Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@ katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Nem jó az embernek egyedül? (Nem csak szingliknek!)

Bevallom, többször is láttam a Bridget Jones naplóját. Először természetesen egy barátnőmmel, aztán egyedül, és végül egy depressziós időszak hullámvölgyében egy fél üveg bor társaságában. Habkönnyű nyugati produkció, teletűzdelve poénokkal, giccsbe forduló megoldással a végén. A főhősnő azonban humora, csetlése-botlása, valószínűtlen kalandjai révén hamar belopta magát a szívembe, és mint annyi nőtársam, én is megtaláltam problémáiban és személyiségében a rokon vonásokat.

A Bridget Jones-láz már alábbhagyott. Renee Zellweger azóta átvett egy Oscart, és csontkollekcióvá fogyott a Chicago kedvéért. A magyar könyvpiacon megjelent Terézanyu, a kelet-európai szingli, de már ő is afeledés homályába galoppozott.

Lehet ezeket a filmeket, könyveket lenézni, nem szeretni vagy nagyon szeretni. A tény azonban akkor is tény; a férfi-nő kapcsolatok terén valami nagyon megváltozott az elmúlt évtizedekben. És amit sokan, akár férfiként, akár nőként személyes problémaként élünk meg: világjelenség.

Egyedül vagyunk. Sokan. Hogy mi az oka? Könyveket lehetne írni erről; talán a női emancipációval kezdődött. Azzal, hogy a gyengébb nem is elkezdte törni a fejét, mindenféle jogokat harcolt ki magának, és a merj gondolkodni horatiusi felszólításon felbátorodva, agyonbonyolította az életét. A férfiak meg csak néznek, és már rég nem értik az egészet, hogy az, akit oldalbordának teremtett a Mindenható, egyszerre önálló életet él, jön-megy, tanul és rendezkedik.

Aztán ott van az életritmusunk, ami ugye enyhén szólva felgyorsult. Ismerkedésre nincs időnk, s ha lenne is, a szingli korosztályának problémás maga a hely kiválasztása is. Mert ha nem akarja harmincon felül, zsebigazolványos tinédzserek között kényelmetlenül érezni magát, akkor a komolyabb helyeket választja. Ott meg ugye nem mer lépni, mert... De ezt csak a pszichológia tudja, hogy miért.

Barátnőim egy része a világhálón próbálja kivetni ahálóját. Lelkesek, de az első fotó megérkezése után csalódottan visszaragasztják szobájuk falára Brad Pittet, majd visszamenekülnek a munkájukba. Más részüknek egy hatalmas panasz az élete, és a harmincat betöltve férjhez mennek valakihez, aki végre előreengedi őket az ajtón, de akit igazából nem szeretnek. És hát van egy részük, aki tényleg, úgy ahogy a nagykönyvben írva vagyon, megtalálta élete párját.

Jómagam nem látok megoldást. Csak azt tudom, hogy két dolog nélkül, akár kapcsolatban, akár egyedül nem lehet élni: az egyik a remény, a másik a humor. És még valami, az élet néha okosabban elrendezi a dolgokat, mint mi magunk. A legutóbbi esküvő után, amikor elegáns gyorsasággal igyekeztem távozni a csokordobálás "szertartásáról", a menyasszony pont engem talált fejbe. Ennyit erről. Sose lehet tudni.

Koncz Vera

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu