Élmények, gondolatok a hamburgi találkozóról

A múlt év végén kezdődött és az idei esztendőben zárult Európai Ifjúsági Találkozóról, a bizalom zarándokútjának újabb állomásáról hazaérkező magyar fiatalok számoltak be lapunknak a rendezvényről, hamburgi élményeikről.

Meditációs ikonok a találkozó központi csarnokában (Fotó: Harmati Dániel)

A taizéi testvérek által szervezett találkozó középpontjában ezúttal is az imádság állt. Sokak számára jelent nehézséget az Istennel való beszélgetés módja. Nekik szólt az egyik testvér előadása, amelyben a következők hangzottak el: "Az ima gyökere az, hogy időt adunk-szánunk egy olyan tevékenységre, amelynek nincs közvetlen, kézzelfogható gazdasági haszna. Ez az idő-adás már az őszinte imádság kezdete. Fontos a ráhagyatkozás is, önmagunk teljes átadása, "kiszolgáltatása", hiszen így lehet a legteljesebben megérezni Isten szeretetét."

A Messehallén megtartott közös esti imádságokon több tízezer fiatal találkozott Európából, Dél-Amerikából, Afrikából, Ázsiából. Roger Schütz testvér a taizéi közösség vezetője többször is hangsúlyozta a béke, az öröm, az összefogás és a szolidaritás szükségességét és a Krisztusban való újjászületést. "A taizéi találkozókon megszűnik sok nehézség, így a nyelvi korlátok is - mondja a különböző földrészekről egybegyűlt fiatalok találkozásáról a kerekesszéken zarándokló Asztalos Franciska, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának másodéves hallgatója -, ilyenkor az ember fél szavakból is ért." Franciskát egy evangélikus lány, Eszter kísérte további két segítővel. A mozgássérült lány kísérése számára (számukra) komoly feladatot, egyúttal nagy élményt is jelentett. "Speciális, a mozgássérültek számára fenntartott szállásunkon a találkozó előtt két nappal elromlott a lift, így egy iskolában lettünk elszállásolva. A kellemetlenségekért cserébe nagyon jó közösségbe kerültünk, franciák és lengyelek közé, akik utólag maguk vallották be, hogy a helyszűke ellenére mennyire örültek, hogy Franciskával együtt hozzájuk kerültünk. A találkozó alatt a ťkvartettünkŤ nagyon jól öszszekovácsolódott (például éppen a legnagyobb erőfeszítések közepette kaptunk nevetőgörcsöt), végig részt tudtunk venni a programokon, és rengeteg örömben volt részünk. A találkozó valóban a bizalom zarándokútja volt: ami eleinte óriási feladatnak tűnt, egy kis "Confitemini"-vel megoldódott" - emlékezett Eszter az átélt nehézségekre.

Szádeczky Kardoss Géza, a budapesti, felső-krisztinavárosi plébánia hívő fiatalja, a Zeneművészeti Főiskola csellista hallgatója számára a programok, előadások közepette a csöndes elmélyülés jelentett felejthetetlen perceket. "Bár nagyon is érdekelt volna, hogy hogyan hirdetik az Evangéliumot Hamburg aluljáróiban, szívesen látogattam volna el Teréz anya nővéreihez, meghallgattam volna J. S.Bach karácsonyi oratóriumát is, de annyi új inger, régi és új barátokkal való találkozás után a legjobban mégiscsak a csönd hiányzott.

A testvérek szerencsére erre az igényre is fel voltak készülve: erre a célra egy termet tartottak fenn, ahol a fiatalok a földön térdelve, ülve, feküdve egyszerűen csak csendben sütkéreztek Isten jelenlétében. Mert ugyan tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van, de itt mintha az átlagosnál jóval magasabb lett volna a levegő ťSzentlélek-tartalmaŤ. Sohasem éreztem ennyire, hogy mennyire hiábavaló is lenne a Mindenhatót kérésekkel ostromolni. Egyszerűen csak jó volt a jelenlétében lenni. Hagytam, hogy dolgozzon bennem, ahogy neki tetszik..."

K.L.

"Isten azt kéri tőlünk, hogy jelenlétének visszatükröződései legyünk minden helyzetben. Arra hív, hogy csodálatossá tegyük az életet a ránk bízottak számára." (Részlet Roger testvér hamburgi találkozóra írt leveléből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu