Az Olvasó írja

Mariazelli "árnyképek"

Egy mondatban úgy lehetne összefoglalni az esemény tanulságait: Mariazell nem alkalmas helyszín egy ekkora rendezvény megtartására. Különösen nem májusban, mivel az Alpokban ilyenkor még viszonylag sokat esik az eső. Talán az augusztusi Mária-ünnep alkalmasabb lett volna...

Mariazell előtt 15-20 km-rel, Annaberg és Josefberg között a rendőrök már minden személyautót leállítottak: nem lehet továbbmenni - ez 3/4 8-kor volt. Ott tanácstalankodtunk többen - lengyelek, csehek, osztrákok és mi -, hogy mit tehetnénk, mert semmiféle tömegközlekedést nem biztosítottak a helyszínre jutáshoz. Az osztrák falusi rendőrnek az az ötlete támadt, hogy megállítja az odaigyekvő buszokat, és megkéri őket, hogy vigyenek el minket.

A zarándokokat szállító buszok nyolcvan százaléka ugyancsak a helyszíntől sok-sok kilométerre parkolt. A zarándok tehát először gyalogolt sok kilométert, aztán a szakadó esőben állt másfél-két órát a sárban és a vízben, teljesen átfagyott, majd gyalogolhatott vissza ugyanannyit.

Mi is végtelenül nehezen tudtuk megközelíteni a parkoló busztól a mise helyszínét. Mire odaértünk, az idősek már elfáradtak, eláztak, leszakadtak a csoporttól, és elegük lett az egészből. A helyszín inkább hasonlított egy búcsúi vigadalomhoz, mint hálaadó szentmiséhez: ételt-italt lehetett kapni mindenfelé, és mindenféle ajándékárustól hemzsegett a környék. A terület teljesen felázott az esőtől, szerencse, hogy csak kisebb-nagyobb balesetek voltak. Húszpercnyi álldogálás után a velünk lévő orvossal összeszedtük a csoportból azokat, akik nem bírták tovább az ázást-fázást, és visszakísértük őket a buszhoz. Ez az út közel három órán át tartott...

A saját autómhoz visszajutni külön kalandot jelentett... Nem a szervezettségen, hanem az emberek jóindulatán múlt, hogy lassan sikerült visszajutnunk az autónkhoz.

Azt tapasztaltuk: a szervezés teljes csődöt mondott.

Csudai Zsolt

Győr

* * *

Péntek délután hat óra körül érkeztem Mariazellbe autóval. Az eső zuhogott, hideg volt. Hivatalos gyóntató lettem volna, a tömeges gyóntatást azonban elmosta az eső. Péntek este részt vettem a fiatalok ünnepségén a bazilikában, és a káosz ellenére is jól éreztem magam - vizesen és fázva is. A fiatalok tették a magukét: kedvesen, szépen, komolyan, fiatalosan, a maguk módján.

Másnap a szervezéssel sok baj volt, de csodáltam a türelmes zarándokokat és a szervezők helytállását. Számomra valóban zarándoklat volt: a hideg esőben csatlakoztam a menethez, és imádkozva vittük ki a kegyszobrot az ünnepség helyszínére. Nem bántam meg, bár dideregtem, és átáztam. A zarándokok tudatában voltak annak, hogy tulajdonképpen ez a türelmes áldozatvállalás hozzátartozik a zarándoklat lényegéhez. Elismerem, a szervezésbe sok hiba csúszott, de a rendezők tették, amit tudtak: én csak segítőkész, kedves rendezővel találkoztam.

A mise azért szép volt, bár az esőkabát ellenére magam is a szó szoros értelmében bőrig áztam.

Cs. Ferenc

Bemutatkoztak szerzetesrendjeink

Nagy örömet okozott az Új Ember sok olvasójának szerzetesrendjeink életét bemutató riportsorozatával. A szerző, Elmer István az örömök és eredmények bemutatása mellett teret szentelt a nehézségek és próbatételek kifejtésére-bemutatására is.

Ebből a riportsorozatból is kiderült, hogy megújuló szerzetesrendjeink többsége az ország nyugati részén, valamint a fővárosban és környékén működik. Az ország területileg nagyobb és népesebb részére, tehát Kelet-Magyarországra szerzetesrendjeink kisebb hányada jut, holott az újmódi pogányság hitet romboló pusztítása itt is nagy volt, ha nem nagyobb, mint hazánk szebb és szelídebb vidékein. Ott vannak ugyan a ferencesek Szegeden, Szécsényben és Gyöngyösön, a kamilliánusok Nyíregyházán, a szaléziek Kazincbarcikán, a jezsuiták és minoriták Miskolcon, Szent Ferenc kistestvérei Arlón, Somolyán, Bükkszentkereszten, az iskolanővérek Debrecenben, a piaristák Sátoraljaújhelyen stb. De ez még mindig kevés.

Tudom: lehetnek a rendek ide- vagy odatelepülésénél különféle szempontok, mégis úgy vélem, a keresztény Magyarország létrehozásánál, építésénél nincs, nem lehet fontosabb szempont.

A szerzetesség léte nem öncél. Szerzetesrendjeink a köztünk élő Szentlélek és az eleven Jézus erővonalainak kisugárzó centrumai - s mint ilyenek, értünk, az élő egyház tagjaiért élnek, imádkoznak, elmélkednek Urunk eljöveteléig.

Sasvári István

Ötvenhat évvel ezelőtt...

Makón, a Szent István téren egy emléktáblán ez olvasható: "Istennel, Egyházzal a Hazáért" - 1948. május 23-án itt hirdette meg Mindszenty József.

Nyugdíjas özvegy vagyok, és nem tudtam elutazni Mariazellbe, de tudom: a zarándokok értem is, mindannyiunkért imádkoztak, így az otthon maradottak lélekben velük mentek... Urunk mennybemenetelének idei ünnepén különleges módon teljesedett ki Mindszenty József és az egyház kívánsága. Bízom abban, hogy Európa katolikus lelkisége tovább épül, és szellemi-lelki identitását még jobban megtalálja. Adja meg nekünk a mindenható Isten, hogy Szentlelkében imádkozzunk hazánkért, Európáért, Mindszenty Józsefet és utolsó apostoli királyunkat, IV. Károlyt pedig mielőbb az egyház szentjei között tisztelhessük!

Monspart Judit

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu