Lelkiség

A Szentháromság ünneplése

A pünkösd vasárnapját követő hetekben több Úr-ünnepet is találunk a naptárban. Közülük az első és a legrégibb a Szentháromság vasárnapja. Korát tekintve azonban mégis fiatalnak számít a liturgikus év ünnepei között. A X. században kezdődött a liturgikus ünneplés, amikor nagyon sok megpróbáltatásnak voltak kitéve a népek: a barbár betörések, az új népek érkezése...

A pünkösdöt követő vasárnap eredetileg csak az ünnep nyolcada volt. Már a VI. században megvoltak a nyomai az ünnepnek, amit bizonyít a VIII. századból fennmaradt Geláziusz-féle szakramentárium, amely közli a Szentháromság prefációját. De megtalálható az úgynevezett fogadalmi (ma: megemlékező) misék között, amelyet Alkuin (+804) tours-i apát készített. Ő volt az, aki Nagy Károly részére a votív miséket az egész hétre összeállította, és a Szentháromságról szólót pedig vasárnapra helyezte. Ezt elküldte a fuldai rendtársaknak szeretete jeléül.

Az ünnep első bevezetése Stephanustól, Lüttich püspökétől (+920) ered, aki szép zsolozsmát is szerkesztett az ünnepre. Utóda pedig az egész egyházmegye számára előírta azt. Az ünnep elrendelésében nagy szerepet játszott az állandó normann támadás, amelynek hitbeli ellenszerét és a sokat szenvedett nép igazi pártfogóját látta a Szentháromságban.

Stephanus püspök nagy Szentháromság-tisztelő volt. Írt egy könyvecskét elődjéről, Szent Lambertről (670-ben száműzték), akinek egy fohászát is idézi: "Istenem, kérlek, áldd meg szolgáidat; Isten, ki hármas egységben áldott légy!" Írását egy nagyon szép doxológiával (dicsőítés) zárja: "Miközben uralkodik az élő Isten Háromsága teljességében s az egység fenségében, kinek dicséret legyen, s a szentek ujjongása; és folytonos hálaadás most és mindig a halhatatlan örökkévalóságon át. Ámen." A püspököt székesegyházában a Szentháromság-oltár alatt helyezték örök nyugalomra.

Róma nem helyeselte és nem fogadta el az ünnepet. III. Sándor pápa (+1181) így ír egy levelében: "Némelyek szokásba hozták, hogy pünkösd nyolcadában a Szentháromság ünnepét ülik, mások az egyházi év utolsó vasárnapján. A római egyház nem fogadja el ezt a szokást, mert minden vasárnapon, sőt naponként megünnepeljük az Egységnek és Háromságnak ünnepét." XXII. János pápa 1334-ben, az avignoni fogság idején rendelte el az ünnepet az egyetemes egyház számára. A rendelkezés Róma számára volt fontos, mert önként megtartották már mindenütt a világon.

Ma teljesen természetes számunkra ez az ünnep, hiszen amit esztendőnként egyszer kiemelten ünneplünk, azt napról napra valljuk. Ezért ma így imádkozunk az áldozás utáni könyörgésben: "E szentség vétele és az örökkévaló, egy és oszthatatlan Szentháromság megvallása szolgáljon testünk-lelkünk üdvösségére."

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu