Egy püspök sorsa a diktatúra alatt (1.)

Shvoy Lajos székesfehérvári püspök (a Regnum Marianum papi közösség tagja) egyike volt a kor nagy főpapi egyéniségeinek. Püspöki működését a lelkipásztori buzgóság jellemezte: számos plébániát alapított, templomot építtetett, a nagy plébániákat kisebbekre bontotta; egyházközségi, egyházmegyei tanácsokat hozott létre (évtizedekkel a zsinat előtt, amikor püspöktársai még nem látták ezek fontosságát), látogatta a plébániákat, szorgalmazta a hívek szentségi életét. Közszeretetnek örvendett, papjainak, kispapjainak igazi lelki vezetője volt. Különösen vonzódott hozzá az ifjúság.

Shvoy püspök Önéletrajza (A Székesfehérvári Püspöki Levéltár kiadása, 2002) betekintést nyújt e kor püspökeinek életébe. Őt nem börtönözték be, mint Mindszenty és Grősz érsekeket, Meszlényi püspököt (vagy a határon túli sok magyar főpásztort), nem száműzték, mint Pétery, Badalik, Kisberk, Szabó Imre püspököt (akiknek egy-egy kis faluban kellett tartózkodniuk, távol az egyházmegyétől). Ő otthon maradhatott. Ha végigolvassuk önéletrajzának akárcsak alább ismertetett vázlatát, fogalmat alkothatunk arról, mit éltek át e kor főpásztorai. És ez a "püspöki életforma" - bár (a külső körülmények durvaságát tekintve) sokat változott is a hatvanas-hetvenes években - számos tekintetben mégis hasonló maradt a kommunizmus bukásáig.

Mindenhol és minden módon rombolták az egyházat - a városligeti Regnum Marianum-templomot például 1951 szeptemberében

A következő áttekintésben szándékosan benne hagytunk néhány közismert eseményt, (miközben sok gyilkos dátumot ki kellett hagynunk), hogy az olvasónak legyen módja végiggondolni, mit kellett végigélnie e kor püspökének.

Shvoy Lajos 1879-ben született. 1944-ben tehát (ettől kezdve idézzük fel naplója eseményeit) hatvanöt éves. Ilyen idősen éli végig az alább felvillantott borzalmakat és folyamatos küzdelmeket. Kövessük a főpásztor naplóját, időrend szerint - évente kiragadva abból egy-egy fontosabb eseményt.

*

1944 - Mindszenty (akkor veszprémi) püspökkel nyilatkozatot dolgoznak ki: a Dunántúl megkímélésére. Egyúttal védelmére kel a nyilasok által üldözötteknek. Emiatt 1945. február 8-án a nyilasok letartóztatják háznépével együtt. Különböző városokba hurcolják őket. A nyilas főispán agyonlövetéssel fenyegeti. Internálásban élnek május 17-ig. Az oroszok közeledésekor Szálasi megbeszélésre hívja, de ezt visszautasítja. Az 1945-ben alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány dicséretben részesíti, mert "a németellenes harcban kimagasló érdemeket szerzett".

1945 - Bejönnek az oroszok. Fosztogatva mindent elvisznek a püspökségről, amit találnak. Agyonlövik a házat védeni próbáló irodaigazgatót, a püspöki titkárt is összeverik, de az el tud menekülni. Agyonlőnek egy egyházmegyés plébánost is. Az egyházmegyéből hét pap lesz áldozata a "felszabadulásnak". - Az oroszok bejövetele súlyosan "arat" a püspökök sorában is: Bubnics Mihály rozsnyói püspök az oroszok érkezésekor meghal szívtrombózisban. A szovjet bevonulás sokkjába hal bele Serédi Jusztinián hercegprímás, majd Mikes János szombathelyi püspök. Apor Vilmos győri püspököt orosz katona lövi le.

1948 - Megszűnik a rendes iskolai hitoktatás. Tombolnak a koncepciós perek. Erősödnek az egyház, különösen a Mindszenty bíboros elleni támadások. Az év végén letartóztatják a bíborost.

"A protestánsok Ordass és Ravasz püspökök félreállításával teljesen behódoltak az államnak. Mindent aláírtak Bereczky Albert református, illetve Vető Miklós evangélikus superintendensek vezetésével."

