Szentlélektől vezérelve

A kaposvári plébános hagyja dolgozni az angyalokat is

"Figyeld a rádiót, ha bemondaná, hogy én vagyok a kaposvári püspök, akkor te vagy a Szent Imre-templom plébánosa. Azonnal csomagolj, küldöm a kinevezést." Balás Béla dobta be ezt a cédulát 1993 májusának végén a somogysámsoni plébános postaládájába, s mivel a rádió hírül adta, hogy a levél írója lett az új egyházmegye első főpásztora, Somogysámson plébánosa hat év után csomagolt. Varga László Kaposvárra költözött. A karizmatikus papot azonban nemcsak a helybeli hívek hallgatják. Az ország számos templomában tart lelkigyakorlatot, s tanításain ezrek tűnődhetnek el, hiszen most jelent meg negyedik kötete, amelyben a szellemi harcról ír.

Kaposváron élő, eleven közösséget vett át elődjétől, Pázmány Lajos atyától. A hívek egy része azonban nem tudott mit kezdeni a szentmiséken tapasztalt túláradó örömmel, s azzal sem, hogy a miatyánk alatt egybekulcsolódtak a kezek. Mint ahogy kezdetben azt is nehezen értették meg, hogy az Úr itt lakik közöttünk, itt van a szívünkben, és nem valami nagyon távoli, misztikus helyen. Az egyik általa vezetett Szentlélek-szeminárium záró miséjén azt mondta: szeretné, ha lángra lobbanna Kaposvár. Nem csoda, hogy rögtön elnevezték "gyújtogató plébánosnak", aki így vall a Szentlélek tüzéről-erejéről:

"Minden kegyelem; életemben a bűn kivételével minden a Szentlélekkel együttműködve bontakozott ki. Ő készítette elő a hivatásomat, és ő vezetett tovább akkor, amikor elbizonytalanodtam. Általa szenteltek pappá, és szolgálhatok a szentségekkel az egyházamban. A Szentlélek által tanított, gyógyított az Úr, és általa lett a testem szentély - elárasztva szívemet Isten szeretetével."

Természetesen Varga Lászlót is érték támadások, de ezeken keresztül is vezette, nevelte őt az Atya. A vádaskodások, értetlenségek révén ugyanis azzal kellett szembesülnie, hogy hol tart az alázatban, a szeretetben. Elhagyta-e az ítélkezést, képes-e teljesen ráhagyatkozni Istenre akkor is, amikor ellenséges vagy értetlen testvérekkel találkozik.

"Néri Szent Fülöptől megtanultam: ha nem lennének nehéz embereink, akkor drága pénzen kellene megvásárolni őket, mert általuk jutunk nagyobb teljességre a szeretetben. Ha Jézust üldözték, akkor egyáltalán nem meglepő, ha minket is üldöznek. Az alázathoz csak a megaláztatás árán lehet eljutni. Ezért aztán rendkívül fontosak nekem ezek az emberek is."

Mint ahogy mindazok, akik Varga László plébános mellett álltak-állnak, akiket példaképének tekint. A Szentlélek különleges ajándékai számára azok is, akik befogadták, akik életükkel tanították. Jean Vaniert, a tengerésztisztet, a Hit és Fény és a Bárka közösség megalapítóját, s Kalkuttai Teréz anyát tartja példaképének. Sokat tanult Michael Marsch domonkos szerzetestől, lelki vezetője pedig a mai napig a budapesti Futó Károly atya. A Bokor közösség tagjai, a karizmatikus közösségek, a sámsoni és a kaposvári hívek egyaránt meghatározták szolgálatát, mert - mint ahogy utalt rá -, tudásukkal, bölcsességükkel és hitükkel segítették kibontakoztatni a hivatását. A karizmatikus testvérek megmutatták a Szentlélek erejét, és megtanították élni és együttműködni a karizmákkal. Sebzett és sérült barátai pedig szeretetükkel segítették elfogadni saját gyengeségeit és fogyatékosságait.

"Azokkal, akiket Isten hozzám vezet, hogy elvégezzék gyónásukat és lelki vezetést kérjenek, megélhetem a szív közösségét, mert miközben elfogadják szolgálatomat, kölcsönösen megnyílunk egymás felé - vallja. Papságom legdrágább ajándékai közé tartozik a csend és a szentségimádás."

Varga László azon túl, hogy a Kaposvári Egyházmegye egyik legpezsgőbb életet élő plébániáját vezeti, hitoktató a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban, igazgatja a Szent Imre Kollégiumot, lelkigyakorlatokat tart és szervez, közösségek útját egyengeti, és sorra adja ki lelkigyakorlatos könyveit.

"Gyakran jut eszembe az ars-i plébános gondolata, aki naponta tizenhat órát gyóntatott, hosszú miséket tartott prédikációkkal, családokat látogatott, szentségimádást végzett, és létrehozta a szegény gyerekek otthonát. Viennai Szent János azt mondta: "Én hordozom őt, ő hordoz engem" - jegyezte meg a kaposvári plébános, aki az olvasók szavazatai alapján a helyi napilap által hirdetett az Év embere cím első birtokosa lett. "Teréz anyától pedig azt tanultam, hogy amikor kétszer anynyi beteg, szegény és elhagyott van az utcán, akkor nem csökkenteni, hanem növelni kell az ima idejét, hogy a nővéreknek legyen erejük szolgálni. Amikor kitartok a csendben, az imában, akkor kétszer annyi terhet is el tudok viselni frusztráció nélkül, mert közben azt tapasztalom, hogy a Mennyei Atya szüntelenül munkálkodik, és aktívan dolgoznak az angyalok és a szentek is. Én meg hagyom őket, hadd tegyék a dolgukat!"

Lőrincz Sándor

Fotó: Palcsó Ildikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu