Hangulatjelentések

Az ember, ha kellően szerencsés, kitűnő barátokat kap ajándékba a Gondviseléstől. A kitűnő barátok pedig természetes módon egymás barátai is, és rendszeresen vendégségbe hívják egymást, sokszínű programokat szervezve. Az ember, ha hálát érez, szeretné másokkal is megosztani, amit kapott. Bizonyára még sok ehhez hasonló, huszon- és harmincévesekből álló baráti kör létezik, bár semmit sem tudunk egymásról - legyen ez számukra ösztönzés.

Lyukasóra

A televízió Lyukasóra című, hosszú évek óta futó műsorából jól ismerhetjük a Mészöly Dezső műfordító által kezdeményezett játékot: néhány költő, irodalomtörténész és színész versfeladványokkal szórakoztatja egymást a kamerák előtt. Ugyan ki lehet a felolvasott vers szerzője, ez ott a kérdés. Akárhogy is nézzük, ez bizony nem lehetetlenül költséges mulatság: kell hozzá egy szoba, néhány szék, néhány könyv... és persze néhány szürkeállománnyal megáldott, irodalomszerető ember. Alighanem ez utóbbi a legnehezebben teljesíthető követelmény.

Ezért is roppant örvendetes tény, hogy akad Budán egy baráti társaság, amelynek tagjai (húszan-huszonöten) havonta egybegyűlnek valamelyikük lakásán, és egész este Lyukasórát játszanak. Naná, hogy közöttük a helyem.

A játékon még annyit csűrcsavarunk, hogy minden egyes alkalomnak van egy kötelező érvényű hívószava. Például legutóbb a szabadság témája köré csoportosultak a lírai és prózai feladványok, a mostani este hőse pedig: a boszorkány. S mivel minderre szombati napon kerül sor, kijelenthetjük, hogy ez egy valódi boszorkányszombat.

Lássuk csak, ki milyen feladványt hozott magával, hányadán is áll a szépirodalom a boszorkánnyal? Felvezetésként valaki ismerteti az értelmező kéziszótár szófejtését, amiből kiderül, hogy a boszorkány bizony ótörök eredetű szavunk. A csagatáj basirgan, az oszmán-török basargan azt jelenti: lidércnyomása van. Ma este komoly, tisztességes emberek között vagyok: ez abból is látható, hogy az olyan elemista boszorkányokkal, mint a János vitéz gonosz mostohája vagy a Csongor és Tünde banyája, Mirigy, senki sem hozakodik elő. Felolvastatik viszont Arany János balladája, a Vörös Rébék,Villontól A szép fegyverkovácsné panasza öregségében, majd Jeszenyin,Kosztolányi,Nagy László egy-egy verse. Előkerül egy nagyon is kínálkozó részlet Umberto EcoA rózsa neve című regényéből. És még egész sor remek kis írás, eszmefuttatás.

A következő alkalom irodalmi feladványa "mindössze" annyi lesz: Kína. Máris kezdhetjük törni a fejünket. Addig azonban fordul velünk a világ: a farsangi időszak legvégén járunk, a boszorkányos bálokon lassan az utolsó táncok is véget érnek, és seprűnyélen lovagolva elvágtat fölöttünk a böjtelő havi vidámság.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu