Itália fél

A mindig vidám, nevetős, hangoskodó olaszok mostanában félnek. Legutóbb, mikor a repülőtéren jártam, sokkal több fegyveres katonát láttam, mint régebben. Megdöbbenésemet csak fokozta, amikor az épületet el akartam hagyni, s láttam, hogy két katona géppisztolyával a bejárat felé céloz. Ahogy odanéztem, láttam, hogy egy arab külsejű férfit állt körbe négy-öt másik katona - helyet hagyva a távolabb álló két katonának. Bevallom, megijedtem. A jelenettől körülbelül öt méterre álltam. Átfutott az agyamon, mi történik, ha az arab terrorista, és felrobbantja a csomagját. De attól is féltem, hogy a katonák idegzete vajon elég erős-e, hogy egy rossz vagy félreértett mozdulat miatt nem előttem lőnek-e le egy ártatlan embert.

2001. szeptember 11. óta, ha fejünk felett repülőgép megy el a Vatikán felé, óhatatlanul hallgatjuk motorjának hangját, s elégedettek vagyunk, ha a távolodó zúgás "üzemszerűen" halkul el... De a félelmet - szerintem nem csak a terroristáknak köszönhetően - tökéletesen sikerült az emberek szívébe elültetni.

Pár napja éjszaka hatalmas vihar tombolt. Feleségem jó alvó, ám egy közeli villámcsapás utáni dörgésre az ablakhoz ugrott, s ijedten szólt nekem, hogy bizonyára felrobbantottak valamit. Nyugtatgattam, hogy csak dörgött... Reggel aztán elmesélte, éjszaka az jutott eszébe, ha baj van, vajon a gyerekeket hová menekíti.

Az elmúlt héten az angol nagykövetség felé volt dolgom. Kerítését húszméteres körzetben nem lehet megközelíteni. A bejáratnál őrök, katonák és páncélozott járművek állnak. Valaki épp be szeretett volna hajtani a kertjébe. Földből kinövő vascölöpök között "zsilipelték" a gépkocsit, s közben tükröt toltak a kocsi alá, hogy nem helyeztek-e alá bombát.

A félelem azonban általános. Lakóhelyünktől két percre található a Szent Brigitta-nővérek rendháza és temploma. Egyik nap négy autó állt meg az épület előtt, elöl egy villogó rendőrautó, mögötte három fekete csodaautó. Az egyikből három, pisztolyt maga elé tartó férfi ugrott ki, a legnagyobb fekete autó hátsó ajtaját kinyitották, s a védett személyt körbeállva kísérték be a nővérekhez. Gondolom vendég érkezett. Mondhatom, meghitt, hangulatos jelenet volt. Bizonyára a vendégség is az volt...

Itália fél. A metró, mely a poklok pokla, mert zsúfolt, piszkos és büdös, mostanság rendőrökkel van tele. A bejáratnál próbálják kiszűrni a gyanús elemeket, mert a titkosszolgálat értesülése szerint terrorcselekmény célpontja lehet a római földalatti vasút. Van, aki az iszlámra haragszik, amiért Európa és az Egyesült Államok folyamatos fenyegetettségnek van kitéve. Azonban mi (persze nem Ön, és nem én) próbálunk demokratikussá bombázni egy arab országot, mi igyekszünk "olajozottan" megszervezni egy távoli ország gazdasági és politikai életét. Az agresszió pedig agressziót szül.

Azt gondoljuk, hogy ahol mi vagyunk, csak ott van kultúra, csak ott lehet a világ közepe, csak az ott élő emberek gondolkodásmódja lehet normális. Képes lennék mindezt elhinni, elfogadni, de úgy tűnik, sokunk nem tudja, kik is vagyunk mi. Folyamatosan tiltakoznak az Egyesült Európa vezetői, hogy az erkölcsi, szellemi gyökerek alkotmányba illesztésénél még véletlenül se szerepeljen a keresztény eredet megnevezése. Pedig Európa a zsidó-keresztény gyökerekből táplálkozik. Ezen a földrészen ne vetesse le egy iszlám vezető a keresztet az iskola faláról, amint nekünk sem kell ragaszkodnunk, hogy feszület lógjon egy iraki vagy afganisztáni muszlim iskola falán. Ha pedig e két dolgot elfogadjuk, már csak egy lépés, hogy belássuk - Európa elsősorban az európaiaké, egy iszlám ország pedig főként a hasonló nézeteket valló, hasonló vallást gyakorló, kultúrájában is hasonló embereké. Csak ők nem hivatkozhatnak a keresztény gyökerekre.

Ha ezt belátnánk, s ekként cselekednénk, nem kellene félnünk tőlük, s nekik sem volna félnivalójuk tőlünk.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu