Aki régen tép

Bő esztendővel ezelőtt történt, hogy az Amerikából éppen hazatért fiatal énekesnő, Király Linda megtisztelő felkérést kapott: egy sportmérkőzésre gyülekező, stadiont megtöltő embertömeg előtt kellett elénekelnie a magyar himnuszt. A Himnuszt. A művésznő derekasan neki is látott a feladatnak, ám a harmadik sor környékén elveszítette a fonalat, s a dallamívet megőrizve a közönségtől kért segítséget. A hálátlan publikum azonban nemhogy segített volna, még ki is fütyülte a megszeppent csillagot. Az esetet országos felhördülés kísérte, a lapok tele voltak Király Linda bocsánatkérésével és fogadkozásával: becsszóra megtanulja nemzeti imádságunkat, legalábbis az első versszakát.

Akkor úgy tűnt, nemzeti megegyezés van kialakulóban: magyar embernek tudnia kell a Himnuszt. (Pláne akkor, ha kiáll és előénekli.)

Mintha ma már ez nem lenne ennyire egyértelmű. De az is lehet, hogy Király Linda egyszerűen rossz helyen, rossz időben és rossz közönség előtt debütált. Mert ha - teszem azt - egy szép májusi délelőttön, a Városligetben a meleg sört és hideg virslit magába gyömöszölő "lakóság" előtt adta volna elő magánszámát, semmi baj nem történt volna. Ott ugyanis - úgy tűnik - minden további nélkül, büntetlenül lehet nem tudni a Himnuszt.

Történt ugyanis egy ilyen májusi napon (ráadásul a legelsőn, a csatlakozás éjszakája utáni munka ünnepén), hogy az államférfi (nevét ez egyszer fedje jótékony homály) szólásra emelkedett, s a sörből felhabzó tekintetek bávatag kereszttüzében azt mondta, van egy gyönyörű sora a Himnusznak: balsors, aki régen tép...

Tudtommal a Himnusznak sok gyönyörű sora van, de efféle speciel egy sincs neki. Hacsak nem egy másik Himnuszról beszélt az illető. Egy biztos: Kölcsey Ferenc költeményében ilyen sor nem szerepel. Mivel azt feltételezni sem merem, hogy egy magyar államférfi nem tudja a Himnusz pontos szövegét, egy magyarázatot találok csupán: a szónok arra gondolt, mondhatná ő úgy is, ahogy írva vagyon, tudniillik, hogy akit régen tép, csak hát - mint hajdanán a Hyppolitban elhangzott - annak nincs semmi értelme. Szerinte. A virslievők - gondolhatta - ezt is szépnek fogják találni, ide jó lesz ez így is. Legalább én is értem - tette hozzá talán szemlesütve. S kimondta. S nem hangzott fütty egy szál sem. Nem lett felhördülés. Nem lett felháborodás. Nem lett semmi sem. Mindenki némán csámcsogott tovább.

Király Linda pedig rádöbbenhet: jól és körültekintően kell hallgatóságot választani, mert az már önmagában félsiker.

Kamaszkoromban az a mondás járta kicsiny társaságunkban, hogy "ha nem tudsz úszni, ne mássz fára, mert elüt a villamos". Mondtuk ezt akkor, ha valaki égbekiáltó ostobaságot követett el, és pórul járt. Mit is tehetnék ehhez hozzá? Ha nem tudsz beszélni, ne próbálj szavalni, mert te magad leszel a balsors. Aki régen tép - bennünket.

A balsors ugyanis már csak ilyen. Régi és kitartó. Kevesen vannak, akik nálunk jobban tudják ezt. Mit is mondhatnánk? Isten, áldd meg a magyart.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu