Zenehallgató

Hegedűs Endre legújabb CD-jéről

Az idén ötvenedik születésnapját ünneplő nemzetközi hírű zongoraművészünk, Hegedűs Endre elkészítette legújabb - immár huszonegyedik - CD-jét. A lemez anyagát ismét csak kedvenc szerzője, Liszt Ferenc gazdag életművéből válogatta. E hanghordozó kis túlzással akár a "Liszt aranyalbum" vagy a divatos "Best of Liszt" címet is viselhetné, hiszen az előadóművész az elhangzó darabokat a romantikus zeneköltő többségében magyaros hangvételű, népszerű kompozícióiból, átirataiból állította össze. Szándéka szerint e "jó szívvel készült" felvétellel értékeink felismerésére, jogos nemzeti büszkeségünk felélesztésére szeretné sarkallni a hallgatókat. A korong bizonyára azok számára is örömet okoz majd, akik nincsenek otthon a komolyzene világában, de szeretnék jobban megismerni, megszeretni azt. A széles érzelmi skálán mozgó darabok jól példázzák Liszt személyiségét, művészi irányultságát: az istenkeresés bensőségessége, a szerelmes elragadtatottság, temperamentum és a himnikus emelkedettség egyaránt hangot kap a lemezen.

Az átgondoltan szerkesztett CD "nyitánya" a Berlioz Faust elkárhozásából is jól ismert Rákóczi-induló virtuóz feldolgozása. Az Isten áldása a magányban Lamartine egyik versének ihletésére született. Hegedűs Endre Liszt számtalan átirata és parafrázisa közül Erkel Hunyadi Lászlójából a Hattyúdal és indulót választotta, ezzel is erősítve lemezének hazafias szálát. A XIV. magyar rapszódia (akárcsak zenekari változata) és a Szerelmi álmok ismét csak mindenki által ismert örökzöldek. A lemezt a Szózat és a Himnusz zárja, melyben Liszt mesterien kapcsolja egymáshoz, majd fonja össze Egressy és Erkel sokat citált dallamait.

A zongoraművész a kísérőlapon többek közt ezt írja a lemezhallgatónak: Tekintse e fölhangzó, s talán mindannyiunk lelkében titkos húrokat megérintő művek interpretációit mély hálám és szeretetem jelének, szülőföldem, Magyarország iránt... A zenével eltöltött közel hatvan perc elteltével senkiben sem maradhat kétség - Hegedűs Endre mindezt tényleg komolyan gondolja.

Pallós Tamás

Nagy magyar énekművészek

Divat mostanság túlzó minősítéssel illetni a művészi teljesítményeket: elcsépeltté válik többek között a nagyaszszony szó használata. Ám akik ezúttal szóba kerülnek, valóban rászolgáltak e címre. A Hungaroton exkluzív, Nagy magyar énekművészek című sorozatában három kiváló hölgy portrélemeze jelent meg, közülük ketten már csak emlékeinkben élnek

A harminc éve elhunyt Gyurkovics Mária, a honi operaélet nagy koloratúrszopránja 1937 májusában debütált Gildaként Verdi Rigolettójában, s ezzel berobbant a műfaj világába. Csábították Hollywoodba, ám ő itthon maradt családjával - és leszerződött a Magyar Állami Operaházhoz. Ami ezután következett - egy nagy ívű, csodálatos pályafutás, parádés, elmélyült alakításokkal. Ez a primadonna a bravúr-koloratúra és a bel canto kiemelkedő reprezentánsa volt; Lucia, Rosina, Sophie, Annuska, Zerlina, az Éj királynője, Norina, Gara Mária - csak néhány a varázslatos hangján életre kelt szerepek közül. Az album csak az operista dívára fókuszál, de tudni illik, hogy az oratórium- és dalirodalom tolmácsolásában is remekelt.

Hangjával, játékának sokrétűségével, nőiességével egyaránt meghódította a szakmát és a közönséget Házy Erzsébet, aki mint egy titokzatos királykisasszony, valamikor az ötvenes évek elején egyszer csak ott termett az Operaház színpadán. A pozsonyi születésű "Böbe" - így emlegetik egykori pályatársai, barátai - pályája elejétől szinte minden este színpadon állt: énekelt Verdit és Mozartot, Puccinit és Csajkovszkijt. Számára nem léteztek műfaji vagy stiláris korlátok: a klasszikus repertoár mellett kortárs magyar operákban (Szokolay: Vérnász, Petrovics: Bűn és bűnhődés, Ránki: Az ember tragédiája) is csillogtatta tehetségét. Koncertpódiumon, a könnyű műfajban, sőt hazai filmekben is felejthetetlen alakítást nyújtott. Fájdalmasan korán kellett búcsúzni tőle; a hetvenes évek közepén szakmai és magánéleti válságba került - küzdelme 1982-ben bekövetkezett halálával ért véget. A szopráncsillag ravatalánál így búcsúzott dalszínházunk akkori igazgatója: "...a színpad összes színeinek tulajdonosa. Ilyen intenzív, ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a magyar Operaháznak."

Ösztöndíjasként 1966-ban került külföldre Hamari Júlia, a világhírű mezzoszoprán, aki már indulásától a korszak vezető színházaihoz (Scala, Covent Garden, Metropolitan) kapott meghívást. Aktív pályáját a művésznő ekképpen értékelte egy interjúban: "Koncerténekesként, illetve a barokk repertoárban, Bach, Händel, Purcell műveiben éreztem igazán otthon magam." Az elmúlt másfél évtizedben pedagógusként is nemzetközi hírnévre tette szert; a stuttgarti zeneakadémia professzora, emellett mesterkurzusokat tart idehaza és európai zenei fellegvárakban. Archív felvételeket tartalmazó kompaktlemezén Gluck, Mozart, Rossini, Donizetti és Liszt műveiből énekel.

Kálmán Gyöngyi

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu