figyelmen kívül. Különböző keleti vallások a hagyományos keresztény területen kínálják újszerű élményvilágukat. A vallási utakat követő ember általában szellemi igénye miatt lép a nem keresztény tanok ösvényére, mivel a hagyományos vallásokban nem találja meg azt, amit keres. Tanulva az egyház múltjából, a válaszadás tekintetében nem szabad megfeledkezni a belső misszióról sem, mert sokakat éppen az távolít el az egyháztól, hogy nem kapnak semmilyen lelki táplálékot, és ennek hiányában fordulnak a keleti "üdvtechnikák" felé.

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa a dialógus gyakorlati megvalósítása szempontjából 1993-ban levelet intézett az ázsiai, amerikai és óceániai püspöki konferenciák elnökeihez, melyben a hagyományos vallásokkal szemben megnyilvánuló lelkipásztori gondoskodásra hívta fel a figyelmet. Mivel olyan hatalmas tömegekről van szó - például muzulmánok, hinduisták, buddhisták, sintoisták esetében -, akik nem hallottak sem az egyházról, sem pedig Jézus Krisztusról, ezért a kezdeményezésnek a kereszténység részéről kell kiindulnia.

A titkárság az 1984. évi ülésén jelentős dokumentumot adott ki A más vallások követőivel való egyházi magatartásról címmel. A II. vatikáni zsinat Lumen gentium dogmatikus konstitúciója az egyházat az üdvösség egyetemes szentségének tekintette, amellyel az Atyának az a szándéka, hogy a világba küldött Fia által minden embert ide vezessen.

Huszonöt évvel a Nostra aetate nyilatkozat kihirdetése után a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa és a Népek Evangelizációja kongregáció a vallási párbeszéd előmozdítása érdekében 1991-ben közös dokumentumot adott ki Párbeszéd és igehirdetés címmel, amely szem előtt tartja mind a vallásközi dialógus fontosságát, mind pedig Krisztus Evangéliumának hirdetését.

A vallások felé való közeledésnek egyik nagy jele a békéért való világ-imanap, melyre 1986. október 27-én került sor. II. János Pál pápa itt kifejtette: ez a nap a II. vatikáni zsinat folytatása és konkrét alkalmazása. A 2001. szeptember 11-i tragikus események főszereplői olyan személyek voltak, akik az iszlám nevében követték el szörnyű bűntettüket. A pápa a békéért való további küzdelmében 2002. január 24-én ismét Assisibe hívta a vallások képviselőit a békéért való közös imádságra.

Alapvető felismerés a XXI. század kereszténysége számára, hogy más vallások és újszerű spirituális megnyilvánulások ismerete nemcsak saját tisztánlátásunkat erősíti, hanem a Krisztustól kapott küldetés felelős teljesítését is.

Nemcsak teológiai igény, hanem a társadalmi szükségszerűség is kényszeríti a mai keresztény egyházak vezetőit - és köztük a római katolikus egyház püspökeit is -, hogy keressék és megtalálják azokat a módokat, amelyekkel megközelíthetik az európai jellegű társadalmaktól eltérő országok vallási gyökereit, szokásaikat és viselkedését.

Kránitz Mihály

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu