Ősvallás és kereszténység 6.

Volt-e, van-e, legyen-e "igazi magyar és ősi" vallás? Idegen test-e hazánk földjén a kereszténység? Mit kezdjünk a napjainkban mindegyre felbukkanó ősmagyar-újpogány "tanok" jelenségével? A közelmúltban a honi sajtóban ismét felerősödött a fenti kérdésekkel is sommázható témák hangja. Katolikus részről legutóbb Pápai Lajos győri megyés püspök figyelmeztetett az említett világnézeti divathullám veszedelmére és keresztényellenességére. Sorozatunkban hétről hétre neves hazai gondolkodók (eddig Nemeskürty István irodalomtörténész, Róna-Tas András orientalista és Jelenits István piarista teológiai tanár) írásait tesszük közzé, akik saját szakterületük szempontjai szerint segítenek eligazodni a fenti probléma útvesztőiben.

Andrásfalvy Bertalan

A magyar vallás és a hamis történelmi tudat (2.)

Nem én fedezem fel azokat a tényeket, amelyek kitörölhetik a hamis történelmi tudatot - a tudományos irodalom már közölte, csak a tankönyvek és a népszerűsítő kézikönyvek nem vették még át őket. Hadd hivatkozzam csak Györffy György:István király és műve című monumentális munkájára, mely a korábbi adatokat is összegyűjtve 1977-ben jelent meg, vagy a néprajzkutató Vargyas Lajos és a nyelvész-történész Bencze Lóránt írásaira. Ezek lényege az, hogy a magyarság jóval a honfoglalás előtt megismerkedett a kereszténységgel. Ezt a keresztény hittel kapcsolatos szókincs - mely honfoglalás előtti, és nem német, szláv vagy latin eredetű - cáfolhatatlanul bizonyítja. A honfoglalók sírleleteiből megrendezett millecentenáriumi régészeti kiállításon tizenkét keresztet számolhatott meg a látogató. Ezek csaknem száz évvel István király születése előtt kerültek a földbe. Több mellkereszt egyben ereklyetartó is volt, keresztet találunk egy ezüst tarsolylemezen is. Fél évszázaddal István születése előtt már magyar püspököt nevezett ki a pápa, a nevét is ismerjük: Zakeusnak hívták, de a német-római császár megakadályozta Magyarországra jövetelét. Ugyanis ő akart "téríteni" és megalapítani a magyar egyházat, és így birodalmának alávetni a magyarokat. Ezért is hirdették a bajorok - István király bajor feleségére, Gizellára hivatkozva -, hogy az ő érdemük a magyar térítés. Szent István nagyapja, Gyula is keresztény volt, erdélyi püspökét név szerint is ismerjük. Keresztény volt már Lél, Bulcsú és Zolta is. Az Orseolo Péter király pöffeszkedő idegenjei ellen kitört "pogánylázadás" segítségével trónra kerülő vezérek, Vazul fiai is keresztények voltak, a német propaganda akarta úgy beállítani a magyarokat - nem először -, mint a katolicizmus ellenségeit. A felkelők közt nyilván akadtak pogányok is (miért is ne, hiszen ma is vannak közöttünk!), de a harc célja nem a pogányság visszaállítása volt. Szent István törvényei és a róla fennmaradt hiteles hagyomány mit sem tud erőszakos térítésről, pogány papok és énekmondók kivégzéséről, a térítés mártírjairól. A magyarság is úgy ismerte meg az Evangéliumot, mint sok más, korán kereszténnyé lett nép. "Az egész természet sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését", és nem politikai számításból lettünk kereszténynyé István akaratából! Azt is megdönthetetlen nyelvi tények, a régészet és korabeli írott források bizonyítják, hogy a magyarok nem itt, a Kárpát-medencében tanulták meg a földművelést, a szőlő- és gyümölcstermesztést és a borkészítést, az árvizek kezelését és a fejlett fémipart!

Mi akkor a szent király érdeme, ha nem ő térített meg minket, ha nem ő tanította meg nekünk a földművelést? Mindezeknél sokkal nagyobb. Ő lett a keresztény király mintaképe Európában. Nemcsak intelmeiben megfogalmazott eszméivel, törvényeivel, hanem élete példájával is. Ezt kortárs ellenfelei is elismerték. Törvényei több könyörületet, keresztény szeretetet tükröznek, mint bármely más országéi. Intelmeiben kiáll minden ember lényegi egyenlősége, minden nyelvi, kulturális közösség önkormányzata és szokásainak, nyelvének tisztelete mellett, lényegében elutasítja a boszorkányság vádját, és meghagyja utódainak, hogy sohase vezessenek hódító háborút. Ellenfeleivel is könyörületes volt. Miután foglyul ejtette az ellene támadó német hadsereg katonáit, lefegyverzésük után megetette az éhezőket, és hazaengedte őket. (Ugyanakkor kortársa, a szintén keresztény görög uralkodó a legyőzött és foglyul ejtett tízezer bolgár katonát megvakíttatta.) István megbocsátott annak is, aki orgyilkosként az életére tört. Nyilván hatása volt abban, hogy a magyar történelemben nem végeztek ki sok eretneket vagy boszorkányt, míg Európa nyugati felében tízezer számra ölték meg azokat, akiket az inkvizíció vagy a boszorkányság vádja alapján ítéltek el. A vallásháborúk is elkerülték országunkat, és a lelkiismereti szabadságot Európában először nálunk, Erdélyben hirdették ki, 1657-ben.

Végül Muhi, Mohács és Trianon tragédiájában sem hivatkozhatunk egyoldalúan arra, hogy a kereszténység cserbenhagyott minket. A szükséges alázattal kell látnunk elsősorban saját esendőségünket, s aztán másokét is. A pápák is emberek voltak, és tévedhettek, ha e világ politikai viszályaiba keveredtek. Szomorú csalódásaink mögött ne keressük mindig mások bűneit - magunkba nézzünk. Önpusztító önzésünk, megalkuvásaink és gyávaságaink miatt, nem isteni büntetésből, hanem egyszerűen a történelem logikája szerint még nagyobb büntetést is érdemelhettünk volna. Az igazság megszabadít - jogosnak vélt sérelmeinktől, csalódásainktól; azoktól is, melyek alapján új vallást próbálunk keresni - Isten irgalmassága helyett.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu