NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT

Római pápa a Szentföldön

Meglepő, hogy negyven esztendővel ezelőtt szenzációnak számított, amikor az akkor nemrég megválasztott pápa, VI. Pál (1963-1978), az újkor pápái közül elsőként zarándokútra indult, hiszen számunkra már nem jelentenek szenzációt a pápalátogatások. Már VI. Pál pápa is felkereste mind az öt világrészt, II. János Pál pedig százkét apostoli utat tett meg huszonöt év alatt.

A Szentföld már akkor is évtizedek óta fegyveres harcoktól, merényletektől tépázott föld volt. Az izraeli-palesztin konfliktus tette veszélyes régióvá. Nem volt könynyű és veszélytelen a zarándoklat politikai és biztonsági előkészítése. VI. Pál azonban fontos tanúságtételnek szánta. A II. vatikáni zsinat (1962- 1965) második és harmadik ülésszaka között, pápaságának elején ezzel is jelezni kívánta, hogy mindennél fontosabb személy szerint neki és a zsinaton korszerű evangelizációs módszereket kereső egyház számára Krisztus nyomdokainak követése. Továbbá alkalmas helynek mutatkozott Jézus szülőföldje arra is, hogy a pápa először találkozzék az elszakadt keleti kereszténység tiszteleti fejével, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával, akit akkor I. Athenagorasznak neveztek. Azután persze az is vezette, hogy a Szentföld megbékélését előmozdítsa.

A zarándoklat előkészítésének politikai nehézségeit fokozta, hogy a Vatikán még messze nem állt diplomáciai kapcsolatban az 1948 óta létező Izrael állammal. Egyrészt az akadályozta a diplomáciai kapcsolat felvételét, hogy a Szentszék nem fogadta el a palesztinok elűzését, ami 1948-ban bekövetkezett, és követelte, hogy Izrael segítse elő a menekülttáborokban élő palesztinok önálló államalapítását, a palesztinok pedig fogadják el Izrael állam létét.

A másik súlyos probléma Jeruzsálem helyzetének megoldatlansága volt. A Szentszék 1948-tól követelte, hogy mivel Jeruzsálem három monoteista vallás számára egyaránt szent város, kapjon nemzetközi státust, mely biztosíthatja a keresztényeknek, zsidóknak és muzulmánoknak, valamint a zarándokoknak a szent helyek felkeresését. Ez máig sem valósult meg.

*

VI. Pál pápa repülőgépen érkezett 1964. január 4-én előbb Jordániába, ahol Husszein király fogadta. A Szentföld egyik része ugyanis Jordániához tartozik. Január 5-én érkezett azután Izrael államba, ahol Szalman Schazar akkori államelnök köszöntötte. "Örömmel foglaljuk imáinkba az Ószövetség népét - mondotta a pápa -, melynek nem felejthetjük szerepét az emberiség vallástörténetében. Kívánságunkat a Szentírásban oly gyakori szó foglalja össze: Salóm, salóm, salóm! (Béke, béke, béke!)"

*

Felhőként árnyékolta be a zsinat derűs egét az a tény, hogy a nagy ortodox egyházak közül csak az orosz ortodox egyház küldte el megfigyelőit mindjárt az első ülésszakra. Talán bosszantotta az ortodox keresztényeket, hogy őket csak megfigyelőként és nem résztvevőként hívták meg. A konstantinápolyi pátriárka az ortodox pátriárkák sorában "első az egyenlők között". A patriarchátus alapítását Szent András apostolig vezetik vissza. Róma első püspöke pedig András testvére, Péter volt. A Szentírás tanúsága szerint pedig András vezette el Krisztushoz Pétert!

Athenagorasz, 1948 óta Konstantinápoly pátriárkája korábban tizennyolc évig az Egyesült Államokban élő mintegy hárommillió görög ortodox hívő főpásztora volt. Tudatosan törekedett arra, hogy kilépjen az isztambuli Phanar zártságából. Személye által Keletet hasonló törekvések jellemezték, mint XXIII. Jánostól a zsinatot. Péternek és Andrásnak találkoznia kellett! Mégpedig kilépve a szakadásra is emlékeztető falak közül. Hol másutt kerülhetett volna erre sor, mint Jeruzsálemben, ahol az Úr imádkozott tanítványai egységéért, az Olajfák hegyén. VI.Pál pápa 1964. január 6-án a találkozás alkalmával arra emlékeztetett, hogy mennyire készült elődje, János pápa és a kezdeményező pátriárka is erre az eseményre. Búcsúzáskor pedig így köszönt el: "A viszontlátásra!"

*

További harminc évnek kellett eltelnie, míg a Vatikán és Izrael állam diplomáciai kapcsolatot létesíthetett 1994-ben. Ennek az volt az előzménye, hogy mind izraeli, mind palesztin részről - legalábbis elvileg - már elfogadták egymás önálló állami, illetve területi autonómiához való jogát. Jeruzsálem nemzetközi státusára vonatkozó javaslatát a Szentszék máig nem adta fel, de az még nem találkozott megfelelő nemzetközi támogatással. A Szentszék tíz éve úgy ítélte meg, hogy a diplomáciai kapcsolat révén hatékonyabban tud közreműködni a közel-keleti béke megvalósításában. Szilárd meggyőződése azonban ma is, hogy ez a béke csakis tárgyalások útján, az izraeli és palesztin lakosság jogainak és érdekeinek kölcsönös érvényesítésével valósulhat meg. A terrorcselekmények és kölcsönös bosszúállások spirálja nem teremthet békét. Az a fal, mely a palesztin területeket hivatott elválasztani, nem csak vatikáni álláspont szerint nem alkalmas a békés rendezés előmozdítására!

Rosdy Pál

A parancsnok teljesítette kérését

Száztíz éve született Szent Maximilian Kolbe

Egy ember, akinek erős akarata kimeríthetetlen energiával, határozottsággal és elszántsággal párosul. Bátor, nem fél az éhségtől, hidegtől. Nem ijed meg a rágalmaktól. Nincs benne sem ingadozás, sem gyöngeség. Levelei tele vannak vázlatokkal és tervekkel, amelyek jóval az ő élete után valósultak meg: minden technikai találmányt nyomon követ.

Ez az ember jóllehet tüdőbeteg, oly szaporán siet ide-oda az épületek között, hogy a fiatalok nem tudnak lépést tartani vele. Az élet rövid - írja -, így hát jól ki kell használni, nem elhanyagolva egyetlen pillanatot sem...

Örök lázban ég, kihasznál minden lehetőséget. Egyik levelében írja: Agyondolgozni, agyonhajszolni magad, szinte már az őrülésig, minden mást jelentéktelennek látva, és a végkimerülésig föláldozni az életünket Máriáért. És minthogy nem kétszer élünk ezen a világon, csak egyszer, mindent, amiről csak szó van, meg kell ismernünk a maga teljes mivoltában, szüntelenül bizonyítva, mennyire őszintén szeretjük Isten Anyját...

Már szeminarista korában egy missziós folyóiratról álmodott. Amint krakkói tanár lett, felettesei megadták az engedély egy nyomda felállítására, majd hamarosan vallási folyóiratot adott ki A Szeplőtelen Szűz Lovagja címmel.

A missziós buzgóság négy testvérrel együtt Japánba vitte anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet, lett volna pénze, vagy bárki is várta volna ott őket. Ezt írta onnan: A hó beesik a hálónkba. Az eső a fazekainkba csorog. Kínlódunk, hogy megtanuljuk a japán írásjeleket. Testem tele van kiütésekkel, nem bírom a japán konyhát. Jaj, testvéreim, milyen nehéz dolog a honvágy! De egy hónappal később niepokalanowi társai ámulva olvasták a következő táviratot: Ma szétküldtem az első számot, ami tízezer példányban jelent meg.

1936-ban hazatért. A háború kitörése után kétszer is letartóztatták, majd Auschwitzba szállították. Az 16670-es rabszámot kapta. Aztán eljött az a bizonyos júliusi nap: valaki megszökött a táborból. Megtorlásul a tábor parancsnoka a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilian páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.

Kolbe atya soha azelőtt nem ismerte azt, akiért föláldozta életét. Számára egy volt azok közül, akik végső kétségbeesésükben feleségüket és gyermekeiket siratták. Ember volt és nem szám - felebarát. Vértanúságának forrása a szeretet volt. Ez a szeretet lángolt benne mindig, hevesen és olthatatlanul. Egyik fogolytársa mondta el: A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nemcsak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.

(Részletek Jan Dobraczynski: Maximilian Kolbe című könyvéből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu