Túlélni Trianont

Már két éve tartott az első világháború, amikor 1916. augusztus 17-én titkos szerződést írtak alá Párizsban, egyrészt a Román Királyság, másrészt Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország képviselői. A fiatal Román Királyság, bár Ausztria-Magyarország szövetségese volt, megőrizte semlegességét, hiszen ezt a szövetségi szerződés előírta számára. A Párizsban aláírt titkos paktum szerint ha Románia belép szövetségese ellen a háborúba, jutalmul megkapja Erdélyt. De nem is csak Erdélyt, hiszen kis híján a Tisza vonaláig ígérték oda Kelet-Magyarországot is a románoknak.

Azután persze minden másképp alakult. A mából visszatekintve a román királyi kormányzat mindenképpen ügyesen számított, noha többször is nagy kockázatot vállalt. Tény azonban, hogy az 1919. augusztus 4-i román támadáshoz hasonló katonai csapás Magyarországot 1541 óta nem érte. Úgy tűnt, Magyarország megszűnt létezni. Az események tovább görögtek, majd 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amely Erdélyt és annak Tisza felé eső határterületeit a Román Királyságnak adta. A békeszerződési konferencia francia főtitkára kijelentette: "Magyar nemzet egyáltalán nem létezik. Mindössze egy korona létezik, és tizenötezer osztrákból kreált magyar nemes. Nincs magyar nemzet." A vesztett háború, de kiváltképp a trianoni békeszerződés következtében előállt képtelen határrendezés - amelynek következtében Magyarország egészen kicsire zsugorodott, és magyar anyanyelvűek milliós tömegei szakadtak el az anyaországtól - kimondhatatlan kiábrándulást és zavart keltett mindenki lelkében.

Ilyen körülmények között az irodalmi életnek is rendeznie kellett sorait. Az első megdöbbenés kétségbeesett írásokat ihletett, a nyugatosok: Ady, Babits, Tóth Árpád s még Kosztolányi is végtelenül elkeseredett hangon szóltak, ebből az időből származó verseik annak ellenére is ismertek, hogy azokat évtizedeken át önkényesen kihagyták az "összes versei" alcímet viselő kötetekből. A húszas évek elejének legnagyobb hatású alakja Szabó Dezső volt, neki köszönhető, hogy az irodalom érdeklődése a megoldatlan társadalmi kérdésekre irányult. A legkomolyabban gondolkodó Németh László életműve is ezt szolgálta. Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Csoóri Sándor, Fejtő Ferenc... sorolhatjuk a legnagyobb neveket, azokét, akik a legfontosabb feladatuknak érezték szót emelni azért, hogy igenis van magyar nemzet, mert van magyar szó, van magyar irodalom. A legnehezebb helyzetben a határokon túl élő "túlélők" voltak, Sütő András vagy a meghurcolt Tamási Áron, Nyírő József s még sokan, akik erőnek erejével küzdöttek, s magyar irodalmat szerveztek a legellenségesebb közegekben is.

Nálunk most mindenki az Európai Unióra figyel: beléptünk a kapuján, visszatérhetünk az európai nemzetek körébe. Magyarországot korábban törvénytelen hatalmi csoportok szakították ki Európából, s ezt a bűnt végül mégis a védtelen nemzet tehette jóvá. Közakarattal. Így immár végleg helyreállhat az európai magyar folytonosság. Ám ne feledkezzünk meg azokról, akik idáig elvezették a nemzetet: a magyar irodalom nagyjairól. Június negyedike memento. Gondoljuk ezt végig...

Völgyi Tóth Zsuzsa

Ady Endre

Imádság háború után

Uram, háboruból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem

S nincs, ami nyugtot adjon.

Csókolj egy csókot a szivemre,

Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús nagy szemeim

Számára a világnak,

Nincs már nekik látnivalójuk,

Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron

Térdig gázolt a vérben

S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,

Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,

Elszáradt már az ajkam,

S száraz karó a két karom már,

Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,

Mindennek vége, vége.

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu