|
|
Küldetés az emberekhez Meghalt Franz König bíboros
1905. augusztus 3-án született a Sankt Pölten-i Egyházmegyéhez tartozó Warth bei Rabensteinben. Filozófiai és teológiai tanulmányait Rómában, a Gregoriana Egyetemen folytatta. Itt szentelték pappá 1933. október 29-én. 1937-ig egyházmegyéje több plébániáján káplánkodott, 1938-ban ifjúsági lelkész lett. A háborús időkben orosz nyelvtudása segítette a hadifoglyok jobb ellátásában. 1945-ben Kremsben vallástanár lett, majd a bécsi egyetemen magántanári fokozatot szerzett ószövetségi biblikus tudományokból. Haláláig elismert kutatója volt az óiráni vallásnak. 1947-ben jelent meg Az Ószövetség és a régi keleti vallások című műve. 1948-ban a salzburgi egyetem erkölcsteológiai professzora lett. 1951-ben jelent meg a több kiadást megért vallástudományi szakkönyve, a Krisztus és a Föld vallásai. XII. Piusz pápa 1952. május 31-én nevezte ki utódlási joggal felruházott Sankt Pölten-i koadjutor püspökké. 1952. augusztus 30-án szentelték püspökké, s az ifjúsági ügyek referensi feladataival bízták meg. 1956-ban jelent meg vallástudományi szótára. 1956. május 10-én Theodor Innitzer bíboros halálát követően XII. Piusz pápa bécsi érsekké nevezte ki, majd 1958. december 15-én XXIII. János pápa kreálta bíborossá. Jelmondatát az Efezusi levélből választotta: "Járjunk az igazság szerint szeretetben" (Ef 4,15). 1962 és 1965 között részt vett a II. vatikáni zsinaton, ahol meghatározó szerepet töltött be. Teológus szakértője Karl Rahner volt, akinek szellemi nyitottsága hatott a bíborosra, és rajta keresztül az egész zsinati folyamatra. Még a zsinat alatt - XXIII. János pápa biztatására - más kelet-európai országok mellett felkereste Magyarországot, és 1963. április 18-án Budapesten, az amerikai nagykövetségen meglátogatta Mindszenty József bíborost (aki valamennyi zsinati ülésre meghívót kapott, szabadságában korlátozva mégsem juthatott el Rómába). Tájékoztatta őt a világegyházban végbemenő változásokról, de azt is látta, hogy Mindszentyt érthető módon teljes mértékben leköti a saját hazája és egyháza iránti aggódás. König bíboros a keleti ortodox pátriárkákkal való jó kapcsolata eredményeként 1964-ben létrehozta a Pro Oriente alapítványt, amely főleg ökumenikus összejövetelek szervezése által jelentős ösztönzést adott a zsinaton megfogalmazódott közeledésnek. 1965-től kezdődően VI. Pál pápa megbízatásából tizenöt éven át töltötte be a Nem hívők Titkárságának elnöki tisztét. Gyümölcsöző párbeszédet folytatott a tudomány világának képviselőivel, amikor 1968-ban Nobel-díjasokkal találkozott és tárgyalt a Galilei-esetről. Mint a közélet meghatározó szereplője, 1977-ben még egy utcai tiltakozásban is részt vett az abortusz ellen. Minden politikai irányzattal kereste a párbeszéd lehetőségét. Igyekezett a jelen aktuális kérdéseire válaszolni. "Egy keresztény önmagában nem keresztény" - hirdette, mert csakis a közösségben, az élő plébániákon lehet megélni a hitet, ahol a szív és az ajtó is nyitva áll. Ebben a szellemben hívta össze a bécsi egyházmegyei szinódust 1969 és 1971 között, mely hajtómotorja lett az egész osztrák egyházra 1973-tól kiterjedő zsinati folyamatnak. Amikor 1980-ban betöltötte hetvenötödik életévét, a pápa nem fogadta el lemondását, és még öt éven át kormányozhatta a Bécsi Főegyházmegyét. Ezután tovább folytatta a keleti egyházakkal a párbeszédet. 1985 és 1990 között a Pax Christi Nemzetközi Katolikus Békemozgalom elnöke volt. A zsidósággal való dialógus gyümölcse az 1994-ben a jeruzsálemi Héber Egyetemen megalakult Franz König bíboros tanszék. Hazánk érdekében kifejtett tevékenységéért 1999-ben Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést adományozta König bíborosnak, a Bethlen Gábor Alapítvány pedig 2002-ben Márton Áron-emlékéremmel tisztelte meg. Amikor Franz König bíborostól mint a magyar ügyek és különösen a magyar katolikusok támogatójától is búcsúzunk, megköszönjük, hogy egész életével a legyőzhetetlen reménységről tett tanúságot. Kránitz Mihály
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||