|
|
Czigány György Tíz mondat Pilinszky "Síremlék"-éről Tűnődéseink eredményeként Pilinszky JancsiSíremlék című drámája Debussy-darabok részleteivel ellenpontozva vált rádióműsorrá, melyben a szöveget egyedül mondó költő hangjában tömörült a benső elrendezésre késztető párbeszéd, monológ, háttér, kép, statisztéria, a dráma és színpad minden kelléke. E hangszalag páratlan értékhordozó: Pilinszky vers- és szövegmondását őrzi. Ez a beszéd kemény, lelassult, közel a suttogáshoz. Szavai szuggesztívek, nyilvánvaló jelentésükön túl a nehezen érthető vagy a megmagyarázhatatlan meggyőző jelenlétével. S versmondásának monotóniájában romantikus lobogás! Romantikus, ha kiszabadítjuk e fogalmat a XIX. század öleléséből. A szavakat szinte egyenkint, halkan, roppant súllyal ejti ki - a szóközi szünetek, a csend kompozíciós szerepével a szavak verseiben sokágúan megszervezett akkordokként hatnak. A szöveg időmértékéhez tartozik az egymást igen lassan követő szavak szükséges kicsengése, mialatt az asszociációk vízgyűrűi, körei tágulva hagyják el a szó szerinti jelentést, s míg az akkord, illetve a szó áttételei, felhangjai is hallhatóvá, érzékelhetővé válnak. A romantikus hevület nála összefér a beszéd liturgikus értelemben vett elvont fegyelmével. A vers szavait néha úgy ejti ki, mint a miséző pap az átváltoztatás igéit.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||