Nem intézmény, hanem élő közösség

Szent Norbert utódai Gödöllőn

Premontrei szerzetesek a zsámbéki templomnál

Több mint harminc esztendőre visszatekintő hagyomány: 1972 óta Zsámbékon, a Keresztelő Szent János titulusát viselő romtemplomnál ünnepélyes liturgiára gyűlnek össze a különféle szkólák, azaz templomi énekkarok. Ami ma már nem titok: erre az egykori, 1235 előtt alapított, majd 1475-től pálos tulajdonba került, 1763-ban pedig földrengés rombolta premontrei templomra tették fogadalmukat Szent Norbert követői a szerzetesrendek szétszóratása idején. Egyikük, a megnyerő személyiségű Ullmann Péter Ágoston atya ma a gödöllői perjelség - amelynek alárendelt háza Zsámbék - vezetője. Vele nézzük a Szent István Egyetem épületeit: az egykori premontrei monostort és gimnáziumot. Diákok jönnek-mennek, vizsgaidőszakban felfokozott érzelmekkel és izgalommal. A premontrei szerzetesek nem kérték vissza a Trianon után emelt hatalmas épületegyüttest, ma az egyik - volt egyetemi - melléképület ad otthont a rendháznak, mellette pedig gimnáziumuknak.

- Rendünk tagjai 1950-ig jászói identitással éltek - kezdi Ágoston atya.

A mai Szlovákiához tartozó Jászó ősi premontrei kolostor, s 1920 után a Magyarországra szorult szerzetesek otthonául épült Gödöllő, amely 1937-ben önálló perjelségi címet kapott, s ezt nyerte vissza az 1989-es újrainduláskor.

- Egy perjelség a rendünknek önálló egysége ugyanúgy, mint az apátságok, amit Magyarországon a premontreiek inkább prépostságnak neveznek.

A szerzetesek életükkel Szent Norbert örökségét folytatják. Egy 1124-ből származó szöveg a premontreiek azóta is érvényes küldetését fogalmazza meg: "A szerzetesi élet két ága, melyeknek eszménye közös, a kanonoki és a monasztikus út. Ez utóbbi, Isten kegyelméből soha nem szűnt meg fényét sugározni a világban, a másik pedig - noha csaknem elenyészett az egyházi buzgóság hanyatlásával - napjainkban csodálatos megújulást mutat." A jozefinizmus kora után - II. József 1786-os, a szerzetesi működést betiltó, majd I. Ferencnek az 1802-es, újraindulást engedélyező rendeletét követően - a premontreiek, hasonlóan a bencésekhez és a ciszterciekhez ebben az időben váltak tanító renddé is.

- Szent Norbert - mondja a perjel atya - kanonok, szerzetes és vándorprédikátor volt egy személyben. Prémontre-ban való letelepedése után (ahonnan a rend a nevét kapta) az új közösség életformájában is megnyilvánult ez. A szerzetesek alkotják a templom káptalanját, kanonoki közösségben élnek, életük középpontjában pedig az ünnepélyesen végzett liturgia áll.

Ullmann Péter Ágoston gödöllői perjel az oltáriszentség felmutatásával a romokból való feltámadás reményét jelzi

Elérkezett a napközi imaóra ideje. Fél egy van. A négy szerzetes a kolostor kápolnájába vonul. A téli nap hatalmas üvegfelületeken beragyogó fénye kísérő dallamívet fon a zsolozsma köré. Együtt imádkozunk. A premontrei szerzetesek mindig is arra törekedtek, hogy a hívek közösségével együtt végezzék az Úr dicséretét.

A gödöllői perjelséghez ma tizenegyen tartoznak. A rendszerváltáskor még húszan voltak. A perjel arról beszél, miért jelentett a rendszerváltás optimális időpontot az újrakezdéshez a kényszerűen megszakított szerzetesi élet után.

- Még éltek az idősebb rendtársak 1989-ben, akik fönntartották a szerzetesi élet folyamatosságát. Tíz évvel később a fiatalok valamiféle űrbe léphettek volna, amelyben - minta hiányában - saját elképzelésük szerint formálták volna a rendet. Tíz évvel korábban pedig talán még annyira erős lett volna az elődök hagyománya, hogy minden ott folytatódott volna, ahol 1950-ben abbahagyni kényszerültek. 1990 óta több érdeklődő jelentkezett, de eddig csak két testvérünket szentelték pappá.

Miért nem jelentkeznek fiatalok a rendszerváltás után nagyobb számban az induló rendekbe? - kérdezi Ágoston atya, s ekként válaszol:

- A szerzetesi hivatás elsősorban Isten adománya a szívben, nem információ kérdése. A mai fiatalok - és ez érthető - elsősorban közösséghez, nem pedig valamilyen intézményhez akarnak csatlakozni. Ám - érthető okokból - nemigen találják ezt meg. Ameddig pedig ők nem jönnek, nem is alakulhat ki közösség. Néhányan ennek ellenére vállalták a premontrei életformát, s az ő személyük az élő közösség magját jelenti.

Kelényi Tamás Hermann-József testvér a gödöllői egyetem elvégzése után lépett be a premontreiek közé, s végzi novíciusi évét.

- Kétfajta indíttatást kaptam a hivatáshoz - mondja. - Egyrészt a katolikus családomból, illetve a templomi közösségből.

A fehér öltözéket - a magyarországi premontreiekre jellemző - széles kék övvel viselő szerzetesek Szent Ágoston reguláját követik, és a lelkipásztori munkájukat a szerzetesi közösség hátterével végzik. Életük középpontjában a székesegyházak módjára végzett liturgia áll, kolostoraikból kiindulva prédikálnak és végzik apostoli feladataikat.

- A jozefinizmus óta rendünkben kialakult a tanítói identitás is - utal a történelmi folyamatokra Ágoston atya. - Az 1989-es újjáalakulásunkat követően is ezt várták tőlünk.

S már a jelen hivatását és küldetését fogalmazza meg, amikor így folytatja:

- Korábban, főként a XIX. században és a XX. század első felében a tanítórendi identitás mintha kissé visszaszorította volna az eredeti premontrei szellemiséget. Mi, akik a hatvanas években titokban köteleztük el magunkat a szerzetesség mellett, úgy véljük, az eredeti premontrei élethez, az apostoli lelkipásztori tevékenységhez szervesen illeszkedik az iskolák fenntartása, elsősorban azok keresztény szellemiségének formálása, a Jóistentől ránk bízott tanárok és diákok lelki értelemben vett "éltetése".

A nyolcosztályos gimnáziumot 1992-ben indították újra, emellett működik egy négyosztályos tagozat, s a premontreiek liturgia-centrikus életformája adja az indíttatást, hogy terveik szerint a jövőben középiskolásoknak megindítsák az egyházzenei szakképzést. A kialakított kollégium ma még elsősorban a nyári szünetekben tartott egyházzenei, és más táborok résztvevőinek ad helyet.

A Premontrei Öregdiákok Egyesületében az 1948 előtt végzett, ma hetvenedik és kilencvenedik életévük között járó egykori diákok mellett már megjelennek az újraindulás óta érettségizett diákok is. A gimnázium immár négy évfolyamot bocsájtott ki, s a mai diákok híres egykori tanárokra és növendékekre emlékezhetnek.

- Mi még találkoztunk nagy premontreiekkel - folytatja a perjel atya. Történelem szakos hallgató nem végezhetett úgy a szocializmus évtizedeiben sem, hogy az éremtan, a pecséttan, a címertan tudós kutatójáról, az MTA korábbi (majd 1948 után kizárt) levelező tagjáról, Kumorovitz Bernát professzorról ne hallott volna. (Igaz, premontrei szerzetességét nem említették.) "Bernát bácsi" - amint Ágoston atya nevezi - 1992-ben, idős korában halt meg.

A gödöllői gimnázium épülete

- A szétszóratásban ő tudott a titkos fogadalmasokról és a titokban történt szentelésekről.

Oszvald Ferenc premontrei történész az Országos Levéltárban volt kutató. Hermann Egyed történész haláláig Bátaszéken élt. Rajeczky Benjamin ciszterci szerzetes, az egyházzene professzora - mert volt útlevele - vitte ki Hermann Egyed híressé vált, annak idején általam is a tiltott könyvek izgalmával olvasott, a magyar egyház történetét 1914-ig tárgyaló könyvének kéziratát Münchenbe, ahol azután Adriányi Gábor, menekülni kényszerült magyar pap, később a bonni egyetem egyháztörténeti tanszékének professzora segítségével jelent meg.

A perjel atya sorolja a többi példa-elődöt: Stuhlmann Patrikot, az 1924-ben megalakult gimnázium első igazgatóját, akinek Az ifjúság lélektana című könyve ma is érvényes olvasmány. A régi nagyok életét és működését a mostani diákok pályázatok keretében dolgozzák föl.

A közelmúltban emlékeztek meg az iskolában Mécs László premontrei költő halálának huszonötödik évfordulójáról, kiállítással és szavalóversennyel egybekötve.

A rendház

Ullmann Péter nevével először - közvetlenül 1990 után - belügyminisztériumi dokumentumok kutatása során találkoztam. A pécsi orvosegyetemistára a hatalom kimondta a verdiktet: ki kell zárni a hallgatók sorából. - Akkor már premontrei szerzetes voltam -, mondja mosolyogva Ágoston atya, s fölidézi megpróbáltatásos, ám a szocializmus évtizedeire olyanynyira jellemző életútját:

- Keresztény nagycsaládban nőttem föl. 1958-ban Kőbányán, az akkor "I. Lászlónak" nevezett Szent László gimnáziumban érettségiztem. Már gimnazista koromban világossá vált számomra, hogy papi hivatásom van. Gyermekként láttam a szalézi atyákat, tízéves koromtól pedig a Regnum Marianum atyáinak jó példája hatott rám. 1958-ban fölvettek a Központi Szemináriumba, majd rövidesen, 1959 februárjában hetvened-nyolcvanad magammal eltávolítottak, mert nem vettünk részt az 1956-ban szétzilálódott békepapi mozgalom újjászervezésében a Duna moziban. Először öt társunkat állami nyomásra eltávolították a szemináriumból, mi szolidaritást vállaltunk velük, kis idő múlva nekünk is mennünk kellett.

- Milyen érzés volt, amikor elöljáróik közölték az állam által rájuk erőszakolt döntést?

- Velünk együtt távolították el Papp Imre spirituálist, Takács Nándor és Liptai György prefektust. Személyük garanciát jelentett számunkra, hogy jó úton járunk. A társaság együtt maradt, s a "földalatti" szemináriumban Tabódy István, a főduktorunk tartott össze minket. Öt-hat fős csoportokban tanultunk, majd 1961-ben letartóztatták Tabódyt, s azokat az idősebbeket, akik tanítottak bennünket. Az idősebbeket Zadravecz István ferences püspök - római engedéllyel -, a hatalom szempontjából titokban fölszentelte, bennünket, fiatalabbakat 1960 szeptemberében visszavettek az egyházmegyei szemináriumba. Nem sokkal később azonban sírva búcsúzott tőlem - tőlünk - Schwarz-Eggenhoffer Artúr, esztergomi apostoli kormányzó, amikor állami nyomásra kénytelen volt másokkal együtt az esztergomi szemináriumból is elbocsájtani: - Fiam, nem tudok mit tenni, nem tudok segíteni!

Ullmann Péter ekkor kántorként helyezkedett el a Bosnyák téren. Az 1961-es nagy egyházellenes perekben elmarasztalták ugyan, eltiltották minden egyházi állástól, de nem ítélték börtönbüntetésre.

- Ekkor helyezkedtem el műtősként.

Később fölvették a pécsi orvosi egyetemre. Két év elteltével azonban - mivel nemcsak szemináriumi múltját ismerték a hatóságok, hanem tudtak időközben letett szerzetesi fogadalmáról is, ám bizonyíték nem állt rendelkezésükre - "szocialista erkölcs ellenes megtévesztő magatartása miatt" kizárták az ország valamennyi felsőoktatási intézményéből. Segédmunkásként helyezkedett el, a belügyesek azonban a nyakára jártak: visszaveszik az egyetemre, aminek persze "ára" lett volna...

- Segédmunkásként még utánam nyúltak. Szerették volna, hogy orvos legyek, de - közölték - ennek feltételei vannak. Az utolsó személyes találkozás két belügyessel egy munkahelyemhez közeli vendéglőben játszódott le. Közölték, hogy orvos lehetek, csak rajtam múlik. Erre azt válaszoltam: segédmunkás vagyok, ennél lejjebb nem kerülhetek. Ha kitesznek az állásomból, elmegyek a metróépítkezéshez, oda mindenkit fölvesznek. Erre durván "elküldtek", majd távoztak.Kifizettem az ő fröccsüket is, ez volt az én utolsó kihallgatásom.

1968-ban, teológiai tanulmányai végén tett örökfogadalmat Ágoston atya, a papszentelésre azonban csak 1972 hamvazószerdáján, egy krakkói püspöki házikápolnában kerülhetett sor. A szentelő Karol Wojtyla krakkói érsek egyik segédpüspöke, Julian Grobliczky volt, a szentelési dokumentumot pedig maga az érsek - a mai II. János Pál pápa - vitte Rómába.

Közben Ullmann Péter - korábbi zenei tanulmányainak köszönhetően - a Zenetudományi Intézet külső, majd belső munkatársa lett: a középkori liturgikus források kutatásában vett részt Rajeczky Benjamin és Dobszay László környezetében.

- 1969-ben zsámbéki kántor lettem. A plébános számára premontrei kötődésem ismert volt. 1980-ban építettem egy házat a hegyoldalban, s szőlőt ültettem. Az első premontrei oklevelekben szerepel ugyanis, hogy a szerzetesek ott szőlőt is termesztettek. Sokan jártak ebbe a házba lelkigyakorlatra.

A nemrégiben elhunyt Fényi Ottó volt a szerzetesek összetartója. Ő dolgozta ki még korábban - az eredeti premontrei regula alapján - a szétszórtságban élő premontreiek szabályzatát.

Holnapy Dénes Márton és Balogh Péter Piusz atya a rendszerváltás után lépett be a rendbe. Mint mondják, küldetésüknek tekintik a szerzetesi életformát fönntartani, mert ha ma valamire - nemcsak Magyarországnak, hanem a világnak - szüksége van, az a szerzetesi közösségben élő lelkipásztori élet. A papok ne magányosan, hanem közösségben éljenek, és e közösség feladatának integráns része lehet a katolikus iskola.

- Tanáraink - magyarázza Piusz atya, a rend iskolai megbízottja a jelenből bontakozó jövőt - mintegy a premontreiek meghosszabbított kezei legyenek, s a szerzetesek, a tanárok és a diákok szoros összmunkában minél inkább keresztény emberekké neveljék egymást.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu