Szentírás-magyarázat

"Boldogok..., boldogok..., boldogok...

(Évközi 6. vasárnap - Lk 6,17.20-26 )

Jézus boldogmondásai - paradox bátorságukkal - az evangélium legtöbbet idézett mondatai közé tartoznak. Többnyire Máté fogalmazásában kerülnek elénk, de most, az idei egyházi év hatodik vasárnapján Lukács szövegezésében találkozunk velük. Máténál nyolc boldogmondás a hegyi beszéd bevezetője. Lukácsnál négy boldogmondást, s ezek ellentéteként négy jajt találunk - s itt Jézus megnyilatkozását nem nevezhetjük hegyi beszédnek, mert egy síkságon hangzik el. Persze a Lukácsnál olvasható mondatok némi módosítással mégis visszaköszönnek Máté szövegében. Ami pedig a helyszínt illeti: Lukács szerint egy hegyről ereszkedett le Jézus, hogy a sokasághoz szóljon, az egész éjszakát imádságban töltötte ott, majd kijelölte a tizenkét apostolt, s az egybesereglő nép között velük együtt jelent meg. A bibliaismerő embernek - akárcsak Máté szövegének olvasásakor - itt is eszébe jut Mózes. Így jött le ő a Sínai-hegyről, hogy Isten üzenetét meghirdesse a pusztában vándorló izraeliták között.

Boldogmondásokkal az Ószövetségben legtöbbször zsoltárokban, bölcsességi könyvekben találkozunk. Lukácsnál inkább prófétai, apokaliptikus kijelentésként hangzanak föl Jézus mondatai. Állva beszél, nem úgy, mint Máténál, és többes szám második személyben szólítja meg a szegényeket és a gazdagokat: "Boldogok vagytok ..., jaj nektek...!" Ez nem tanító beszéd, hanem Örömhír, Evangélium. Lukács azt írja, hogy Jézus, mielőtt megszólalt, "szemeit a tanítványaira emelte". Nyilván nekik beszél, mégsem közvetlenül őket szólítja meg, hiszen szegényeket és gazdagokat egyaránt aposztrofál. Mintha elnézne a fejük fölött, s maga előtt látná a két csoportot, amelyet boldognak mond, s amelyre jajt kiált - nem átokként, inkább figyelmeztetés gyanánt.

Mit tanultak meg ezek az emberek Jézus szavából, s mit tanulhatunk mi belőle? A szegény ember többnyire szabadulni akar nyomorúságától, s ezt Jézus nem tekinti fölösleges vagy éppen bűnös igyekezetnek. Nem arra biztat, hogy legyünk szegények, akkor majd boldogok leszünk. Inkább arra, hogy ne féljünk a szegénységtől, ne tekintsük legelső, legfőbb feladatunknak anyagi biztonságunk megteremtését, gyarapítását. A kánai menyegzőn majd borrá változtatja a vizet, a kenyérszaporítás alkalmával jóllakatja a sokaságot. A szegénységet, a bajt, az üldöztetést nem kell keresnünk, s ha másokat éhezni látunk, nem kell könnyen beletörődnünk a helyzetükbe, erőnk szerint segítenünk kell rajtuk. Amink van, azt meg kell osztanunk másokkal. Szabad és Istenre néző lélekkel élhetünk a világban, tudván, ha utolér a baj, ott még közelebb jutunk ahhoz, akinek szeretetében bizakodunk. Ahogyan Pál apostol megtapasztalta: "Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,10).

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu