Szentírás-magyarázat

Új Teremtés

(Urunk megkeresztelkedése - Lk 3,15-16.21-22)

Akik a Niagara vízesés tájékáról sugárhajtású géppel érkeznek a Tel Aviv-i repülőtérre, majd az ötcsillagos jeruzsálemi szálloda fürdőszobás kényelméből légkondicionált autóbusszal Jerikóba, nemigen tudják elképzelni, mit jelentett kétezer évvel ezelőtt a hatvan kilométeres utat gyalog, esetleg öszvérháton megtenni, vagy kelet felől teveháton, homokviharok és nyitott karavánszerájokban eltöltött forró éjszakák után megpillantani a Jordánt és megfürdeni a szent folyóban.

Ez a soha ki nem apadó folyó számukra jelképe és tanújele volt Isten örök szeretetének. Józsue idejében kettéválva utat nyitott a választott népnek, visszaadta a beleejtett fejszét, Elizeus próféta szavára hétszer alámerülve benne tisztult meg leprájától a szíriai Námán. (Józs 3-4, 2Kir 5) Keresztelő Szent János ide várja a tisztulásra, jobb életre vágyókat.

Szent Lukács finoman érzékelteti, hogy míg a néptömeg számára az alámerülés a bűnbánat jele, addig Jézus megkeresztelkedése az imádságát kísérő szertartás, előkészület a személyes párbeszédre a mennyei Atyával, aki János és a nép előtt tanúságot tesz szeretett Fia mellett. Próféták és zsoltárok szavai visszhangzanak az égi szózatban:

"Így szól hozzám az Úr: Fiam vagy te, a ami napon nemzettelek téged." (Zsolt 2,7) "Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek." (Iz 42,1)

A Biblia világában Isten vagy a természet erőiben - szélben, tűzben - jelenik meg, vagy küldöttei, angyalai révén emberi alakban. Kissé furcsának találhatjuk, hogy a "Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban száll le" Jézusra a megnyílt égből. A magyarázathoz vissza kell nyúlnunk a Szentírás első lapjához, a kezdethez, amikor "Isten Lelke lebegett a vizek felett".

A rabbik úgy magyarázták, hogy Isten Lelke galamb képében lebegett a mélységek, az égboltozat nélküli sötét világóceán felett. Az értelmezésben bizonyára közrejátszott a vízözön elmúltával a Noé bárkájába csőrében olajfa ággal visszatérő galamb is. Így lett a galamb mindmáig a béke és a remény szimbóluma.

Most új kezdet, az újjáteremtés előtt áll a világ, melynek hetedik napján a szeretett Fiú tesz majd tanúságot "a Lélek, a víz és a vér által" a végtelen szeretetről, amikor az Atya kezébe ajánlva kileheli lelkét, s oldalából víz és vér ömlik ki a világ bűnei lemosására. Szent János evangélista, a szemtanú lelkében így kapcsolódik össz a két nagy élmény, a kezdet és a vég, a Jordán és a Golgota.

Nyelvünkben mára már különvált a koronatanú és a vértanú fogalma. A görög martyrion egyformán jelentette mind a két tanúságtevést, így a mennyei Atyáét a Jordánnál és a szeretett Fiúét a kereszten. És a tanúságtevők szakadatlan sorát, a kereszt alatt álló szeretett tanítványét és a szorgos Lukácsét, aki elejétől fogva gondosan végére járt az eseményeknek, amint előadták azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének. (Lk 1,1-3)

"A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk." (1Jn 5,6-11)

Kuklay Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu