|
|
Az első keresztények világa Érdekes, de semmiképp nem meglepő, hogy Hans Reinhard Seeliger tübingeni egyháztörténész szerint az első keresztények képzettsége a korabeli átlagnak felelt meg, sőt, olykor elmaradt attól. A korabeli társadalomnak legfeljebb tizenöt százaléka tudott írni-olvasni. A keresztények az első századokban még nem alakították ki saját iskoláikat, illetve a gyerekek képzésének módját, a pogány iskoláktól pedig féltették gyerekeiket. (Két évszázadon át a pogány tanítókat alig fogadták be a keresztény közösségek, mivel azok a pogány mitológiákat tanították.) A keresztények továbbá igyekeztek távol tartani magukat a katonai szolgálattól, mert az emberöléssel és bálványimádással járt - márpedig a legtöbben a katonaság keretében tanultak meg írni-olvasni. Az első két évszázadban bizony a keresztényeknek csupán egy vékony rétege volt iskolázottabb. Ezért is volt nagyon fontos a felolvasók (lektorok) tisztsége, hiszen a közösségben, a liturgiában a mainál is fontosabb szerep hárult rájuk. Akkor kezdett emelkedni a keresztények műveltségi szintje, amikor egyre több kereskedő tért meg. A középrétegekből, a városok műveltebb vezetőrétegeiből sokan lettek papok. Ez nem kis áldozattal járt, hiszen le kellett mondaniuk vagyonról, városi vezető tisztségekről, jól jövedelmező foglalkozásaikról (orvos, jegyző, stb.). Mindez azonban még mindig nem eredményezte a műveltségi szint gyors emelkedését a keresztények körében. Ez csak akkor történt meg, amikor a Római Birodalomban bekövetkezett a "konstantini fordulat", és a kereszténység társadalmi helyzete döntő változáson esett át. Tisztelettel kell azokra az ókeresztény igehirdetőkre, hitoktatókra gondolnunk, akik nehéz körülmények között, sokszor szentírási szövegek kívülről való megtanításával eredményesen tudták átadni a hit ismereteit, életet alakító igazságait a nehezebben tanuló embereknek. Mai hitoktatók, nevelők más nehézségekkel küszködve erőt meríthetnek példájukból. (rosdy)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||