Miklósházy Attila

Új év, régi reménység

Az elmúlt esztendő is tele volt jó és rossz eseményekkel. A háború Irakban és Afganisztánban még mindig áldozatokat követel, Palesztinában is tovább folyik az öldöklés. Írországban sincs béke, Afrikában milliók éheznek, Dél-Amerikában gerillák fenyegetik a rendet. Európában az unió készül befogadni új nemzeteket, köztük Magyarországot is, de nem hajlandó elismerni a kontinens keresztény gyökereit. Egyes országok törvényhozása felforgatja az erkölcsi rendet, és még a természet törvényét sem veszi figyelembe. A Kárpát-medencében is tanúi vagyunk nemzeti jellegű acsarkodásnak, pedig itt lenne az alkalom, hogy megtaláljuk a közös utat a békés együttélésre.

"Jövőnk ködös, utunk sem egyenes, / s a tévedt magyar nyáj vezért keres. / Vezért keres az osztály és a párt, / szegény, gazdag, úr, szolga egyaránt. / A gazdag azt, ki védi kincseit, a szegény azt, ki dús asztalt terít" - írta Bódás János, a költő, évtizedekkel ezelőtt. Pedig "e földön, hol a kétség harca dúl, / itt jár a Vezér láthatatlanul. / Az Egyetlen, az Igaz, az Örök / ki vezér volt, ha jött tatár, török, / kit követett első királyunk István, / kinek nevében harcolt hős Kapisztrán, / ki Muhi- s Mohács-ból kivezetett, / Igéje dajkált, táplált, éltetett. / Ki a sírból Isten trónjára lépett: / Magyar nép lásd meg, Ő a te vezéred, / Vele mindent, a mennyet is eléred, / mert Ő az Út; az Igazság és az Élet".

A Szentírást olvasva látjuk, hogy a választott népnek addig megy jól a sora, amíg ragaszkodik Urához, Istenéhez. Mi magyarok is valljuk, hogy a Jóistennek dédelgetett népe vagyunk, de sajnos hagytuk és hagyjuk magunkat elbolondítani az anyagiasság lidércfényétől, és mocsaras földön járva olykor nyakig merülünk az iszapba. Pedig a Vezér, az Úr Jézus most is itt jár közöttünk láthatatlanul. Ő képes bennünket kivezetni a lápból, szilárd talajra térítve lábunkat. Csak fel kellene ismernünk, hogy a magunk ereje nem elég, nélküle semmire sem jutunk a Duna, Tisza táján.

"Vezér kell, s jaj de sok vezér akad, / s mind ezt tanítja, üsd a másikat! / Minden vezérnek önnön baja fáj, / s a sok vezér közt pusztul, vész a nyáj." Nekünk, magyaroknak nem kell sötétben tapogatóznunk, mert tudhatjuk, hol kell keresni az igazi Vezért, aki kétezer éve már itt jár közöttünk. Figyeljünk II. János Pál pápára, aki nem győzi hangoztatni, hogy "tárjátok ki szíveteket az Úr Jézus számára!" Teréz anyától mai példát kaphatunk arra, hogyan kell felkarolni az elhagyatottakat. Árpád-házi Szent Erzsébet a kötényébe rejtett kenyérrel és rózsákkal tette ezt. Legyen útmutatónk Boldog Batthyány-Strattmann László, aki nemcsak nagy családot nevelt igaz keresztény szellemben, hanem bekötözte embertársainak fájó sebeit és visszaadta látásukat. Nemrég fejeződött be a Szentatya kezdeményezésére a rózsafüzér éve, de tovább morzsolgatjuk a szemeket népünkért, hazánkért és egyházunk újjáéledéséért, miként Rákóczi Ferenc és Teleki Pál tették.

A legutóbbi püspöki szinódus hangoztatta, hogy az egyik legfontosabb püspöki feladat ébren tartani a reményt a hívek szívében. Ezt szeretném én is bátorításként küldeni az új évre: "Benned Uram én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!" Segítsen minket a Magyarok Nagyasszonya, hogy reménységünk mindig megmaradjon népünk jövője felől, akkor is, ha az Európai Unióba való belépésünket követően keresztény hitünk megvallásával kell majd hirdetnünk az elpogányosodott világnak, hogy kétezer évvel ezelőtt az Atya elküldötte Szent Fiát mihozzánk, mert nagyon szeretett minket.

Minden magyar testvéremnek szívből kívánok szebb új esztendőt!

(A szerző a külföldön élő római katolikus magyarok püspöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu