Botos Katalin

Gazdaságról, jogról - kicsit másként (1.)

Nap mint nap hallunk a rádióban, televízióban szívet szorító híradásokat a munkanélküliség gyötrelmeiről, a vadkapitalizmus kemény versenykövetelményeiről, a jóléti állam leépítésének szükségességéről. "Nincs rá pénz." Bezárják a gyárat, mert "elmegy a tőke". Veszélybe kerülnek kis egzisztenciák, mert "kevés a saját tőkéjük" az unió követelményeinek teljesítéséhez. Ugyanakkor az EU-hoz való csatlakozás itt van a küszöbön. Versenyképesnek kell lennünk, ehhez csakis a tudásalapú társadalom segíthet hozzá.

A sajtóban ugyanakkor azt olvashatjuk, hogy a korábbi "slágerszakmák" lassan telítődnek. Egyre nehezebb elhelyezkedni jogi, gazdasági ismeretekkel is, és ugyancsak szűkében vannak a bölcsész állások. Nem vigasztalhatjuk magunkat semmivel, hiszen a gyermeklétszám egyre csökken. Az elmúlt években alig kétszer annyian születtek, mint amennyi felsőoktatási felvételi hely van az országban. Ha ezek az intézmények talpon akarnak maradni, akkor a felsőoktatásban tovább tanulók arányát az adott korosztályból hatvan százalék körüli szintre kellene megemelni. Ilyen magas aránnyal esetleg a világ legfejlettebb országai dicsekedhetnek, s valószínűtlen, hogy mi húsz éven belül az elsők közé törünk gazdasági fejlettség tekintetében.

Változó világunkban az egyetemek szerkezete, oktatási módszerei is gyorsan módosulnak, elég csak az úgynevezett "bolognai folyamatra" gondolnunk. Ennek értelmében van egy hároméves alapképzés (BA), amelyet a kétéves mesterfokozat (MA) követ a legtöbb tudományterületen. A cél az egyetemek közötti átjárhatóság. Ezt szolgálja a kreditrendszer is.

Az unióban előbb-utóbb lesz bizonyos mobilitás, akkor is, ha tömegesen persze nem kerekedik fel az országok lakossága. Kívánatos tehát, hogy a fiatalok ott végezhessék tanulmányaikat vagy annak egy részét, ahol azt a legjobbnak látják, illetve ahol éppen tartózkodnak. Ez segítené a nyelvi ismeretek szélesedését is (remélhetőleg nem csak az angol nyelv "újbeszél" változatának elterjedését).

Mindez erős versenyhelyzetet teremt a hazai egyetemek számára. Nyilvánvaló, hogy a felsőoktatási intézményeknek vannak területi vonzáskörzetei, de az ifjúság más szempontokat is mérlegel: hol kaphat erősebb képzést, amellyel megállhatja majd a helyét a diploma megszerzése után, hol vannak jeles tanáregyéniségek, akiktől érdemes tanulni. (Ha megismerheti őket. A nyilvánosság azonban gyakran egyoldalúan - de legalábbis véletlenszerűen - preferál tudományos nézeteket s személyeket is.) Meglehet, hogy egészen mások ezek a vezérlő szempontok. Például: egyáltalán hova vesznek fel, hol lehet a legkönnyebben diplomához jutni, hol lenne a legjobb eltölteni legszebb fiatal éveinket...

Talán van azért olyan fiatal, akit vonz egy-egy egyetem atmoszférája is. E tekintetben kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevében hordja és vállalja szellemiségét. Hogy mennyire valósul meg a nevében jelzett szellemiség, annak gyakorlati megvalósulása természetesen az egyetemi közösség egészén, a tanárokon és a diákokon egyaránt múlik. Mindenesetre bizonyos, hogy itt adott egy kivételes lehetőség: szakmailag megalapozottan tanulni és tanítani, ugyanakkor úgy, hogy érezhető legyen az a szemléletmód, amellyel egy magyar katolikusnak a világ nagy kérdéseihez és a leggyakorlatiasabb feladatokhoz kell közelítenie. Mindez nagy feladat.

Vajon hogyan lehet lefordítani az egyetemi élet mindennapjaira a fenti emelkedett mondatot? Miben nyilvánul meg konkrétan a katolikus egyetem sajátossága?

Először is vonzó, tartalmas oktatási programot kell kínálni. Az egyes szakok engedélyezésénél természetesen az alapvonalakat egységesen határozzák meg. A kreditrendszer miatt sincs lehetőség nagy eltérésekre. Azonban a tananyagnak van egy hányada - egy meghatározott óraszám -, amely tükrözheti az egyetem sajátosságait. S ha az intézmény bírja anyagiakkal, a kötelezőnél többet mindig kínálhat. Természetesen itt korlátozottak a lehetőségek: a finanszírozás keretek közé szorítja a karokat. Az is fontos azonban, hogy miből, milyen tananyagból tanítják a hallgatókat, és hogyan adják át az ismereteket.

Az elmúlt évtizedekben sok területen, különösen a társadalomtudományokban nagyon egyoldalú ismereteket kaphattunk a világban küzdő eszmerendszerekről. Csak a létező szocializmus végnapjaiban oldódott a szigorú cenzúra, s tanulmányozhatták a szerencsés kiutazók, hogy milyen jogi-gazdasági alternatívákat kínálnak a társadalmi és gazdasági élet szervezésére más filozófiák. 1945 után megszakadt számos nagy múltú intézmény működése - lásd az értékesítési és fogyasztási szövetkezeteket, népfőiskolákat, egyleteket, gazdatanfolyamokat. A civil szféra elsatnyult.

Például alig-alig tudtunk ismereteket szerezni a közgazdaság-tudomány polgári elméleteinek fejlődéséről, a hazai múltban elért eredményekről - noha a két világháború között számos kitűnő magyar szakember dolgozott e területen. Heller Farkas, jeles közgazdász tanárunk könyvei ma is a legkitűnőbb rendszerező munkák. De miért is lett volna kivétel a jog- és közgazdaságtudomány az évtizedeken át érvényesülő voluntarizmusban, ahol a természetet megerőszakoló biológiai kísérletek folytak, s amelyben a népvezér akarta megszabni a zenekarban szerephez jutó hangszerek szólószámait is. A lassan újra felfedezett gazdasági racionalitás még az úgynevezett új gazdasági mechanizmus bevezetése után is csak korlátozott körben érvényesülhetett, ami számos torzulást, maradandó kárt okozott az ország gazdasági életében.

(Folytatjuk.)

(A szerző közgazdász, egyetemi tanár.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu