Ratzinger és Habermas

A müncheni katolikus akadémián sem gyakori az efféle nyilvános párbeszéd: egy teológus bíboros és a vallás világától elég távol álló filozófus eszmecseréje. Mintegy harmincfőnyi közönség figyelte Joseph Ratzinger és Jürgen Habermas nyilvános párbeszédét: teológusok, filozófusok, az államtudomány professzorai, valamint néhány politikus is.

Habermas 2001 októberében - sokak meglepetésére - a frankfurti Paulus-templomban tartott előadásában kijelentette: a vallás alapelvei nélkül az állam és a társadalom nem biztosíthatja polgárainak a szabadságot és az igazságosságot. A mostani párbeszédet megelőzően a filozófus egyik ismerőse így fogalmazott: azt hiszem, nagyobb ma az egyetértés Ratzinger és Habermas között, semmint gondolnák...

Nyilvános párbeszédükben az állam, a jog és az erkölcs viszonyát elemezték. S ha nem is jutottak azonos véleményre, lényeges kérdésekben egyetértettek. Például abban, hogy az államokon belül és az államok közösségében a rendet csak a jog biztosíthatja. De honnan ered ez a jog? Mi teszi a jogot azzá, ami? Az emberek demokratikus többsége - ahogyan Habermas véli? Vagy a természetes jogok, az emberi alapjogok az emberi természetből vezethetők le - miként Ratzinger vallja? Habermas az iszlám fundamentalisták fanatizmusára hivatkozva hangoztatta, hogy az értelemnek kell ellenőriznie a vallást e vonatkozásban. A bíboros viszont a XX. század szörnyű ideológiáira, rémtetteire utalva fordítva állította: a vallásnak kell ellenőriznie az emberi értelmet.

Az idős filozófus elegáns gesztusa volt a beszélgetés végén, amikor a bíboros világméretű, kultúrák közötti párbeszédről szóló javaslatára válaszolva - amely "őszintén és keresztény túlsúly nélkül" a jog eredetéről szólna - kijelentette: "Ez igazi római világszemlélet!"

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu