Háromszáz éve született Faludi Ferenc

A szelíd jezsuita

Így nevezte Faludi Ferencet a költőtárs, Batsányi János, aki száműzetésében, Linzben nagy magyar költők műveinek kiadásába fogott. Elsőnek (és utolsónak) a németújvári születésű poéta verseinek kötetét tervezte, s közben tudakolódott, milyen volt a költő, a rohonci szegényház lakója. (Batsányi tizenhat esztendős volt, amikor Faludi meghalt.) Hiteles arcképe nem maradt fönn, "nyers tudósítás" nyomán Batsányi ekként képzelte el: "Ha képíró volnék (...), hazámnak ezen dicső fiát úgy kellene színekkel előállítanom, amint őtet hetvenöt esztendős korában a rohonciak látták: megadnám ugyan néki, tellyes művészi tehetségem szerént, egész testi-lelki hasonlatosságát, de egyszersmind azt az örökké zöldellő borostyánkoszorút festeném becses homlokára, amellyet, mint a magyar múzsák egyik legboldogabb tanítvánnya s dicsőssége, mindenképpen megérdemlett." Ez bizony "belső rajzolat", a tehetség kiemelése a népi elbeszélés külsőséges jegyei után: "... középtermetű, tellyes képű, vaskos ember volt."

Faludi portréja most, születése után háromszáz évvel is leginkább úgy van előttünk, mint ahogyan római fiktív képe mutatja: a magyar gyóntató ül a szobájában, aki költő is. Papír fölé hajol, ír, ablakából a Szent Péter-bazilika Michelangelo tervezte kupolája látszik. 1740-45 között tartózkodott az Örök Városban, itt írta Nemes ember és Nemes asszony című munkáit. Szándékát így summázta: "Amit írtam, azért írtam, hogy messze bújdosásimban ki ne kopnék élő nyelvünkből, példát adnék sok heverő pennának, olvasásra valót nyújtanék a hivalkodónak, jóra emlékeztetném a világ gondjaiban elmerült elméket." Bár - mint jelzi - sorai-lapjai a "személlyes nagyoknak" szólnak, de "a felserdűlt és már a maga eszén, maga szárnyán járó fiatal rend is alkalmas hasznát veheti". Moralizáló könyvek ezek, mint a később, 1768-ban kiadott Nemes úrfi is. A mai diplomata sokat tanulhatna az Udvari ember "intéséből": "A forgott udvari ember Protens légyen. Bölcs, ha bölcshöz reszelkedik, vidám, ha vidámhoz. Finom mesterség ez, mellyel minden játékban minden kártyát elüthetsz..." Opportunista szabály? Inkább társasági "dialektika": folyton figyelni kell a helyzetre, a partnerre, "ügyes alkalmazkodással jó légkört teremteni a lényeges dolgok megtárgyalásához". Nem kerül pénzbe, még elvek feladásába sem...

Faludi, a költő máig meghatározó irodalmi műveltségünkben, a nyelvzseni, a nyelvújító, az európai (nyugati) verselést hazánkba telepítő. Ízlése kifogástalan, gondolkodása józan, verselése elegáns, későbbi költők számára minta és példa. Egyesek állítják, hogy Vörösmarty Szózatának őse is Faludi-vers volt: A győzedelmeskedő Nádasdi. A rövid-hosszú szótagok (jambus) váltakozásában előtte jár a reformkor nagyságainak, de vajon nem keresztény (latin) himnuszokat követett-e? E nagy jezsuita költő hatása jelen van a nép lírai hagyományában is, hiszen 1935-ben az Ormánságban, Kemsén jegyezték föl fiatal népkutatók (nyolcvanéves "pógár" énekét hallgatva) a költő másik Nádasdy-versét, a sírfeliratot: Most immár nyugszom, / Békén aluszom. / Hallád-e bujdosó, / Te jámbor utazó, / Állj meg, ki vagy? / Nem szerzek háborut, / Hozz laurus-koszorut / Becsüld meg tetemit, / Nádasdi fekszik itt, - / Elballaghatsz. Köznapi nyelvfordulat, klasszikus örökség, "szabályos" ritmusok - egy különös tehetségű rokokó költő benső játékai, aki szonettet írt A pipárul (kéziratát a szombathelyi püspöki levéltár őrzi), mely József AttilaŐsz című versével tart rokonságot. És itt van - tavasz nyíltán - Áprily kis remeke, a Március: Selymit a barka / már kitakarta, / Sárga virágát bontja a som. Döccenősebben, de ugyanígy verselt Faludi is: Gyenge Chlorinda / Hüs kikeletben / Egy szép ligetben / Fel s alá jár. / Siess Dorindo, / Szivét epesztve, / Kezét terjesztve / Csak reád vár. Bár mitológiai alakokat idéz (a barokk, rokokó szabályai szerint), mégis természetes valamennyi természetben "fogant" verse, ezzel Fazekas Mihályt "előlegezi": Tüskebokor egy egressel / Nagy nehezen táncra kélt, / Távul jártak két lépéssel, / Egyik a másiktol félt. / A kalapos gomba magán / Vezet sok pór sereget, / Forgolódik virgonc talpán, / Hippet, hoppot emleget (Tündérkert). Félszázra tehető Faludi verséletműve (Berzsenyié sincs száz), köztük vallásos énekek, mint Az Úr Jézushoz (kétségtelenül Szent Bernát himnuszának hatását mutatja), amelynek sorai megragadják a hívőt: Ingyen Uram, te szerettél, / Teremtettél, megszenteltél, / Megváltottál engemet: / Ugy, én szivem szép szerelme! / Az én lelkem gerjedelme / Ingen szeret tégedet. A feszülethez című ma sem veszti népszerűségét; jóllehet változtatásokkal, egyes strófáiban mégis az eredeti alakzatokkal: Szüzek, ifjak sirjatok -: Keresztények sírjatok. S mennyire bensőségesen átélt sorok A Szűz Máriához írtak: Kis nyájadat oltalmazd, / A bünt tőle távoztasd, / Te légy a mi gyámolunk, / Könyörülő asszonyunk.

Faludi Ferenc születésének jubileumán ha a budai Szent Anna-templomba betér valaki, ne feledje: itt prédikált a költő fölszentelése után, hogy aztán rendjének utasítására "nyakába vegye" Európát...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu