A galíciai lábcsók

Sehogyan sem tudom elfelejteni azt a lengyel kamaszlányt, aki megcsókolta a Szűzanya sarus lábfejét.

Szeptemberben, a tanév első napjaiban történt. Néhány hétre faképnél hagytam Krakkót, és ide-oda csavarogtam Galíciában. A keleti Beszkidek lábánál fekvő Grybów városkába péntek délelőtt érkeztem. Jellegzetes galíciai település, monarchiánus légkörrel, mintha csak Ferenc Jóska idejében lennénk. Központja egy dombra épült, főterén tizenötödik századi házak, a völgyet egy folyócska szeli át. Kissé már sápadt, de még nem szomorkás napsütés. Elintéztem ezt-azt a boltokban, azután megebédeltem egy vendéglőben, olcsón és finomat. A templomdomb lábánál felfedeztem a régi plébániát: a tizenhetedik században épült, faragott kőoszlopos tornáccal és egy kerekes kúttal. Körülötte hatalmas, dúsan tenyésző kert. A plébánia ma múzeum: bemutatja, miként élt a megboldogult időkben egy jámbor vidéki egyházfi. Bánatomra éppen zárva volt, a tájékoztató tábla szerint nem volt hivatalos látogatási idő. A nyitott ablak párkányán egy pákosztos macska napozott. A szomszédos ablak spalettája hirtelen kitárult, egy országútnál is vénebb asszony hajolt ki rajta, és kérdés nélkül beinvitált. Végigvezetett a múzeumon, belépődíjat nem fogadott el. Majd felsétáltam a templomhoz: útközben az új plébániára akadtam. Kinézetre olyan, mint egy nagyra nőtt társasház. Enyhén szocreál beütésű, kétemeletes épület, láthatólag a nyolcvanas évekből. Grybów lakossága hatezer fő - a plébánián pedig hat káplán és három nyugdíjas kisegítő lelkész lakik. A plébános harminc-egynéhány éves. Öt grybówi születésű kispap tanul Tarnówban, a szemináriumban; minden vasárnap hazalátogatnak, hogy részt vegyenek a déli misén. Grybów lakossága hatezer fő, XIV. századi temploma pedig akkora, mint a mi Mátyás-templomunk. Titulusa szerint Sienai Szent Katalin vigyáz rá. Erődítményszerű, impozáns templom, oldalán támfalakkal, belül hat oldalkápolnával. Grybów lakossága hatezer fő, és egy-egy vasárnapon átlagosan ezerkétszázan járulnak szentáldozáshoz. Délután két óra, a tanítási idő vége. A templom nyitva volt: Magyarországon ez valószerűtlen, Lengyelországban természetes. A bejárat mellett egy gyóntatószék; peremére akasztva, csak úgy, egy papi stóla. Itt ezt is lehet, hiszen senki sem lopja el, hogy visszaéljen vele. Hosszan időztem az oltárok előtt, körbesétáltam, nézelődtem. Nyolcan-tízen imádkoztak a padokban, kivétel nélkül fiatalok. Pöttöm fiúcskák érkeztek, hátukon majdnem akkora iskolatáskával, mint ők maguk. Egyenesen a czestochowai Szűzanya oltárához mentek, letérdeltek egy percre az ikon előtt, majd eltűntek a sekrestye ajtajában - nyilván egy belső hittanterem lehet ott, és elsőáldozási előkészítőre jöttek. Három iskoláslány vonult be, három grácia; a főoltár elé térdeltek, s hosszan úgy is maradtak. Egy szerelmespár jött, s kéz a kézben Szent Antal szobrához lépett. A templomi zászlókat figyeltem az egyik mellékoltár fölött, és a sárga-fehér virágcsokrok közé állított, pompás keretbe foglalt díszoklevelet, ami arról tanúskodik, hogy II. János Pál 1979-ben, vasárnapi imádságában megemlékezett Grybów városáról. És akkor, csöndben és mesterkéletlenül, a jobb oldali padsor elején felállt egy karcsú kamaszlány, tizenhat-tizenhét év körüli, kifelé menet a Szűzanya alacsony oszlopra állított faszobrához lépett, gyöngéden végigsimított barna köpenyének faragott redőin, lehajolt, megcsókolta mezítelen bal lábfejét, és kiment. Az iskolaév ötödik napján, egy átlagos pénteken, kora délután. Moccanatlan, szívemmel a torkomban álltam ott. Magyarként mikor láthattam volna ilyesmit? Arra gondoltam, hogy boldogok lehetnek a szülei; boldog lehet az a szülő, akinek a gyereke így éli meg a kamaszkort. Arra gondoltam, vajon mindez csupán nevelés kérdése-e. Végül arra gondoltam: emelhetik bármekkora összegre is Magyarországon a minimálbért, utalhatják forintban vagy euróban - érdemben csakis akkor jutunk majd előbbre, ha a fejekben rend születik.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu