Amikor Vénusz Napba öltözik

Ritka csillagászati jelenség

Az emlékezetes 1999. augusztusi napfogyatkozáshoz valamelyest hasonló csillagászati jelenségnek lehetünk szemtanúi június 8-án, amikor a Vénusz bolygó Nap előtti átvonulását figyelhetjük meg. Ez a jelenség a csillagászok által előre jól kiszámítható módon, meghatározott ciklus szerint (8-121,5-8-105,5) évenként ismétlődik. Legutóbb 1882-ben volt megfigyelhető, aki viszont most lemarad róla, az legközelebb 2012-ben vigasztalódhat.

És hogy pontosan mit is láthatunk június 8-án? Reggel 7 óra 19 perctől délután 13 óra 23 percig egy apró fekete pont halad el a Nap korongja előtt.

A jelenség megfigyelésének eddigi krónikája számos magyar, illetve egyházi vonatkozást is rejt. A távcső feltalálása előtti korszakból, az ókori civilizációk, majd a középkor világából egyetlen megfigyelés sem ismeretes. 1639-ben, az angliai Liverpoolban zajlott, ahol Jeremiah Horrocks angol lelkész volt elsőként szemtanúja az átvonulásnak. 1761-ben már sorra épültek megfigyelőállomások, és expedíciók sora indult a világ minden tája felé - magyarok is ebben az esztendőben figyelhették meg először a csodálatos égi tüneményt. Hell Miksa jezsuita csillagász a bécsi egyetemi csillagvizsgáló igazgatójaként, míg két rendtársa, Weiss Ferenc igazgató és Sajnovics János obszervatóriumi asszisztens a nagyszombati csillagvizsgálóból követhette nyomon, amint a "Vénusz Napba öltözik".

Az igazán nevezetes dátum azonban 1769. június 3. Ekkor a már tapasztalt két észlelő, Hell és Sajnovics a dán uralkodó meghívására két évig tartó, nyolcezer kilométeres szárazföldi és tengeri expedíció során Európa egyik legészakibb pontjáról, a jelenleg Norvégiához tartozó Vardö szigetéről hajtotta vére megfigyeléseit. A két tudós férfiú a pozitív észlelés mellett - melynek segítségével később nagy pontossággal kiszámították a Föld és a Nap távolságát - sok további érdekes eredménnyel járult hozzá a tudomány fejlődéséhez. Lappföldön járva Sajnovics először foglalkozott a finnugor nyelvrokonság kérdésével. A tordasi nemesi családból származó tudóst joggal tekinthetjük az összehasonlító nyelvtudomány hazai úttörőjének. A magát mindig magyarnak valló Hell Miksát - vagy ahogy világszerte ismerik, Maximilian Hellt - pedig azóta három nemzet is magáénak tudja, hiszen selmecbányai születésű lévén a Felvidéken szlováknak tekintik, míg családjának német eredete, valamint a bécsi kapcsolódási pontok miatt az osztrákok is saját honfitársukként tisztelik. A magyar megfigyelőknek egyébként páratlan szerencséje volt, hiszen a jelenség észlelésére induló expedíciók többsége a felhők miatt nem járt sikerrel. Rajtuk kívül még a híres tengerész, James Cook említhető, aki a frissen "meglelt" Tahiti szigetén látta az átvonulást. Fontos adalék, hogy Cook kapitány ezen útja során fedezte fel Ausztráliát és Új-Zélandot is.

2004-ben pedig azt reméljük, hogy a XXI. század mai megfigyelői, így az Új Ember olvasói is kedvező időjárási körülmények között, egy szép nyári napon láthatják mindazt, amit egykoron a kiváló magyar jezsuiták emberpróbáló körülmények között észlelhettek.

Azoknak, akik magáról a jelenségről, illetve az eseménnyel kapcsolatos távcsöves bemutatásokról addig is többet szeretnének tudni, melegen ajánljuk a hazai észleléseket koordináló Magyar Csillagászati Egyesület erre a speciális alkalomra létrehozott Vénusz-átvonulás honlapját, a venuszatvonulas.csillagaszat.hu internetes portált.

Ismételten felhívjuk a figyelmet: megfelelő fénycsökkentő eszköz nélkül - szabad szemmel és távcsővel egyaránt nagyon veszélyes a Napba tekinteni, az óvatlanság könnyen vakságot okozhat! Az 1999-es napfogyatkozás-néző szemüvegek - ha megfelelő állapotban vannak - kiválóan alkalmasak a megfigyelésre, de a túlexponált film, a kormozott üveg vagy a flopi nem ad kellő védelmet.

Rezsabek Nándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu