Az unió küszöbén

Surján László uniós tapasztalatai

Immár kevesebb mint négy hónap, és tagjai leszünk az Európai Uniónak. Milyen változást hoz ez életünkben? Tudunk-e eleget az unióról? Milyen a döntéshozó rendszere a hamarosan huszonöt országot összefogó közösségnek, és hogyan zajlik ott a parlamenti élet? Ezekről beszélgettünk december végén az Új Ember szerkesztőségében Surján László fideszes képviselővel, aki az elmúlt esztendőben megfigyelőként részt vett az Európai Parlament munkájában, és a Szabad Európa lista harmadik helyéről pályázik a nyár eleji választásokon europarlamenti képviselői mandátumra. Az alábbiakban a képviselő gondolataiból idézünk.

Nemzeti identitás. Nagy kérdés, hogy emberségünk gazdagodásával fog-e járni az uniós tagság, vagy elszürkülésével és uniformizálódásával. Sokaknak az az érzése, hogy az Európai Unióban az emberek feje felett, tőlük távol döntenek sorsukról. Ezzel szemben Surján Lászlónak meggyőződése, hogy az unió közelebb hozza egymáshoz az embereket kontinensünkön, de nem teszi, nem teheti tönkre az egyes népek identitását. Mindez azonban rajtunk is múlik. Az unió nem kész alkotás. Amióta létezik, folyamatosan változik. "S bizonyos értelemben folyamatosan romlik" - tette hozzá a képviselő. Az unió semmivel sem rosszabb, mint Európa, vagyis az egyes népek és országok állapota egyenként és együttvéve, és semmivel sem jobb annál.

Elvek. Olyan formátumú emberek indították útjára a közösséget, mint Robert Schuman, aki ki merte mondani, hogy a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Innen indultunk, ilyen emberek álmodták meg a közös Európát. Ahogy figyelem a nyugati politikusokat, talán már az alapítók fáklyáinak fénye is elhalványulóban van. Érzek is egyfajta igyekezetet a tizenöt tagállam nem értékelkötelezett politikusaiban, hogy ´siessünk, mert jönnek ezek a fránya keletiek´, és még átalakítják az unió szellemiségét. Azt üzenem nekik, hogy igenis féljenek, ha van mitől.

Globalizáció. Sokan összekeverik az EU-t a globalizációval. Az unió azonban nemcsak kitágítja mozgásterünket, nagyobb dimenzióba helyezi létünket, de egyben védelmet is jelent a világméretű káros folyamatokkal szemben. A magyar gazdaság felzárkózása nehéz folyamat lesz, de ne feledjük, hogy az unió védeni is fogja a magyar gazdaságot például az ázsiai dömpinggel szemben. A kimaradásunkból sokkal több hátrányunk származna, mint előnyünk.

Érdekes, hogy az alapító államférfiak nem magasztos célokról beszéltek, hanem az összefogás nagyon is konkrét módjáról, a szén és acélközösségről. Pedig úgy tűnik, hogy szentek voltak. Schuman és Alcide De Gasperi boldoggáavatási ügye folyamatban van. Tudták, hogy meg kell találni azt az minimumot, ami világnézettől függetlenül, józan paraszti ésszel is meggyőző erővel hat az összefogásra. A háború utáni acsarkodó Európában nem is lehetett volna másképp csinálni.

Szavazati arányok. A kicsiknek az arányított szavazati súlya mindig nagyobb lesz az unióban, mint a nagyoknak. Magyarországnak, Csehországnak és Szlovákiának együtt huszonötmillió lakosa van, és együttes szavazati súlyuk nagyobb lesz, mint Németországé, amelynek nyolcvanmillió lakosa van. A cél az, hogy a nagyok ne tenyerelhessenek rá a maguk katonai, gazdasági súlyával a kicsikre.

Itt látjuk az alapító atyák keresztény gondolkodását. Ezek alapelvként megmaradtak, minden változás ellenére.

Intézmények. Az unió működéséről keveset tudunk, de Surján tapasztalata szerint nem vagyunk tájékozatlanabbak, mint a nyugati átlag. Az intézményrendszer négy pilléren nyugszik. Ezek a parlament, a tanács, a bizottság és a bíróság. Az Európa Tanács, az állam és kormányfők fóruma a legfőbb döntéshozó szerv. Az egyes államok által javasolt és az Európai Parlament által megválasztott húsz, májustól huszonöt főből álló Európai Bizottság állandó hivatal. Csak ennek a testületnek van joga a jogszabály-előkészítésre. A végrehajtói hatalma azonban igen korlátozott, hiszen döntően a tagállamok felelősek a végrehajtásért. Ennek ellenőrzésére hivatott az Európai Bíróság. Az Európai Parlamentnek két nagy és több kisebb frakciója van. A kereszténydemokrata frakció a legnagyobb, több tagja van, mint a második és harmadik legnagyobbnak, a szocialista és a liberális frakciónak együttvéve. S az előrejelzések szerint ez az új tagok belépését követő választások után sem változik.

Nemzeti érdekek. Surján László immár egy éve megfigyelői státusban részt vesz az Európai Parlament és a kereszténydemokrata (néppárti) frakció munkájában. Az itt folyó munka sokban különbözik a nemzeti parlamentekétől. Kint a magyar képviselő előbb magyar, mint fideszes, vagy szocialista. Párthovatartozástól függetlenül elsősorban nemzeti érdekeket képviselnek, és igyekeznek másokat is megnyerni az általuk fontosnak tartott ügyek képviseletére. Itt érvekkel és kapcsolatrendszerrel lehet érvényesülni. Brüsszel helyettünk nem gondolkodik. Vannak jogaink, amelyekkel tudnunk kell élni. A munka lényege a közös optimum keresése: meg kell találni azt, ami mindenki számára elfogadható. Az unió az érdekérvényesítő küzdelem terepe. De a végén mindenki meg akar egyezni. Mert mindenkinek ez az érdeke.

Keresztény értékek. Teljes mértékben igaza van a pápának abban, hogy Európa újraevangelizációra szorul. Ezt a munkát ugyan az EU nem végezheti el, de a minimum az, hogy ne akadályozza, vagy még inkább, hogy ennek a lehetőségét elősegítse. A parlament munkájában szép számmal vesznek részt hitvalló keresztények, de bizonyosan kisebbségben vannak, hasonlóan a "civil" lakosság összetételéhez. Surján meggyőződése, hogy politikai hatalommal nem lehet a kereszténységet terjeszteni. Immár több mint egy évtizedes törvényhozói és kormányzati tapasztalata szerint erkölcsöt törvénnyel nem lehet pótolni. Nem kényszeríthetjük rá akaratunkat a többségre, de személyes példánkkal, az Örömhír terjesztésével sokat tehetünk hazánkért, Európáért.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu