A globalizáció lelke

Teilhard de Chardin felfogásában

Teilhard de Chardin (1881- 1955) jezsuita meglátásai a planetizációról és a nooszféráról mára különleges aktualitást nyertek. A "kereszténység második lehetőségeként" jellemezte Jean Boissonnat, az "Expanzió csoport" korábbi igazgatója a globalizációt. A neves gazdaságkutató számára a kereszténység ma ugyanúgy képes elterjedni, mint az I. században a Római Birodalomban, kihasználva a jelen világ adottságait, és megtalálni a globalizáció kibontakozásának és elmélyülésének lehetőségét. Jean Boissonnat szerint ez annál is inkább fontos, mivel a globalizáció az informatika és a telekommunikációs eszközök révén "gyorsulási szakaszba" lépett. A kereszténység pedig a jelenlegi globalizációnak - folytatja gondolatait a gazdaságkutató - azt az értelmet adhatja, amellyel valóságosan rendelkezik, vagyis Istennek világról való terve megvalósulása újabb állomásaként. Szerinte éppen itt hatnak rendkívül termékenyítőleg Teilhard de Chardin gondolatai.

Ezt a mondatot azonban Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi igazgatója is mondhatta volna, amikor két évvel ezelőtt a globalizációról szóló genfi konferencián elismerte adósságát Teilhard-ral szemben. Az emberi jelenség olvasásával született meg benne az élettel szembeni elkötelezettség, jóllehet egy intellektuális válságon ment keresztül. Ezt követően ő is Teilhard de Chardin olvasására szólított fel, hogy a globalizáció a nagy jezsuita gondolkodó által meghirdetett planetizáció felé vezessen. Ez a planetizációs remény mentheti meg a cselekvés örömét és az életkedvet - lelkesedett Michel Camdessus.

Valójában a globalizmus kifejezést abban az értelemben, ahogy azt ma értjük, s Camdessus és Biossonnat is rendkívül határozott ezen a ponton (a kapcsolatok megnövekedése, a tőkeáramlás, a nemzetközi felelősség, a kultúrák és magatartásformák közeledése) - soha nem használta ez a szerény, de mégis ragyogó képességű szerzetes, aki egyszerre volt paleontológus, filozófus, misztikus és költő. Előszeretettel alkalmazta a planetizáció kifejezést, vagyis azt a folyamatot, amely által a különböző fajok és civilizációk találkoznak, és egy olyan szerves egészet alkotnak, ahol a különböző szellemi értékek is összetartanak. Ezt a folyamatot Teilhard már huszonöt évesen megérezte a verduni lövészárokban.

Az I. világháború borzalmait követően Teilhard meglepő világossággal fedezte fel a vajúdásban lévő emberiség átalakulását, azoknak az erőknek és ideológiáknak az öszszeütközését, amelyek a világ és Európa arcát újrarajzolták, a XX. századba való fájdalmas belépést. Az a valóság, amit a fronton felfedezett, ettől kezdve foglalkoztatta "az emberiség teremtésének és megszentelődésének nagy munkájára", amelyről ő maga is beszél A kozmikus élet (1916) című első írásában, melyben vázolja világlátását, az Egészről való felfogását. Szerinte az embernek szüksége van arra, hogy "az őt kozmikus módon hordozó világ egészével egyesülve éljen". Az Egészről, a világegyetemről mint kozmoszról szóló kiváló gondolatait megtaláljuk unokatestvérével, a rendkívüli képességű, nála csak néhány évvel idősebb Marguerite Teilhard-Chambonnal való (1961-ben megjelent) levelezésében, aki az ő védasszonya lett.

Teilhard főleg a mozgásban lévő világegyetem és Krisztus folyamatos egybeesését hangsúlyozza az Egész központjában. Ebben az értelemben beszélhetünk Teilhard optimizmusáról, vagyis egy olyan derűs meglátásról, amely a különféle érzékelhető bajok ellenére felfedi a világegyetem értelmét. "A világ szerves valósága iránti mély érzés tölt el" - írta 1951-ben tartományfőnökének levélben, hetvenévesen Dél-Afrikából. "A lelkemben és a szívemben meglévő, kezdetben bizonytalan megérzés az évek során fokozatosan határozott felfogássá vált, és meghódított engem a világegyetem önmagába való általános visszatérésével. Ez az összetartás egybeesik, és Azzal éri el tetőpontját, akit a Jézus Társaságában számomra szeretni tanítottak. Ennek a mozgásnak és a Krisztus Jézusban mindenek összefoglalása felismerésében egy olyan belső rendkívüli és kimeríthetetlen világosság- és erőforrást találtam és egy olyan légkört, amelyen kívül szinte fizikailag lehetetlen volt számomra lélegezni, imádkozni, hinni."

Az 1918-ban publikált, A világ lelke című művében (amelyhez később egy másik mű is társul, ahogy ezt általában tette) jelenik meg a nooszféra kifejezés, vagyis az emberi tevékenység által megváltoztatott bioszféra. E fogalom alatt a Föld emberi és kigondolt alapját jelzi egy egészen új, sajátos és szerves világot létrehozva, melyet megkülönböztet a nem átgondolt bioszféra élő alapjától. Az biztos, hogy sem Jean Boissonnat, sem Michel Camdessus erre vonatkozó előadásaikban nem tettek utalást a nooszféra összetett fogalmára. Mindazonáltal Remo Vescia a Pierre Teilhard de Chardin Baráti Társaság képviseletében, aki egyúttal a 2000 és 2005 közötti Teilhard-konfrenciák társszervezője, sem hagyott kétséget afelől, hogy "a nooszféra fokozatosan a helyére kerül". Teilhard számára - utalt rá Remo Vescia egy 2003 januárjában Párizsban tartott konferencián - a nooszféra "a szabad emberek között létrejövő kapcsolatok és viszonyok alapján megvalósuló szuper emberiségen keresztül jön létre, megőrizve különbözőségüket, hogy a szellemi rendben való kapcsolódások által ezekben mindinkább részesedjenek és egymás között összekapcsolódjanak". Márpedig az interneten keresztül "ez a gondolkodási kommunikációs háló közvetlenül összeköti az embereket a tér és az idő között". Remo Vescia kifejezése szerint a földgolyó mindennap egyre szabadabban építi fel önmagát. És minden nappal a világegyetem, a szellem magaslata felé emelkedve egy új világot épít a Föld társadalmi és szellemi érettsége értelmezésében.

Az emberiségnek ez az egyesítése nem jelent egyformaságot - hangsúlyozza Michel Camdessus. Amikor számos kortársunk elveti a globalizációt, akkor ezt annak elszemélytelenítő jellege miatt teszik, bár Teilhard szerint "ez minket egy nagyon határozott megszemélyesülő összetartás tengelye felé vezet". A Banque de France tiszteletbeli elnöke így foglalja össze mondanivalóját a globalizációról: kérdezzük meg magunktól, hogy ez vajon a bábeli uniformizmushoz (ez esetben óvakodjunk tőle!) vagy a pünkösdi egységesítés felé (és ekkor mozdítsuk elő!) vezet-e.

(A La Croix-ban Claire Lesegretain cikke nyomán)

Kránitz Mihály

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu