|
|
Imádkozzuk helyesen a Miatyánkot! (Különösen papok és előimádkozók figyelmébe - 2.) A súlyos beteg Lisieux-i Szent Terézt kellemes nyári napon a nővérek kiültették egy karosszékbe a kolostor kertjében. Az egyik nővér meglepődve látta, hogy potyognak a könnyei. Ijedten megkérdezte: "Teréz, rosszul érzed magad?" Ő csak a fejét ingatta: "Nincs semmi bajom, csak éppen a Miatyánkon elmélkedtem." Aztán, könnyei közt is mosolyogva hozzátette: "Milyen örvendetes dolog, hogy Istent Atyának szólítjuk!" Nem magától értetődő ez a megszólítás. Jézus volt az, aki teljes joggal mindig "Atyám"-nak szólította Istent - ezt a csodálatos kiváltságát adta meg nekünk is. János szerint Jézus életében tanítványait kedvesen "fiaim"-nak szólította (13,33), de "testvéreim"-nek sohasem nevezte őket. Viszont halála és feltámadása után e megbízatást adja Mária Magdolnának: "Menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (20,17). Jézus halála, feltámadása és a Szentlélek húsvéti kiáradása révén leszünk mi is Jézus testvérei, és ezért "merünk" mi is így imádkozni: mi Atyánk. Ezek után megérthetjük, hogy teológiailag mennyire helyes a II. vatikáni zsinat utáni liturgiának az a rendelkezése, mely szerint az egyház hivatalos imáiban az egész hívő nép együtt mondja a Miatyánkot. A magyar Misekönyv 36. oldalán olvashatjuk az 56/a rendelkezést: "A pap felhívja az egybegyűlteket az imádkozásra, az imát pedig minden hívő a pappal együtt mondja: mi Atyánk..." Ugyanannak a Misekönyvnek a 464. oldalán ezt a rendelkezést látjuk: "A pap kitárja kezeit, és a néppel együtt folytatja: mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." Tehát egészen világos, hogy a liturgia szerint a Miatyánkot, első szavától kezdve, a papnak és a híveknek együtt kell mondaniuk (vagy énekelniük). E világos előírásnak a megszegése az a szokás - amelyet, sajnos, többfelé tapasztaltam -, hogy a pap egyedül mondja azt, hogy "mi Atyánk", és a hívek csak az "aki a mennyekben vagy" szavaknál kapcsolódnak be az imába. Ne lopjuk el Isten szent népétől a Jézus által nekik adott ima legszebb szavait! Ugyanez az előírás található a zsolozsmáskönyvben is a reggeli és esti dicséretre vonatkozólag. A zsolozsmáskönyv 1. kötetében található "Általános rendelkezések az imaórák liturgiájáról" az 52. pontban ugyancsak ezt hangsúlyozza. Hogy szépen lehessen együtt kezdeni az imádságot, a zsolozsmáskönyv tartalmaz "a Miatyánk előtt alkalmazható bevezető imákat". Az egyik például így hangzik: "Most mondjuk együtt az imádságot, amelyet Krisztus Urunk tanított nekünk", és utána, dőlt betűkkel áll a "mi Atyánk" szó, ami azt jelenti, hogy ezt már nem az előimádkozó mondja, hanem az egész közösség. Apróságnak tűnik talán mindez, de nagy a jelentősége. Az Atyaisten családjának csodálatos kiváltságáról van szó. Ha ez áthatja egész életünket, akkor alakulunk egyre inkább a Fiú képmására az Atyaisten gyermekeivé. Ez hivatásunk és küldetésünk. Nemeshegyi Péter SJ
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||