"Emeljük tekintetünket

a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra..."

Mészöly Miklós egyik könyvében olvasható a következő pár sor:

Gyorsriport a körúton

"- Bocsánat...

Reggel óta hányszor nézett a háztetők fölé, az égre?"

Vajon észrevettem-e, hogy a háztetők és az ég között a legmagasabb ponton a kereszt van?

"Keresztülhúzza számításomat" - mondjuk. Vagy: "Keresztezi a terveimet." "Keresztbetették előttem az úton."

Ezekben a kijelentésekben ott van a kudarc élménye, a megsemmisítés, a megsemmisülés, a tervek meghiúsulása, a távlatok lezárulása. A kereszt: paradoxon. Mégis valljuk, hogy a kereszt: életünk értelme. Az ég és a föld között, fölfelé mutató tornyok csúcsán ott a kereszt.

Aki túlságosan ragaszkodik az életéhez, az elveszíti azt. De aki meri szétosztani az életét, megtalálja azt. Aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája.

Túlságosan is kapni akarunk mindannyian. Elvárásaink vannak, igényeink mások felé - s félünk a megsemmisüléstől, félünk átadni magunkat egy közösségnek, egy ügynek. Félünk az egymás szolgálatától. Mert attól félünk, hogy a közösen vállalt ügy szolgálata keresztülhúzza egyéni elképzeléseinket, számításainkat. Félünk, hogy egymás szolgálata keresztezni fogja a már elgondolt saját terveinket. Szorongás fog el bennünket, hogy életünk, erőink, energiáink szétosztásakor saját életünk folyása elé áll keresztbe valami...

Természetes, hogy vonakodunk a kereszttől. De az evangéliumok egészen egyértelmű üzenete, hogy aki elveszíti életét Krisztusért, az megtalálja azt. És ez nem életidegen élet: csupán nem önmagunkért való élet.

Bocsánat... Reggel óta hányszor nézett a háztetők fölé, az égre?

K.R.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu