|
|
Székely önkormányzatiság - Európában Csapó József a Székelyföld autonómiájáról Egy-egy jellegzetes közösség önigazgatása egyáltalán nem ritka a magyar történelemben, sőt, a korai középkor óta számos példa igazolja a közösségi autonómia gyakorlatát. Nyilvánvaló például az egyház önállósága, az egyes népcsoportok vonatkozásában pedig a jász és a kun autonómia mellett talán a legismertebb a székely népcsoport ősidők óta meglévő fejlett önkormányzatisága. Már az Árpádok idején "falugyűlések" során határozták meg egy-egy település életének rendjét, amelynek kialakításában a társadalmi rangtól függetlenül minden falubéli részt vett. A székely "szék"-ek, önkormányzati egységek pedig a XII. századtól a XIX. század végéig, a kiegyezés utáni megyerendszer létrejöttéig biztosították Székelyföld lakóinak közösségi önállóságát. A egységesülő Európa ma ismét a közösségi autonómiák különböző formáiban látja a megoldást az egyes államokon belül létező, nemzeti azonosságukat, kulturális és gazdasági függetlenségüket megőrizni kívánó közösségek problémájára. Ezt felismerve jött létre 2003 októberében a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), és fogadta el 2004 januárjában Székelyföld autonómia statútumának tervezetét, amely az európai egyezményekkel és gyakorlattal összhangban kinyilvánítja a székelység autonómiaigényét. A következőkben a tanács elnökével, Csapó Józseffel folytatott beszélgetés alapján mutatjuk be a székely autonómiatörekvés legújabb kori történetét, amelynek következő mozzanata az lesz, hogy még februárban a romániai törvényhozás, s ezzel párhuzamosan az Európa Tanács és az Európai Parlament elé terjesztik az erről szóló dokumentumot. Csapó József a mezőgazdasági tudományok doktora, 1990 óta tizenegy éven át tagja volt a romániai törvényhozásnak, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora. 1993-ban készítette el a "Romániai magyar közösség belső önrendelkezéséről" szóló memorandumot, később pedig a személyi elvű, a területi és a különleges jogállású közigazgatási egységek autonómia statútumainak tervezetét. A Székelyföldi Egyeztető Tanács felkérésére 1995-ben kidolgozta a Székelyföld autonómia statútumát. 1996-ban ellenezte az RMDSZ-nek a romániai kormányba lépését, ezt ugyanis összeegyeztethetetlennek tartja az erdélyi magyar közösség többrendbeli autonómiaigényével. Úgy véli, amióta kormánytényező lett, az RMDSZ egyre inkább pártként viselkedik, s már nem látja el az erdélyi magyarság közképviseletét. Az autonómiaigényt - bár elvben megtartotta - gyakorlatban 1996 óta az RMDSZ nem képviseli. Az idő pedig - Románia uniós csatlakozásának közeledtével - erősen sürget! Nem mindegy ugyanis, hogy az unió által szorgalmazott gazdasági régiók román szándék szerint, mesterségesen kialakított, román többségű egységekként alakulnak-e ki, vagy a székelység mint őshonos közösség elnyeri a saját területének önkormányzati hatásköreit. A székely települések az integrációs folyamat utolsó pillanatában hozták létre közképviseleti rendszerüket, a Székely Nemzeti Tanácsot, amelyben minden küldött egy-egy település közösségét képviseli. Miután 1996-tól az erdélyi magyarság önkormányzati törekvései nem kaptak egységes, közös képviseletet, 2003. február 1-jén a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Szatmárnémetiben tartott rendkívüli közgyűlése újra napirendre tűzte azokat. Az ezt követő demokratikus folyamat során jött létre az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiaigényét kinyilvánító Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Székely Nemzeti Tanács, október 26-án. A székelyföldi kezdeményezők alapelve volt, hogy demokratikus úton, a helyi és a regionális autonómia európai chartájában megfogalmazottak alapján hiteles közképviselet jöjjön létre, amely jogosult arra, hogy kinyilvánítsa a területi autonómiára való igényt, s jóváhagyja annak statútumát. Ez utóbbi tavaly decemberben történt meg Sepsiszentgyörgyön, a megyei könyvtár Gábor Áron-termében. Ismeretes, hogy román részről elutasítóan reagáltak a kezdeményezésre, sőt, már az előkészületeket is próbálták akadályozni. A román képviselőház elnökének nyilatkozata szerint meg kell vitatni a székely autonómiatervezetet, de azért, hogy bebizonyítsák: Románia parlamentje ezzel az "abszurd ötlettel" nem ért egyet. Európában nem lehet kétséges a fogadtatás, hiszen az Európa Tanács a 2003/1334-es határozatával kimondottan az ilyen jellegű területi autonómiát ajánlja a vitás kérdések megoldására. A Székelyföld őshonos magyar közösségének a nemzeti önazonosság védelmére, kulturális, gazdasági, pénzügyi önigazgatásra való igénye minden szempontból megfelel a nemzetközi jog szabályainak. A székelyek őshonosságát szülőföldjükön, önkormányzatiságuk több mint hét évszázados hagyományait okiratok bizonyítják, s ma is többséget alkotnak a székely megyék területén. A Székely Nemzeti Tanács által jóváhagyott statútumot - tervezet formájában - már eljuttatták a magyar parlament képviselőcsoportjaihoz és a Ház elnökéhez is. A frakciók közül egyedül a Fidesz válaszolt, Szili Katalin házelnök pedig sok sikert kívánt Csapó Józsefnek. Az SZNT kinyilvánította óhaját, hogy mint nemzeti közösség, a Magyar Alkotmány alapján egyenjogú tagként részt vehessen a Magyar Állandó Értekezlet tanácskozásain. Meghívása azonban nem valószínű, hiszen mint ismeretes, Magyarország jelenlegi külügyminisztere nem találta helyénvalónak a székelyek törekvését. Csapó József így összegzi a székely autonómiatörekvés jelenlegi helyzetét: "Igényünket következetesen fenntartjuk és képviseljük Romániában és az európai fórumokon egyaránt. Helyettünk ezt más nem teheti meg. A közösségi problémák sem oldódnak meg maguktól, sem a gazdasági fejlődéssel, sem a demokratizálódási folyamat előrehaladásával, ha a hiteles közképviselet nem igényli az autonómiát és nem él a parlamenti demokrácia eszközeivel annak törvényre emeléséért. Kérjük az Európai Parlament, az Európa Tanács, az EBESZ és a magyar parlament támogatását, a romániai törvényhozástól pedig azt várjuk, szavatolja Székelyföld számára a minden szempontból jogos autonómiát." Szikora József
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||