|
|
Homíliavázlat Jézus, tégy minket boldoggá! A mai evangéliumot olvasva a boldogság három nagyszerű meghatározása jut eszembe. Aquinói Szent Tamás így fogalmazza meg: "A boldogság a meglévő értékeknek és személyeknek az elvesztés félelme nélküli birtoklása, és az a bizonyosság, hogy az értékek soha nem fogynak ki, a személyek pedig halhatatlanok." A második újszerű, de teljesen keresztény meghatározás így szól: "A boldogság állandó fejlődés a mindig több felé. Ennek feltétele az ember fejlődőképessége és Isten »léttöbbletének« végtelensége." Végül a harmadik meghatározás Jézusé, amikor a nyolc boldogságról beszél.
Mindhárom meghatározásból kitűnik, hogy igazi boldogságról csak akkor beszélhetünk, ha eszményeink, kitűzött céljaink és személyiségünk legmélyebb rétegeiben ott ragyog a véget nem érő, a mindig több reális lehetősége és reménye. Úgy gondolom, lehet beszélni a gondolkodó értelem mély megnyugvásáról és érzelmi világunk boldogságáról. Az értelem boldogsága a távlat-látás. Kilépés ez bizonyos beskatulyázottságból, amit a féligazságokat tanító, ámbár tetszetős ideológiák idéznek elő. Háromágyas női kórterembe léptem be a minap. Két csendesen szenvedő idős nénit találtam ott. A harmadik ágyon egy kedvesen mosolygó, negyven év körüli aszszonyka feküdt. Csak neki voltak látogatói. Mikor papként bemutatkoztam, ennyit mondott: "Hozzánk ne jöjjön, mi ateisták vagyunk." Ekkor - én is mosolyogva - megjegyeztem: nagyon csodálom önöket, hiszen biztos, hogy nagyobb hitük van, mint nekem. Elhiszik, hogy ez a gyönyörű, teremtett világ csak úgy lett, minden terv nélkül... Ekkor láttam az ágyon egy mobiltelefont. Tessék csak nézni - mondtam -, ez a kis csekélység hány évezred szellemi meglátásából, kombinációjából tevődött össze. És a világmindenség? Kialakulásához nem kellett ugyanígy tervező, kivitelező? Az egyik férfi látogató megjegyezte: "A világmindenséget is emberi gének alkotni tudása hozta létre." Erre én: "Valóban, a tejútrendszer és az Androméda-köd kialakulásánál is már ott volt az emberi koncepció? Meglepődtek. "No, ha nem az emberé, akkor valami más szellemi lényé" - válaszolta. Igaz - mondtam -, íme egy a gondolatmenetünk. A legelső teremtőnek és elindítónak is nemde személynek, gondolkodónak kellett lennie? Mélyen elgondolkodva enynyit mondott a férfi: "Igen, ez csak így lehetett." Barátságosan elbúcsúztunk. Örültem ennek a találkozásnak - és láthatóan ők is: mert végtelen távlat nyílt jóakaratú kereső értelmük előtt. A szív boldogságát abban látom, ha az érzelmi világ a veszendő értékek mellett rátalál olyanokra, amelyek soha nem vesznek el. A világ csak elévülő értékeket sorakoztat fel a médiában, a reklámokon - igaz, vonzó csomagolásban. Vörösmarty így ír erről: "Kincs, hír, gyönyör, legyen bár mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, és nem fogja tudni, hogy van szívöröm" (A merengőhöz). Igazi szívörömöt csak az el nem évülő értékek adnak. Jézus így szól ezekről: "Boldogok a szelídek. Jutalmuk lesz a föld: mert szeretik őket az emberek, az állatok, de még a növények is - mindenki, aki érzi, hogy jó hozzá." A sírók, az üldöztetést szenvedők nem esnek kétségbe, mert tudnak a végső Vigasztalóról. A tiszta szívűek, akik szűzi életet és hűséges, tiszta házaséletet vállalnak Jézusért, boldogok, mert egyre tisztábban látják és értik Isten örömteli titkait. Add meg, Jézus, hogy mi is a te boldogaid közé tartozzunk! Kerényi Lajos
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||