1949-ben egyre sűrűbb egyházellenes támadások közepette elítélik Mindszentyt és "társait". A püspökök előtt ismert lesz szörnyű megkínoztatásuk.

1950-ben több lépcsőben feloszlatják a szerzetesrendeket. Ez minden püspököt súlyosan érint, hiszen egyházmegyéikben számos rend működik (iskolákban, kórházakban, mindenféle apostoli és lelkipásztori feladatok terén) nagy áldással.

Az állam előírja a hittanbeíratást, s mindent megtesz a hittan megsemmisítésére: "A beíratási idő alatt az igazgató eltűnt, a szülőket, gyermekeket rémisztgetésekkel rettentik el, vagy egyszerűen nem írják be őket." - "A tavalyi 90%-kal szemben 50,9% jelentkezett az egyházmegyében. A hittanórák számára kijelölt hely: folyosó, raktár, előszoba. A hittanok ideje alatt külön foglalkozásokat tartanak, ütközéseket támasztanak. A hitoktató nem mehet be az iskolába, nem beszélhet a gyerekekkel az órák idején kívül."

"Triduumokba, eucharisztikus hetekbe is beleszól a rendőrség. Egyes helyeken kitoloncolta a szentbeszéd tartására érkező papot, vagy nem engedte be valamilyen ürüggyel a faluba."

1951 - Május 18-án az ÁVH letartóztatja Grősz érseket és nyolc "társát", köztük Bozsik Pál remetekertvárosi lelkészt, Shvoy megyés püspök papját és barátját.

Május 19-én a kormány létrehozza az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH), amely minden egyházmegyébe, minden püspök mellé megbízottakat küld.

Shvoy püspök önéletrajzában külön fejezetben idézi fel az ő egyházmegyéjében működő ÁEH-megbízottak alakját. E leírásokból sejtésünk támadhat, mit is jelentettek ők egy korabeli püspök életében:

"A szívemet nagyon megviselte a házi őrizet, a házkutatás, a durva ávósok viselkedése, de különösen Rudas Ede ÁEH (budapesti) előadó durva káromkodása és ordináré beszéde, ahogy a püspökökről, az egyházról, a pápáról beszélt. Ilyen aljas káromkodást még nem hallottam. Ennek hatása alatt kezdett a szívem komolyan nyugtalankodni, úgyhogy a Széher úti kórházba kellett mennem négy hétre."

"Horváth István (az első székesfehérvári ÁEH-előadó) korábban kocsis volt. Ha bejött az irodába, nem köszönt, és durván káromkodni kezdett..." ... Zaklatta a plébániai lelkipásztorkodást: "A papokat gyakran aljas csirkefogó gazembernek, máskor rohadt dögnek, csatornatölteléknek, utolsó személynek titulálta. Ilyen és hasonló jelzők kíséretében kijelentette, hogy ťmaga még lógni fogŤ. Azonnali áthelyezéssel, kongruaelvonással fenyegette őket. Ilyen emberekkel kellett akkoriban tárgyalnunk. - Egymás után igényelte ki a plébániák üres szobáit azzal, hogy a lakás nincs kellőképpen kihasználva. Sajnos, ebben a közönséges munkájában a békepapok támogatták. Dühös volt a búcsújárásokra, a negyvenórás szentségimádások ellen is mindent elkövetett, hogy megakadályozza azokat, de hiába... A papság ellen izgatta a helyi tanácsokat. Megzavartatta a bérmálásokat: Bodajkon egy hangszórón át a rádiót bömböltette, Csókakőn egy katonazenekar hangversenyezett a templom előtt, Pusztavámon két katonai megafon és egy traktor járt állandóan a templom körül."

"A maroshegyi templomban a gyónásra várakozó fiúkat elkergette, az énekpróbát tartó gyermekek nevét felíratta a kommunista igazgatónővel. Megígértette a gyerekekkel, hogy többé nem mennek énekpróbára. S mindezt a templomban, feltett sapkával."

"Ohmüller Márton köztiszteletben álló papunkról akart egy hanglemezt felvétetni, amelyben a plébánost erkölcstelenséggel vádolta. Öten utasították vissza, hogy a szöveget beolvassák a felvevőbe. Egy nő az asztalra csapott, ťez nem igaz!Ť felkiáltással. Ezzel a lemeztrükk felsült."

(Folytatjuk.)

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu