Liturgia

A mi keresztségünk

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén önkéntelenül is felvetődik a kérdés: Urunk Jánost kérte, hogy keresztelje meg. János - érthető módon - tiltakozott. Urunknak nincs szüksége a bűnbánat keresztségére, amiért oly sokan tódultak Jánoshoz. Nekünk nem a bűnbánat keresztségét, hanem a keresztség szentségét adta Urunk.

A kevésbé gyakorló keresztény életet élők is fontosnak tartják, hogy gyermekük részesüljön a keresztség szentségében. Érzik, hogy ez belépés Krisztus közösségébe, amitől nem akarják gyermeküket megfosztani. Még akkor sem, ha ők maguk érzelmileg és formailag sem igyekeznek hozzá tartozni. Valamilyen homályos babonasággal tekintenek a keresztségre. Tapasztaltam néhány alkalommal, hogy számukra most már valóban van a gyermeknek neve.

Azonban a keresztény családok nagy többsége tisztában van azzal, hogy a keresztség sokkal több. Alapvetően szentség, vagyis maga Krisztus Urunk rendelte, és a keresztvízzel való leöntés a megfelelő szavak kíséretében döntő változást hoz az emberben.

A bevezető részek, mint a szülők kérdezése, a kereszttel való megjelölés, a szentekhez való könyörgés az önkéntes választásra, az Egyház részéről pedig a közösségbe való befogadásra utal. Az evangélium és a homília az örömhír jelentőségéről szól, amiben majd az újonnan megkeresztelt is részesül.

A gonoszlélek hatalmának megtöréséért nemcsak imádkozik az Egyház, hanem a katekumenek olajával megkeni a keresztelendőt. Jelentése: legyen ellenálló a gonosz támadásai ellen. Krisztus Urunk ismeri az embert, aki gyarló, de ismeri a gonoszlelket, amely mindenre képes, hogy az embert elcsábítsa. Ezért kell felvértezni a leendő keresztényt a támadások ellen. A keresztvíz megáldása elmondja, hogy ezáltal részesülünk az új életben. Krisztus Urunk részesít ebben, de hittel meg kell vallani, hogy a megkeresztelt Jézushoz akar tartozni.

Alig néhány másodperc, amíg megtörténik a nagy változás. Én megkeresztellek téged - hangzanak a szavak. Ezután már nyoma sincs az eredeti bűnnek, sőt már Isten népéhez tartozik a megkeresztelt. Ezt a nagy méltóságot a krizmával való megkenés nyomatékossá teszi. Az égő gyertya a szülők kezében már az új keresztény nagy ajándékát hirdeti: új teremtmény lett, és a kegyelem ragyogása tölti el őt.

Mindig felemelő együtt örvendezni a családdal az új keresztényért. Sokszor tapasztaltam, hogy a jelenlévő gyermekek körül állják a gyermeket tartó édesanyát. Mindent látni akarnak, és nagyon gyorsan megértik, hogy az új keresztény éppen úgy Jézushoz tartozik, mint mi mindnyájan, megkeresztelt emberek.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu