Papucs és rózsafüzér

Minoriták, akiket szürkéknek neveznek

A ferences rend életében a három ág különválását hivatalosan 1517-ben hagyta jóvá a pápa. A mai szóhasználatban is megmaradt a barna és a szürke ferencesek elnevezés: a minoriták - ruházatuk színe után - magukat szürkéknek nevezik. Ott találjuk őket Assisiben vagy Páduában is. Mi, magyarok, amikor minoritákról esik szó, legelőbb az aradi kolostor lakóira gondolunk. Nekik jutott az a feladat, hogy 1849. augusztus 13-án utolsó útjukra kísérjék a szabadságharc vértanúit.

Ma a hazai minorita közösség központja Miskolc. Kartal Ernő atya, tartományfőnök az 1517-es szétválással kapcsolatban mondja: "Nem a ruha színe dönti el, hogy ki az igazi ferences, hanem az, hogy mely korban és kik valósították meg inkább a Szent Ferenc-i szellemiséget."

Az 1517-es döntést követően a magyarországi ferencesek nagyrészt az obszervánsokhoz csatlakoztak. Utána mégis elérkezett a minorita - másként konventuálisnak nevezett - rend virágkora. A török hódoltság korának múltával, az 1700-as évek eleje vallásos megújulást hozott Magyarországon. Ebben jelentős része volt a ferenceseknek, hiszen a szerzetesi eszményt, a katolikus hitet nagyrészt ők mentették át a százötven év alatt.

A mai korral annyi a párhuzam - mondja Kartal Ernő atya -, hogy megint egy nagy pusztítás után vagyunk, de a virágzást még nemigen látjuk. Az 1700-as években a megújulást a Baksafalváról származó Kelemen Didák indította el a rendben. 1990 után pedig a lengyel minorita testvérek segítségével kezdődött meg a rendi élet, azután egyre inkább az erdélyi régió adott új rendtagokat, de érkeztek szerzetesnövendékek a moldvai provinciából is.

Ingyenkonyha a minorita kolostorban. A tartományfőnök az étkezésre betérők társaságában

Kartal Ernő szülei orvosok voltak Verpeléten, maga is ezt a hivatást kívánta folytatni. A háború vége felé, a front közeledtekor és a harcok idején azonban megrázó élményt jelentett számára a tapasztalat: milyen fiatalon és milyen hirtelen meghalhat az ember.

Amikor láttam, mennyire esendő az élet, arra gondoltam, akkor érdemes ezt valami komoly dologra fordítani. Bejelentettem édesanyámnak, hogy elmegyek papnak. Nemigen örült neki, de végül belenyugodott. Az egri egyházmegyébe vettek föl, lelki vezetőm - ezért hálás vagyok ma is - Páter Rozmán, jezsuita volt. Egyre inkább tisztába jöttem azzal: az Úristen tényleg arra szán, hogy őt szolgáljam. Nem mondom, hogy nem voltak olyan időszakok, amikor sajnáltam magam, de tudtam, ha hűtlen lennék hivatásomhoz, Isten akaratával szemben a magamét keresném.

A szentelést követően Ernő atya életében az egyházmegyei papság évei következtek. Szerzetességre abban az időben - az úgynevezett ötvenes években járunk - gondolni se lehetett.

Pedig egy pap életében előbb-utóbb fölmerül a szerzetesség gondolata. A szerzetesi élet önmagában nem jelent tökéletesebb életállapotot, de biztonságot adhat: több segítséget, védettséget, lehetőséget az elmélyültebb lelki élethez.

A miskolci kolostorépületben az 1950-es államosítás után leánykollégium működött, s a város a templom kiszolgálására meghagyott egy-két helyiséget is elfoglalta különféle címszóval. Az ávósok bezárták a templomot is, mire a legközelebbi vasárnapon a hívek a zárt ajtók előtt, térden állva imádkoztak a téren. Az államvédelem emberei erre - megzavarodva a látványtól - sebtében kinyittatták a templomajtót, mondván: a papok ne provokálják az embereket.

Kartal Ernő atya előbb templomigazgatóként került a korábbi minorita templomba, amely később önálló plébániává vált.

Ernő atya hatalmas, súlyos könyvet vesz elő, amelyben kézírással, ékes latin nyelven adták elő az egykori atyák, hogyan telepedtek vissza a minoriták a városba.

Kartal Ernő atya a miskolci minoriták történetéről tanúskodó kézírásos könyvvel

Amikor rátaláltam erre a könyvre, egyre jobban kezdtem érdeklődni a templom története iránt.

Az építkezést 1729-ben kezdték meg. A jórészt reformátussá lett városban mindössze huszonegy katolikus családot talált Kelemen Didák.

A leírásokból kiderül, milyen áldozatok árán és hittel épült föl ez a templom. Kelemen Didák egyik útja alkalmával járt erre, s figyelmes lett egy romtemplomra, amelynek falai között csirkék kapirgálnak, disznók turkálnak. A templom területén egy vályogviskóban laktak az első szerzetesek, s hogy mennyire nem volt egyszerű a főként protestánsok lakta vidéken, jelzi, hogy a szerzetesi viskót 1729-ben vagy ‘30-ban Kelemen Didákra és társaira gyújtották a városlakók.

A magyarországi minoriták 1950 júniusa után kényszerűségből szétszóródtak, részben egyházmegyei papi szolgálatban éltek tovább. Szendrei Bonaventúra atya még korábban megalapította a templom kórusát, amely túlélte az 1950-es éveket, s őrizte a minorita hagyományokat.

Ernő atya az átutazó lengyel minoritákat többször vendégül látta, s azok egyszer meghívták Rómába. Ez a nyolcvanas években volt már.

Egyre közelebb kerültem a minoritákhoz, s 1987-ben fogadalmat is tettem. 1989-ben Tóth Alajos egyházmegyés pap lett az újrainduló minorita rend első tartományfőnöke, aki 1986-ban kötelezte el magát a ferences szellem mellett. Ő most a szegedi rendház vezetője.

A rend részéről - Rómából - nagy segítséget kapnak 1990-től. A lengyel minorita fiatalok részben már Magyarországon fejezték be szemináriumi tanulmányaikat.

A trianoni Magyarországon négy háza volt a rendnek: Miskolcon, Nyírbátorban, Egerben és Szegeden. Ma Miskolcon hatvanszemélyes fiúkollégium működik a kolostorban. Ernő atya önkritikusan mondja, s más rendekre, de a magyar egyház egészére is vonatkoztatja: túlvállalták magukat. Ám a kor és a helyzet volt olyan, hogy amikor visszakaphattuk a kolostorokat, ez olyan nagy lehetőséget jelentett, amit, úgy gondoltuk, nem szabad elszalasztani, mert ki tudja, legközelebb visszakapjuk-e?

A XVIII. században épült barokk templom Miskolc legnagyobb istenháza

Az egri kolostorban iskolaközi leánykollégium működik, s öt szerzetes él ott: két lengyel pap és három növendék. Nyírbátorban Horváth János egyházmegyés, majd szerzetes pap működik, aki azonban visszatért az egyházmegyébe, s ekkor a rend a templom és rendház kezelését visszaadta a püspökségnek. Szegeden három rendtárs él és hat jelölt.

Honnan jelentkeznek a fiatalok, tudakolom Ernő atyától.

A mostani jelöltek valamennyien határontúliak: felvidékiek, erdélyiek vagy csángók. A magyarországi hivatások száma elenyésző. A csángó fiatalokra jellemző - történelmi -, nemzettudat-adalékként említem -, hogy magukról azt mondják: moldvaiak - nem románok, nem magyarok, hanem moldvaiak.

Szegeden Horváth János - Ion Horvath - a magiszter. A provinciális benne látja a rendi jövő egyik reménységét.

Úgy gondolom, akkor lesz komolyabb előrelépés, ha ő lesz a tartományfőnök. Az erdélyi rendtársak nem így gondolkodnak, pedig - általánosságban igaznak tartom ezt - az erdélyieknek részük van abban, hogy a csángók elrománosodtak. Ugyanis nem fogadták be őket: nyelvük, kultúrájuk miatt. Csíksomlyón ma sem mernek a csángó zarándokok keveredni az erdélyi magyarokkal.

A magyar tartományhoz tartozik az erdélyi minoriták maradványrésze. Erdélyben Trianon után még önálló tartományi élet folyt. 1945 után megindult azonban a pusztulás, s ott talán még keményebben üldözték rendtársainkat, mint itt. Az erdélyi minorita házak egymás után kihaltak, egyedül Aradon maradtak meg, s így az a ház ma a magyarországi tartományhoz tartozik.

Napközi imaóra a rendház kápolnájában

A rend a török után 1703-ban tért vissza Aradra, az 1699-es karlócai békével fölszabadított országrészbe. 1903-ban, a kétszáz éves évforduló idején - Csák Cirjék házfőnöksége idején - kölcsönöket vettek föl, a dokumentumok szerint tízszer százezer korona kölcsönt, amelyből nagy katedrálist, rendházat és bérházat építtettek. A kommunista időkben elvettek ugyan mindent, de a hatalmas bérházzal együtt telekkönyvileg semmit nem írtak át. 1990 után derült ki, hogy a rendnek minden ingatlana megmaradt Aradon.

Ma igaz ugyan, hogy leromlott állapotban, de mindenünk megvan, s a lakások és üzletek bérleti díjából és rendi kölcsönből a homlokzatot sikerült fölújítani. Belülről azonban még további helyreállítás szükséges.

Az aradi kolostor udvara ad helyet a nevezetes Szabadságszobornak néhány esztendeje. Akkor - sok évtizedes elzártság után - sikerült kiszabadítani a román laktanyából a még az 1920-as években Arad egyik szép teréről eltávolított magyar nemzeti emlékművet. Ma államközi politikai ingajáték folyik akörül, vajon lesz-e hely - Megbékélés park néven -, ahol újból fölállíthatják a szobrot? Addig a minoriták őrzik... 1849 szelleme meddig kísért még arrafelé?

A rendtartományban - a jelölteket is beleértve - harmincketten élnek, közülük nyolcan Miskolcon.

A rend indulásakor a figyelmet lekötötte az épületek visszaszerzése, helyrehozása, az alakulás külső keretei. Mennyire lehet a szellemiséget elmélyíteni ilyen körülmények között? - kérdem Ernő atyát.

A felújított kolostorban fiúkollégium kapott helyet

Anyagi ügyekben sok mindent elintéztünk, de a lelkiség építésére - be kell látnunk - eddig nem maradt elég erő és energia. Ha ezen a téren nem következik be nagy változás, hiába volt minden. A változás pedig azt jelenti, hogy minden figyelmünkkel a közösség építése felé kell fordulnunk. Kelemen Didák boldoggáavatási igénye időről időre fölbukkan. Amikor sírját föltártuk, azt gondoltuk, az egész csontvázat találjuk meg, romlatlan állapotban. Két dolgot találtunk épen: a papucsát és a rózsafüzérét. A Jóisten mintha jelet adott volna ezzel az utókornak: ami maradandó, az az Isten ügyéért vállalt munka, fáradság - ezt jelképezi a papucs - és az imádság.

Huszka György 29 éves, tavaly tett örökfogadalmat. Egy Miskolctól harminc kilométerre lévő kis falucskából származik. Érettségi után az egri szemináriumban kezdte tanulmányait, két évet elvégzett, akkor, 1996-ban lépett be a rendbe.

Kíváncsi voltam, miféle dolog a szerzetesség. Akkor már sokat hallottam a ferences szellemiségről, elsősorban a barna szerzetesekről. Az évek bebizonyították, Isten valóban ide hívott, hogy az ő ügyét és az emberek lelkének üdvét itt szolgáljam.

Szerzetestestvérként a ház karitatív tevékenységében veszi ki a részét. Adventben a plébánia több mint háromezer gyertyát vásárolt, s ezt árulták, hogy a hasznot eljuttassák a dévai, Böjte Csaba vezette árvaház támogatására.

A plébániai életben ministránsokkal foglalkozik. Most próbálkoznak ifjúsági csoport indításával. A korábbi csoportok nem voltak tartósak. A kollégistákat össze lehet-e fogni? - kérdem. Csütörtök esténként Mischinger Ferenc egyházmegyés pap tartja a kollégisták miséjét, s ő tekinthető a kollégium lelki vezetőjének. Sztahura Ágnes kántor pedig kórust szervezett a fiúkból.

A minorita lelkiségről a következőket mondja: Ferences lelkület ez is, de univerzális: a minorita mindenféle tevékenység felé nyitott, ami az egyházon belül elfogadott. Rendünk - a többi ferenceshez hasonlóan - a jég hátán is megél, s a minoriták a világon bárhol, ahol éppen vannak, keresik és megtalálják, mi a legszükségesebb munka a lelkipásztori tevékenység mellett.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu