Homíliavázlat

Jézus a bűnbánó bűnösök barátja

Az ember magasztos méltósága, hogy maga a Legfölségesebb élteti, egyedül Ő: az Atya és a Fiú Szeretete, Lehelete (Ter 2,7). Kimondani is félelmetes, hogy az ember arra teremtetett és úgy, hogy az Atyával és a Fiúval legyen egy Leheleten, egy életközösségben (1Jn 1,3). Enélkül a lehelés nélkül életünk fuldoklás. Az ember levegője, oxigénje Isten szent Lelke maga, aki, mert a Szeretet Lelke, ezért a Szabadság Lelke: szabadon befogadható, de ebből adódóan szabadon visszautasítható.

A bűn a visszautasítás, a szakítás. Nem akarok Veled egy levegőt szívni, egy akaráson lenni. Megvagyok Nélküled. Amit tiltasz, azt teszem: az önzés, az önérdek, az önérvényesítés vezérel, mindeneket magam szolgájává alázok, egyetlen urat szolgálok, a pénzt; egyetlen erkölcsöt ismerek: ami pénzt hoz, megteszem, ami pénzt visz, kerülöm. Amit parancsolsz, azt megszegem: nincs szeretet, csak üzlet, nincs szerelem, csak kéjűzés, nincs irgalom, csak ítélet, nincs megbocsátás, csak megtorlás. Nemhogy karold fel a gyengét, hanem halál a gyöngére. A Lélek nélkül fuldokló ember irtja és fojtogatja a másikat, zsarolja, vagy éppen sajnálja tőle a levegőt. "Az egzisztenciális középpontját vesztett ember, a metafizikailag elhagyatott ember veszélyes önmaga és a környezete számára is" (Kertész Imre).

Isten, hűtlenségünk ellenére sem képes elhagyni, visszautasítani bennünket: "ha mi hűtlenné válunk is, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg" (2Tim 2,13). Úgy tetszett az Atyának, hogy Isten Fia alámerüljön fuldoklásunk halálos mélységébe, és ott mentsen meg bennünket: Lelket lehelve belénk. Ott, ebben a végsőkig menő szeretetben (Jn 13,1) nyílik meg az ég (3,21), árad Isten Szentlelke (3,22).

Jézus alámerül azokkal, akik alámerülésükkel megvallják: Isten szent lelke nélkül elmerülnek és belefulladnak e világ mocskos vizébe, tettük könyörgés a kimentő, éltető Lélekért. Jézus, a bűnüket bánó bűnösök barátja, aki, mert náluknál is jobban megszenvedte az Istentől elhagyatottság, az elveszettség szomorúságát, mindig kitárt, hazaváró karral siet a bűnbánó elé. Jézus elfogadja a mi hűségünk gyarlóságát, hogy az nem tud más lenni, mint "hűtlenségek sorozata, mely Istenhez fordul elesettségében" (Hován Ágoston).

Jézus a bűnbánó bűnösök barátja. Az ő barátait onnan lehet tévedhetetlenül fölismerni, hogy nincs bennük sem önámítás, sem öndicsérés, önmagukat Barátjukhoz viszonyítják. Szent Bonaventúra a Tökéletesség Tükre című könyvének előszavában így ajánlja magát az olvasónak: "... sem külsőleg nem sugárzik le rólam, sem bensőmben nem ég az áhítat, és tudományom is csekély hozzá". II. János Pál pápává választásának 20. évfordulóján a Szent Péter téren nem érdemeit sorolta, hanem kételyeit önmagával szemben, ilyet például: "Vajon éber és dolgos pásztora voltál-e egyházadnak?".

Ilyenek a hiteles, keresztségüket élő keresztények, Jézus barátai.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu