Nagy Szent Gergely

Ezernégyszáz éve (604-ben), hunyt el Nagy Szent Gergely pápa, aki azon néhány pápa közé tartozik, akiket a keleti egyház is szentként tisztel. A hatodik század utolsó évtizedében került Szent Péter székébe az utolsó római és az első középkori egyházfő, aki az egyházban a "nagy" megtisztelő jelzőt is kiérdemelte.

Nagy Szent Gergely Rómában született 540 körül, előkelő, régi és igen gazdag nemesi család sarjaként. Ifjú korában jogot tanult, és a szenátor ősök által kikövezett hivatalnoki életpálya csúcsára római prefektusként jutott el. Ekkor szerezte meg azokat az ismereteket, melyeket a későbbiekben is fel tudott használni a város, illetve Itália javára. Mivel minden elismerés és siker dacára sem lelte belső békéjét, tisztségéről lemondva visszavonult a világtól. Római házát Szent András apostol oltalmába ajánlva Benedek-rendi kolostorrá alakította át, ahol ő maga is egyszerű szerzetesként élt, majd családja szicíliai birtokain további hat kolostort szervezett. Diakónussá szentelését követően II. Pelagius pápa (579-590) a bizánci császári udvarhoz delegált pápai követként tartott igényt szolgálataira, idővel azonban erről a hivataláról is lemondott, hogy újra visszavonulhasson a szerzetesi magányba.

A pápa halálát követően Gergelyt választották utódjául, s ezzel kezdetét vette tizennégy éves intenzív lelkipásztori szolgálata. "Én, a méltatlan és gyenge ember: megrokkant és a hullámoktól megrongált hajó kormányát vettem át; a hab már minden oldalról bezúdul a hajóba, és a korhadó gerendák már alig állják a vihart!" - írta arról a pillanatról, amikor átvette az egyház legfőbb hivatalát. Pápasága alatt többször is megvédte a római egyház primátusát, megerősítette a szerzetesi szigor szellemében a klérus fegyelmét és erkölcsét, békét hozott a longobárdok által fenyegetett Rómának, éhínség idején élelemmel látta el a város éhező lakosságát. Noha elismerte a bizánci császár uralmát Itália felett, a lakosság többségének és a longobárdoknak ő volt az első ember. Több alkalommal beavatkozott az antiochiai, az alexandriai és a konstantinápolyi pátriárkákra vonatkozó kérdésekbe. Vitatta ez utóbbi ak azon jogát, hogy nevük mellett az ökumenikus jelzőt használják. Gergely megelégedett a servus servorum Dei (Isten szolgáinak szolgája) címmel. Jól példázza alázatosságát a következő történet. Egy alkalommal Rómába látogatott egy szerzetes, aki a pápa elé járulva a hagyományos módon le akart borulni előtte. Ám Gergely megállította, mondván, a pápa nem úr. Ezután ő maga hajolt le, és ujjaival három aranypénzt tett a szerzetes kezébe.

Az Örök Város határain kívül az általa kezdeményezett angolszász misszióval vált híressé. Egy Angliában keletkezett legenda szerint ennek a gondolata már pápává választása előtt megfogant benne. Egy alkalommal ugyanis a római rabszolgapiacon szőke fiúkat látott, akik kérdezősködésére elmondták, hogy angolok, mire ő így kiáltott fel: "Milyen kár, hogy pogányságban sínylődik az a nép, amelynek ilyen angyali szép fiatalsága van." Ezt követően küldte el az angolszászok közé Ágoston apátot, akit idővel érseki méltóságra emelt. Nagy Szent Gergely pápa az angolszászok mellett a nyugati gótok és a longobárdok katolikus hitre térítésében is jelentős szerepet játszott.

Mivel szívügyének tekintette a liturgiát, támogatta a régi hagyományok megőrzését és újabbakkal gyarapította őket. Rögzítette a római egyház liturgikus imáinak gyűjteményét, elsőként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét, és összeállította az akkor használatos énekek dallamgyűjteményét, melyeket Gergely pápa neve után gregorián énekeknek nevezünk. Írásai közül kiemelkedik a Dialógusok és a Lelkipásztori regula. Az előbbiben - mely az itáliai szentek életéről és csodatételeiről tudósít - a nyugati szerzetesség atyjának, a bencés rend alapítójának is emléket állít, hiszen a mű második kötetét teljesen Benedeknek szentelte. Ebben a műben fogalmazta meg a kor szerzetesi eszményét: a jó szerzetes "tudósan tudatlan és bölcsen tanulatlan", vagyis nem a könyvekből elsajátítható ismeret megszerzése a fontos, hanem a Szentíráson való elmélkedéssel, szemlélődéssel és imádkozással a belső bölcsesség elsajátítása. A Lelkipásztori regulát pápasága kezdetén írta. A középkorban a papság legáltalánosabban olvasott könyvévé vált. Mindezek mellett szerzője még egy több mint 800 darabból álló levélgyűjteménynek, amelyek főpapi tevékenységének értékes dokumentumai, s melyek rávilágítanak arra, hogy milyen kapcsolatot ápolt az egyházfő kora egyházi és világi személyeivel.

Az Angyalvár nevének keletkezése is hozzá fűződik. Legenda szerint a hatodik század végén Rómát pestis pusztította. A város a pápa vezetésével nyilvános vezeklést végzett a vész elhárításáért. A harmadik napon a körmenet Hadrianus császár mauzóleuma előtt haladt el, s ekkor a mauzóleum kupolája felett megjelent Szent Miklós arkangyal, aki annak jeléül, hogy Isten haragja elmúlt, kardját a hüvelyébe dugta. Ennek emlékére az épület tetejére kápolnát építtetett, amelyet később Szent Mihály arkangyal hatalmas bronzszobrára cseréltek, és a síremlékből Angyalvár lett.

Nagy Szent Gergely pápa élete utolsó éveit gyenge egészségi állapota miatt szinte teljesen ágyhoz kötve töltötte. 604. március 12-én hunyt el, és a VIII. századtól évszázadokig ezen a napon emlékezett meg róla az Egyház. 1969-ben ünnepe átkerült püspökké szentelésének napjára, szeptember 3-ra.

Petrás Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu