Semjén Zsolt

Magunkat büntetnénk, ha...

Megvallom, botránynak érzem, amikor nekünk, magyaroknak brüszszeli bürokratáktól és honi csinovnyikoktól azt kell hallgatnunk, hogy mi "Európához akarunk csatlakozni". Először is: mi az Európai Unióhoz csatlakoztunk, másodszor pedig: hol lennénk 1100 éve - vagy ki tudja mióta -, ha nem Európában? És megfordítva: hol lenne ez az Európa, ha mi nem lennénk benne Szent István óta minden szellemi gyökerünkkel? Mert mi védtük ezt az Európát egy évezreden keresztül a tatártól, töröktől, és - hogy diplomatikusan fogalmazzak - a keleti pogányság más formációitól. Ezért nekünk nem a cselédlépcsőn kell bekullognunk ebbe az Európai Unióba, hanem a történelmi munkánk jogán minket megillető helyet méltósággal kell elfoglalnunk.

Fájdalmas tapasztalat volt a keleti bolsevik keresztényüldözés túlélése után szembesülni azzal a nyugati szabadkőműves beütésű antikrisztianizmussal, azzal az "Európai Alkotmánytervezet" címet viselő provokációval, amely az európaiság alapértékei tekintetében hivatkozni akart a görög-latin civilizációra és a felvilágosodásnak nevezett irányzatra, miközben említést sem volt hajlandó tenni a kereszténységről. Ez nyilvánvaló történelemhamisítás. Hiszen a gyökerek tekintetében ott van a görög kultúrán és a római jogon kívül az ószövetségi etika és a germán államszervezés - gondoljunk csak Nagy Károlyra -, de ezekből az építőkövekből a kereszténység emelt katedrálist: azt a csodát, amelyet európai civilizációnak nevezünk. Ez az Európa, ha akarja, ha nem: keresztény civilizáció, mert - paradox módon - még a tagadása is - Voltaire-től Marxig - csak a keresztény kultúrkörben értelmezhető. A "felvilágosodást" sem véletlenül próbálták kitüntetett módon megnevezni, noha az pusztán egy a számos európai eszmei áramlat közül. Nehezen tudom elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy az egyházellenes, jakobinus hagyományok iránti kötődés a magyarázat. Világosan kell látnunk és láttatnunk, hogy a kereszténységre való hivatkozás kérdése annak a kérdése, hogy az Európai Uniónak lesz-e lelke. Szellemi-kulturális közösség lesz-e vagy pusztán gazdasági vállalkozás? Márpedig - és erre a történelem a bizonyíték - jövője csak akkor lesz, ha van szellemi tartalma. A kereszténység és Európa egymástól elválaszthatatlan. Pontosabban fogalmazva: a kereszténység létezhetne Európa nélkül, de Európa nem létezhetne a kereszténység nélkül!

Az unió tekintetében is történelmi tény, hogy az "alapító atyák": Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide de Gasperi mélységesen elkötelezett katolikusok voltak - Schuman boldoggá avatása folyamatban van -, akik keresztény Európában gondolkodtak. Ez akkor is így van, ha a mostani brüsszeli bürokrácia olyan alma, amelyik messze elgurult az alapítók almafájától...

Az európai parlamenti választások során két zsákutcát kell elkerülni. Az egyik: a jelenlegi hatalom szervilizmusa, amely nemzeti érdekeket ad fel. Tudni és tudatosítani kell, hogy a mindenkori magyar kormány, először, másodszor és harmadszor a magyar nemzetnek felelős, nem pedig Brüsszelnek, Washingtonnak, Moszkvának, a Világbanknak vagy bárki másnak. Az EU nem a magyarság történelmi célja, hanem a magyarság életérdekének egy lehetséges eszköze. Tehát az Európai Unióhoz is úgy kell viszonyulnunk, azt úgy kell alakítanunk, hogy a magyar megmaradás eszköze legyen. A másik zsákutca: az unióellenesség. Tagságunk immár befejezett tény. Duzzogó félrehúzódással még a lehetőségét is elveszítenénk annak, hogy olyanok képviseljenek minket Brüsszelben, akik ott nemzeti érdekeinket védik, Európa egészét pedig a keresztény értékek szerint formálják. Nekünk arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy mi milyen Európai Uniót akarunk. Milyen legyen a mi Európánk? A mi válaszunk: hűség az alapítók örökségéhez: a keresztény civilizációra és az európai nemzetek gazdagságára épülő Európát akarunk!

Európában a kereszténység nemcsak történelmi, hanem szociológiai realitás. Nem szubkultúra. Mi, magyar, német, olasz, spanyol, ír, lengyel keresztények a saját Európánkban nem egy vagyunk a szubkultúrák közül! Amint mi keresztény magyarok Szent István országában nem vagyunk valamiféle "másság". És - ha az bizonyos érdekcsoportoknak vagy akár az általuk manipulált közízlésnek nem tetszik is - jogunk és küldetésünk kiállni értékeink mellett: az emberi élet szentségétől a házasság - teremtés és természet rendje szerinti - védelméig. Hiszen oda jutottunk, hogy a normalitás utolsó bástyájaként az egyháznak már azt kell védeni, ami a pogány római jogban is evidencia volt, hogy a házasság egy férfi és egy nő között lehetséges... Nem hallgathatunk, hanem ellene kell mondanunk annak, amikor egy közpénzekkel kistafírozott rádióadó tényleges következmények nélkül játszadozhat el kiirtásunk ötletével; amikor egy miniszter katolikusok millióit sértegetheti Mária Országán élcelődve; amikor egy másik odáig jut, ami az Állami Egyházügyi Hivatalnak a legvadabb álmaiban sem jutott eszébe, hogy egy testvéregyházra olyan figurát erőltessen lelkésznek, aki hirdeti, hogy nem vállalja egyházának erkölcsteológiai tanítását; amikor egy uniós képviselőjelölt a Vatikánt Európa "lenyúlásával" vádolhatja, miközben párhuzamot von a katolikus értékek vállalása és az iszlám fundamentalizmus között vallásháború rémével riogatva; vagy amikor egyház- és alkotmányellenes törvényeket erőltetnek rá a parlamentre és az országra, megkísérelve az egyház szociális szolgálatának ellehetetlenítését. Szerencsére mindenki számára van egy egyszerű módja ellene mondani mindezeknek az egyházellenes támadásoknak és provokációknak: a józan ész és a felelős lelkiismeret alapján leadott szavazat!

Most, a választások előtt különösen szükséges megszívlelni Platón szavait, aki azt mondotta: ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.

(A szerző országgyűlési képviselő - Fidesz -, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu